Augusztus végén nyaralni voltunk a férjemmel. Négy különböző helyen szálltunk meg. A szállások között volt belvárosi szálloda, csendesebb helyen levő szálloda, családi apartman és egészen egyszerű kis ház egy csendes faluban. Nem szeretném megnevezni sem a helyszineket, sem a szállodák neveit, mert semmiképpen sem szeretnék megbántani senkit…

A kép csak illusztráció, nem itt szálltunk meg, bár nagyon szép… Forrás: theabbeyhotel.co.uk

Eszembe jutott, hogy tavaly nyáron az egyik írásomban javasoltam, hogy nyaraláskor próbáljunk olyan szállást foglalni, ami – amennyire csak lehet – megfelel a Vaszati elveinek, hogy még a szállás is segítse a feltöltődést, kikapcsolódást. Nos, a saját bőrömön kellett megtapasztalnom, hogy ez nem olyan egyszerű ám!

Az első két éjszaka szinte semmit nem aludtam. Egy gyönyörű, belvárosi szállodában szálltunk meg, csak kiléptünk a szállodából és ott volt előttünk a város összes látnivalója. Ez az előny azoban hátrány is volt egyben, ugyanis még hajnali kettőkor is – a szó szoros értelmében – üvöltöztek az utcán, s ezt a zajt az egymáshoz közel álló magas házak még jobban felerősítették. Ráadásul észak felé volt a fejünk és északkeleten volt a fürdőszoba a vécével…

Nos, ez sem a mi hotelszobánk. 🙂 Persze egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen szép szobában jól aludtunk volna. Talán itt is észak felé van az ágy. Forrás: homedit.com

A második szállásunk egy kisváros csendes utcájában volt. Én itt már egészen jól aludtam annak ellenére, hogy megint csak észak felé volt a fejünk, ráadásul az ággyal szemben – a déli falon – volt egy nagy tükör. (Fürdő megint északkeleten.) Egyik reggel mikor felébredtem feltűnt, hogy a férjem – a nyári meleg ellenére – teljesen a fejébe húzta a takarót. Amikor jobban megnéztem, kiderült, hogy az nem is a feje, hanem a lába… Szegénykém nem tudott aludni és az éjszaka közepén eszébe jutott, hogy nem jó fejjel észak felé aludni és megfordult. Így legalább reggelre úgy-ahogy kialudta magát.

A harmadik szállásunk volt a legegyszerűbb, de itt végre jól aludtunk. Ez sem volt egy Vaszati-szállás, de keletre volt a fejünk! Mivel tudatosan ügyelek arra, hogy ne aludjak fejjel észak felé, érdekes volt megtapasztalni, hogy mit is jelent, ha mégis úgy kell aludnom, és milyen remek érzés, amikor újra sikerül megtalálni a jó irányt.

A tükör persze itt sem szerencsés, de legalább nincs szemben az ággyal. Forrás: excelsiorhotelny.com

A Vaszati azt mondja, hogy ha csak tehetjük, fejjel kelet felé aludjunk, mert az lelki fejlődést hoz. Ha fejjel nyugat felé alszunk, az anyagi gyarapodáshoz vezet, ha pedig dél felé, az nagyon mély alvást eredményez. A legkedvezőbb irány a kelet. Ha azonban észak felé van a fejünk, az alvászavarokat okoz, mivel a föld mágneses mezője összezavarja a testünk körüli mágneses mezőt. Fontos tehát, hogy úgy fordítsuk az ágyunkat, hogy semmiképpen ne aludjunk fejjel észak, északkelet vagy északnyugat felé. A többi irány rendben van.

A negyedik szálláshelyünk egy családi ház melléképületében kialakított apartmanban volt. Kellemes, nyugodt kis lakosztály volt és szerencsére kelet felé volt a fejünk, tehát igazán jól aludtunk. Ennek ellenére itt is meg tudtam figyelni egy nagyon komoly és sajnos gyakori Vaszati hiányosságot.

Kellemes színek. Remélem, a tájolás is kedvező! Forrás: vipmeetings.com

A telek tájolása parallel volt – azaz a telekhatárok párhuzamosan futottak a főégtájakkal. (Érdekes módon a többi szállásunk is nagyjából parallel elrendezésű volt.) A házat – sajnos – a keleti oldalhatárra építették, emiatt a teljes keleti oldal zárt volt. (Csupán egy-két 60×60-as picike ablak volt a szomszéd felé.) Ráadásul a meglehetősen hosszú ház szinte teljesen végigfutott a keleti telekhatár mentén, ami azt eredményezte, hogy nem csak a ház, de az egész kert zárt volt kelet felől. A mi lakrékszünk ablakai nyugaton voltak, egyedül a fürdőszba  ablaka volt a keleti oldalon. (A fürdő egyébként az apartman délkeleti részére esett.)

Nagyon furcsák voltak a reggelek. A lakás sötét volt és az udvar is. A pici fürdő viszont fényárban úszott – pedig csak 60×60-as ablaka volt, ami nagyon pici. Jó lett volna kiülni a teraszra reggelizni, de mivel nem láttuk a Napot, nem igazán vágytunk ki. Ez nagyon furcsa érzés volt, pedig tudom, hogy Magyarország lakónak túlnyomó többsége nem látja reggel a Napot, nem látja a Nap felkeltét – és nem feltétlenül azért, mert nem kel elég korán…

Bár szálláshelyeink hemzsegtek a Vaszati hibáktól, jó volt kicsit kikapcsolódni kimozdulni itthonról. Még jobb volt azonban újra hazaérkezni…

Manhertz Edit

ui: Minden egyes szálláshelyen voltak jobbnál-jobb ötleteim arra, hogyan lehetne a meglévő adottságokból kihozni a lehető legjobbat, hogyan lehetne a szobát szebbé, otthonosabbá és kedvező energiájúvá varázsolni. Csak az utolsó szálláshelyen volt olyan ötletem, amihez kőműves is kellene (ablakot nyitnék keletre), a többi viszonylag könnyen és olcsón kivitelezhető lenne… És ezek a kis változtatások mind-mind hozzájárulnának ahhoz, hogy a vendég igazán jól érezze magát és legközelebb is itt akarjon megszállni.

(A szálloda témájával részletesen foglalkozik a Vaszati pénzügyi mentőcsomgja!)

Neked ajánlom: