Sokan kérdezték már tőlem, milyen érzés Vaszati házban élni. Elképzelhetünk egy olyan álomvilágot – vagy áloméletet, ahol minden úgy történik, ahogy mi akarjuk, ahol minden arannyá válik a kezünk között, mindenkivel jóban vagyunk, mindig egészségesek vagyunk, egykettőre elérjük a céljainkat és minden „rózsaszín” körülöttünk…
Szerinted ez így van? Szerinted létezik ilyen álomvilág?
Keleti főbejárat és terasz, keleti lejtés, szimmetria… ezek mind-mind a Vaszati házak jellemzői
Nos, a helyzet az, hogy mivel a legtökéletesebb Vaszati ház is az anyagi világban épül – és sajnos az anyagi világ nem igazán tökéletes -, és a legtökéletesebb Vaszati házat is emberek lakják – akik szintén nem tökéletesek -, emiatt még egy Vaszati házban sem létezik rózsaszín álomvilág.
Egy ember életére több tényező van hatással:
1.) Az első tényezőt egy rövid szóval jellemezhetjük, ez pedig a karma. A karma tetteket jelent. Ide tartozik minden olyan tett – és azok hatásai – amelyeket valaha elkövettünk, illetve, amiket a jelenben és a jövőben elkövetünk. A védikus filozófia szerint e tettek közé nem csak ennek az életnek a tettei tartoznak bele, hanem előző életeink tettei is. Az előző életek tetteit, illetve azok gyümölcsét a születési horoszkópunk írja le, s egy hozzáértő asztrológus ebből nagyon sok mindent ki tud olvasni. A védikus filozófia szerint előző életünk tetteinek köszönhető, hogy milyen családban születünk meg, milyen testi adottságokkal – esetleg fogyatékosságokkal – jövünk a világra, azaz születésünk körülményei akadályok vagy előnyök lesznek az életünkben.
A karmánkat, azaz tetteinket és azok következményeit nap mint nap formáljuk, alakítjuk. Ha pl. segítesz valakinek átmenni a kövesúton, azzal jó tettet hajtasz végre, s ennek kedvező hatása lesz valamikor a jövőben. Ha azonban lecsapsz egy legyet, csak azért mert véletlenül betévedt a lakásodba, annak kedvezőtlen hatása lesz valamikor a jövőben. Azt, hogy egy-egy tettnek pontosan mikor élvezzük a gyümölcsét – legyen az keserű vagy édes – nem lehet tudni. Ezért van az, hogy sokan – bár tudatosan törekszenek arra, hogy mindig jó tetteket hajtsanak végre – mégis szendvednek valami miatt, legyen az egy betegség, egy kiállhatatlan szomszéd vagy éppen a pénzhiány.
Amikor hazahoztuk ezt a sérült madárkát, nem gondolkodtunk azon, hogy ennek vajon milyen kedvező hatása lesz… Rövidtávon azonban két kedvező hatása is volt.
1: nagyon sok örömet okozott nekünk,
2: megtrágyázta a fikuszt…
2.) A második helyre sorolnám azokat a külső körülményeket, amikről látszólag nem tehetünk, mégis hatással vannak ránk. (Azért mondom, hogy látszólag, mert a karma törvényére gondolva a külső körülményeink sem véletlenek.) Ide tartoznak annak az országnak a történelmi, gazdasági és politikai tényezői, ahová megszülettünk, de ide tartozhat az is, hogy van-e elég eső, süt-e a Nap, vagy éppen elkerül-e minket a vihar.
3.) Hatással vannak ránk azok az emberek is, akikkel tudatosan, vagy a körülmények hatására körbevesszük magunkat: a családtagjaink, barátaink, kollégáink, ügyfeleink.
4.) Hatással van ránk az is, hogy mi magunk mennyire tudatosan éljük az életünket: milyen könyveket olvasunk, milyen filmeket nézünk, milyen zenét hallgatunk, mit eszünk, mit iszunk. Életünknek ezek azok a tényezői, amikre leginkább hatással lehetünk. Mert azt nem foghatjuk sem a karmánkra, sem a szomszédra, hogy mivel töltjük azt az időt, amivel szabadon rendelkezünk és azt sem, hogy gyorsétteremben eszünk, vagy inkább főzünk valami egészségeset.
5.) Szándékosan hagytam a végére a Vaszatit, azaz otthonunkat. Amikor elkezdtem a Vaszatival foglalkozni, sok-sok Indiában megjelent könyvet elolvastam és szinte mindegyik azzal kezdődött, hogy elmagyarázta, hogyan illeszthető be a Vasztu tudománya az életünkbe – tudva, hogy arra milyen erős hatással van a karma törvénye…
Az emberi testet egy autóhoz hasonlították, amelynek az utasa nem más, mint önazonosságunk, azaz a lélek. Az élet maga pedig egy utazás, ahol a kiinduló pont a születés, a megérkezés pedig a halál. A Vaszati pedig abban segít, hogy az uzást minél kellemesebbé tegyünk. E két pont között ugyanis utazhatunk egy szakadt Trabanttal, ami úton-útfélen elromlik, vagy egy gyönyörű, megbízható BMW-vel, vagy Mercédesszel, ami kényelmes és nem hagy cserben. (A hasonlatban nem a sebesség számít, hanem a kényelem, a nyugalom és a biztonság. Választhatsz más autót is, nekem pl. a Volvó a kedvencem…)
Délnyugaton is lehet ablak, de ne legyen túl nagy. Északkeleten pedig mindenképpen több és nagyobb ablak legyen, mint itt.
Az autónknak tehát végig kell haladnia egy bizonyos úton – ami a mi saját utunk -, s amin egészen biztos, hogy lesznek akadályok. Ezeken az akadályokon azonban könnyebben át tutunk kelni egy arra alkalmas járművel, mint egy olyannal, ami állandóan szétesik…
Végre megérkeztünk a lényeghez: a Vaszati otthon megteremti számunkra azokat a körülményeket, amelyek segítenek, hogy az utazásunk minél kényelmesebb, élvezetesebb, kellemesen változatos legyen, és könnyen vegyük az akadályokat.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Ritkábban vagyunk betegek, vagy ha mégis jön valami betegség – ami az első 4 pont miatt elkerülhetetlen – azt könnyebben le tudjuk győzni.
Könnyebben elérjük a céljainkat.
Jobbak az emberi kapcsolataink.
Mire kell figyelni egy Vaszati házban – vagy Vaszati szerint már korrigált otthonban?
A saját tapasztalatom az, hogy mivel egy Vaszati házban nagyon kifinomultak az energiák, ha nem figyelünk oda arra, hogy rend legyen, hogy az egyes égtájakat mindig úgy használjuk, ahogy kell, akkor arra gyakran a ház figyelmeztet minket.
Még az építkezés idején érkezett valamilyen építőanyag, amit pontosan a ház bejáratával szemben pakoltak le, de csak jó néhány hónap múlva építették be. A ledepózott építőanyag akadályt jelentett az energiák útjában – mind keleten, mind a bejárat előtt, aminek az lett a követkzeménye, hogy egy időre megtorpant az építkezés. Nem értek rá a szakemberek, vármi kellett valamilyen anyagra, rossz idő volt, stb. Amikor erre rádöbbentem, választás elé állítottam a kőművesünket: vagy most rögtön beépítik az anyagot, vagy átpakolják máshová. Az előbbit választotta, és hamarosan újra szépen haladt minden.
Nemrégiben pedig fel kellett szedni két teraszon a burkolatot, mert a burkoló annak idején nem figyelt oda, és nem volt rendesen lerakva. Hosszú hónapokig volt emiatt rendeltlenség két különösen érzékeny égtájon, aminek – így utólag visszagondolva – szintén megéreztük a hatását.
Mindent összevetve: annak ellenére, hogy az anyagi világban nagyon nehéz, mondhatni lehetetelen egy tökéletes világot teremteni, mégis az a tapasztalatom – és a sokezer éves tapasztalat szintén ezt támasztja alá -, hogy az otthonunk, ha alkalmazzuk a Vaszati elveit, egy olyan menedék lehet számunkra, amely nemcsak, hogy megvéd minket az élet nagy viharaitól, de még egy kellemes hátszelet is ad az utazásunkhoz.
Manhertz Edit
Kedves Edit,
Egyet értek a fenti irással.Köszönöm, hogy ilyen jól csoportosítottad a vaszati házhoz kapcsolódó energiák hatásait és élet-útunk folyamát meg
állomásait.
Ezt igazolják mindennapjaink történései.
Kívánok egy zökkenőmentes útat a 2ö14-es évre.
Hálás koszonettel
Köszönöm!
„megtrágyázta a fikuszt…”
Azóta tényleg szebb és gyorsabban nő! 🙂
BÚÉK!
Azért érintett meg most mélyen ez a cikk, mert mostanában különösen intenzíven élem meg azt, hogy a világom csak látszólag válik szét pozitív és negatív, jó és rossz energiákra, tettekre, gondolatokra,körülményekre. Eddigi életem alapján arra jutottam, hogy igaz lehet az a tanítás, hogy a jó és a rossz egy tőről fakad, és a karma annak a megnyilvánulása, hogy mi magunk, a tudatunk, ahogyan a világot magunkban megéljük, bekategorizáljuk az életünk tényezőit jó és rossz minőségekbe. Ha nincs jó és nincs rossz, mert rájövünk, hogy csak önazonosság van, – vagy pedig belső (és ezáltal külső) ellenállás, – akkor már nincs karma sem. Ha kilépünk a jó és rossz világából, a karma létjogosultsága megszűnik. (Nincs hatás és ellenhatás, mert nem erőből csináljuk, csak megnyilvánulunk.) Ha őszintén és valódi módon megéljük az adott energiát, ha azt, amit éppen csinálunk, teljes önazonossággal tesszük, egyszerűen nem tudunk ártani senkinek, mert az a teljes elfogadás és színtiszta szeretet. Nem hiszek abban, hogy fel kellene építenünk egy világot, amely kizárja például az egészségtelen ételeket, mert a lényeg nem ebben rejlik. Egy szint felett mindez jelentőségét veszti. Persze, segít az úton, ez kétségtelen.
Nyilván én magam sem vagyok ezen a szinten, csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy szerintem az visz az egység felé, ha a bennünk lévő energiákat a lehető legteljesebb valódisággal megéljük.Nekem legalábbis ez segített legtöbbet a nehézségekben. Az agressziót is, mert az is fontos energia, agresszivitás nélkül a magok nem tudnának kibújni a földból, sem a babák kijönni az anyjuk hasából. Agresszivitás nélkül nincs élet. De ezt az erőt is meg kell tanulni megélni. Ha körbenézek, nem ezt látom. Az agressziót vagy öncélúan használjuk, vagy elnyomjuk magunkban, hogy egy belső, idealizált képnek megfeleljünk. Ezt az erőt is meg lehet élni „jól”. Lehet, hogy akkor vitalitásnak hívjuk, nem tudom, de a kettő gyökere egy és ugyanaz. És egyik sem jó vagy rossz, hanem ugyannak az energiának a többféle megjelenési formája. De újra kihangsúlyoznám, hogy kulcsfontosságú az, hogy a lehető legvalódibb és legőszintébb megélési formában tud ez megjelenni, a „jól” megélt energia, ahol nincs érdek, nincs játszma, csak elfogadás van. Ilyen vagyok, megélem magam, és kész. Te ilyen vagy, elfogadlak, megélem magamban, amit bennem kiváltasz, és kész. És mindegy, hogy dühről beszélünk vagy mondjuk lustaságról. És ha valóban megéltük, tovább lehet lépni.
Drága Edit, amit leírtál a fenti bejegyzésben, számomra részben igaz. Azt érzem, ha továbbmegyünk ezen a vonalon, hogy legyünk jók, rakjuk bele magunkat olyan rendszerekbe, amikről azt gondoljuk, hogy azok jók, ez a szakadék csak tovább mélyül, ahelyett, hogy megismernénk a dolgok valódi természetét. Azért írtam, hogy részben, mert a vaszatis részével egyet tudok érteni.
Nos, én most ebben a folyamatban vagyok benne, és úgy éreztem, ez passzol a gondolataidhoz, még akkor is, ha egy másik szemszöget képvisel. De hát ez a szép, hogy mindenki igazsága valódi, mert ugyanazt nézzük máshonnan. 🙂
Köszönöm, hogy velünk voltál tavaly, köszönöm az írásaidat! Ölellek!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat!
Egy nagyon tömény mondat: „Amire figyelsz, az növekszik.”
B.Ú.É.K. Ács Attila
És még pontosabban, azért vagyunk itt hogy folyamatosan tisztitsuk elözö és elkövetkezö életünkböl, a jelenben, és ebben nagyon tud segíteni a vaszati szerint rendezet ház.
Sok , szep tenyre hivtad fel a figyelmem ismet , koszonom …BUEK.
Köszönöm szépen ezt az írásodat Edit!:) Valahogy már rég óta érzem, hogy bizonyos „keretek” között van mozgástere az embernek. Sok minden javulhat az életünkben a tudatosság kapcsán, de mérföldeket nem tud az ember egy ugrással megtenni. Habár azért bízom benne.:) Az elfogadás nagy feladat. A Vaszatitól azért kap az ember rendesen hátszelet és mintha az állóvizet felforgatná és rendet csinál. A természethez kapcsolódóan nagy dilemmám most, hogy ugye elültettem azt a kis almafát D-Keletre-amit díszalmafának vettem, de nem az, a gyümölcse se izlik-hogy mit csináljak vele. A telek É-K-i szeletében van a legmagasabb tuja, ami nem jó, ráadásul szépen árnyékolja a K-DK-i falat. Ez szintén nem jó. Most akkor vágjam ki? Ezt se teszem jó érzéssel, de ha marad az sem jó…
Örömteli, sikerekben gazdag Újévet kívánok Neked és Szeretteidnek!:)
Az almafával kapcsolatban – a Te helyedben – reklamálnék a kertészetben. Ha a számlán díszalma szerepel, akkor annak kell lennie.
Egyszer rendeltem az egyik csomagküldő kertészetből három díszalmafa csemetét, amiből az egyik nem maradt meg. Minden zokszó nélkül elfogadták a reklamációt.
A tuja valóban fájdalmas döntés. Főleg, ha szép… Ha nem túl szép és érzed, hogy nem jó ott, nyugodtan vágasd ki.
A németországi Védikus akadéimán – ahol a Vaszatit tanultam -, az épületegyüttes belső udvarán volt egy hatalmas fenyőfa. Nagy volt és kifejezetten szép, viszont túl sok érv szólt a kivágás mellett. Évekig halogattuk, de végül megtettük. Ilyenkor – nem csak védikusan! – az a helyes eljárás, hogy a kivágott fa helyére (vagy olyan helyre, ahol már kedvező helyen van – ültetni kell egy másik fát. Ez meg is történt.
Arra emlékszem, hogy miután eltűnt a nagy fenyőfa, szinte fellélegzett az udvar és végre világos volt azokban a helyiségekben is, ahová korábban árnyékot vetett. Kifejezetten jó érzés volt, pedig előtte nagyon sajnáltuk.
Kedves Edit,
párommal telket szeretnénk vásárolni. Ki is néztünk egyet, de közben elolvastam néhány gondolatot a vaszatival kapcsolatosan is. A probléma, hogy a telek déli lejtésű. Van-e erre megoldás, vagy mindenképpen kerülni kell? Általánosan kimondható-e, hogy a déli lejtés probléma, vagy itt még egyéb tényezők is vannak, amit figyelembe kellene venni?
Előre is köszönjük a segítséget,
Barna
Kedves Barna!
Sajnos a déli lejtésű telken nem igazán lehet hatásosan segíteni. Ha a lejtés nagyon enyhe, alig látható, akkor tereprendezéssel lehet rajta segíteni. Ha azonban egy látványos déli lejtésről van szó (egy domboldalon vagy hegyoldalon), azt jobb elkerülni.
Ha hegyoldalon vennétek telket, akkor legjobb a keleti lejtés, mivel azt a Nap is éri – ráadásul a friss, felkelő Nap -, és Vaszati szempontból is kedvező.
Köszönöm a válaszodat!:) Nagyon szép ez a tuja, ráadásul ahol a szomszéd raktár sarka pont a ház K-DK-i fala felé mutat, ott van a fa a két épület között. Nagy dilemma….de egy kisebb, virágzó bokrot vagy kisebb fát kéne odaültetnem, úgy érzem.