Tegnap este a férjemmel bementünk a közeli városba megnézni az adventi vásárt és a díszkivilágítást. A belvárosban sétálgatva öröm volt nézni a jókedvű családokat, a nézelődő, egymással csevegő, vagy éppen forró csokit kortyoló embereket és az egymást átölelő szerelmespárokat. Még a Mikulás is feltűnt olykor-olykor. Volt a levegőben valami ünnepi, amit a közeli kürtőskalács sütöde illata is fokozott.
Láttam azonban gyerekével veszekedő anyukát és néha feltűnt egy-egy hangosabb – láthatóan nem teljes egyetértésben élő – család is. Elgondolkodtam azon, hogy vajon azok a családok, akik még ilyen kellemes és jókedvű környezetben is veszekednek – mert tényleg ilyen volt a tér -, vajon mit csinálnak otthon? És egyáltalán: vajon milyen az otthonuk?
Sokat – de talán nem eleget – beszéltünk már arról, hogy igenis az otthonunk minősége is hozzájárul ahhoz, hogy milyen a párkapcsolatunk, a családi életünk és egyáltalán: milyenek az emberi kapcsolataink. Ha gyakran keveredsz vitás helyzetekbe – akár otthon vagy a munkahelyeken -, ha gyakoriak az életedben a párkapcsolati drámák, sértődések, szakítások, ha érzékenyen és hevesen reagálsz egy-egy (talán jószándékú) bírálatra, akkor könnyen előfordulhat, hogy valami nincs rendben az otthonodban.
Na de hol keressük a problémát? Melyik égtájon?
A rövid válasz az, hogy az egész lakásban! Sajnos nem tudok mondani egy olyan égtájat, amit ha rendberaksz, akkor megjavulnak az emberi kapcsolataid, mert mindegyik égtájnak van valami köze ahhoz, hogy milyen a viszonyod a szerelmeddel, a szüleiddel, a barátaiddal, vagy a gyerekeiddel.
Az északkelet minősége pl. utal a házastársak – vagy szerelmes párok – közötti kapcsolatra. A Brahmasztan (vagyis a lakás közepe) árulkodik a családi békességről és a házasság tartósságáról. Ha nagyon zavaros a Brahmasztán területe, az gyakran vezet váláshoz, vagy akár az egész család szélthullásához.
A nyugat minősége szintén ad a házasság tartósságáról információkat. A nyugati főbejárat pl. igen gyakran okoz válást.
Emlékszem, még Németországban laktam, amikor tanárom, Marcus Scmieke egy családi házat tervezett valakinek. Nyugaton volt az utca, és Marcus azt javasolta, hogy a ház bejárata a ház északi oldalán legyen. Az építtető hölgy azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az utcafronton, azaz nyugaton legyen a ház bejárata, mert a többi háznál is úgy volt és neki az tetszett. Marcus próbálta meggyőzni a hölgyet, akinél azonban az a kijelentés, hogy a nyugati bejárat könnyen váláshoz vezet, kiverte a biztosítékot: „Az egész utcában, minden háznak nyugaton van a bejárata! Ez azt jelentené, hogy mindeki elvált az utcának ezen az oldalán?”
Nénány napig nem jelentkezett a hölgy, de pár nap múlva telefonált. Ezt mondta: „Rendben, legyen északon a főbejárat.” Nem értettük mi történt, de később elmesélte, hogy egy kicsit kérdezősködött az utcában, és kiderült, hogy az utca nyugati bejáratú házaiban tényleg mindenki elvált… Végül felépült a ház északi bejárattal, a hölgyből pedig rövid idő alatt gazdag üzletasszony lett…
Na de térjünk vissza a kapcsolatokhoz!
Az észak és az északnyugat mutatja, hogy milyen az anyukánkkal a kapcsolatunk, illetve, hogy általában a család nő tagjai mennyire elégedettek, mennyire vannak jó kapcsolataik egymással és a család többi tagjaival.
A kelet természetesen a férfiakról ad információkat, a délnyugat pedig kifejezetten a családfőről. A túlságosan problémás délnyugat és Brahmasztan sok családi perpatvar okozója lehet – főleg, ha az északkelet sincs rendben.
Az északnyugat minősége általánosságban is utal az emberi kapcsolatainkra, míg a délkelet minősége megmutatja, mennyire gyakoriak a viták, veszekedések, de azt is, hogy egy párkapcsolat mennyire romantikus.
S ha már itt tartunk! Biztosan sokan vannak, akik e sorokat olvasva szomorúan felsóhajtanak: „Ha legalább lenne valakim!” Még a nyáron végeztünk egy kis felmérést, arról, hogy az olvasóknak van-e párkapcsolata, és ha van, az milyen. Az eredmények elég szomorúak:
A válaszadóknak mindössze 15 %-a állította azt, hogy kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban él. A többiek vagy keresik az igazit, vagy épp szakítottak, vagy javítaniuk kellene a kapcsolat minőségén. S ami még érdekesebb: 73 %-a ismerte be, hogy az olvasottak alapján több olyan probléma is van a lakásával, ami akadályozza, hogy megtalálja az igazit. Ezt a korábbi írást és a szavazás eredeményeit itt tudod megnézni.>>
Ezek után mit is javasolhatnék, mint azt, hogy a decemberi rohanásban próbálj kicsit odafigyelni az otthonodra is és elvégezni azokat a változtatásokat, amelyek segítik, hogy kiegyensúlyozott és örömteli emberi kapcsolataid legyenek.
És javaslom, hogy mindenképpen látogass el a Hozzád legközelebb eső adventi vásárra! Tegnap ugyan vásárfia nélkül tértünk haza, de a férjem egyfolytában azon mosolygott, mennyire örülök a szép fényeknek, az időnként felbukkanó Mikulásnak és a sok-sok látványosságnak. Ha csak teheted, ne egyedülj menj! 😉
Manhertz Edit
Kedves Edit! Amíg nem voltak gyerekeim, nekem is elszorult a szívem, amikor egy anyukát láttam a gyerekével azutcán ordítani… Aztán velem is előfordult. Amit ilyenkor nem lát egy „laikus” , hogy adott esetben az anyuka hányszor kelt fel éjszaka, mennyit főzött, mosott, takarított, esetleg még dolgozik is – magyarul kimerült… Sokszor egyetlenegy mondat elég a kiboruláshoz, és igenis nehéz a gyerekek hisztijeit kezelni nap, mint nap. Évek óta olvasom a hírleveleket, minden szobánkban van az útmutatók szerint yantra, mégis előfordul, hogy veszekszünk vagy egyszer-egyszer kiabálunk a gyerekekkel. És azt gondoklom, álszent dolog lenne, ha olykor-olykor nem vállalnám fel a véleményemet, és azt is vállalom,hogy ha fáradt vagyok, alacsonyabban a tolerancia-küöszöböm.
Természetsen a harmóniára törekszünk, de nem elítélendő, ha olykor esendőek vagyunk.
Kedves Névtelen,Egyetértek veled!!!Nekünk két ikerkislányunk van2.5évesek és egy 17éves kamasz.Nálam is a tűréshatár a minimumra csökken ahogy leírtad sok minden összeadódik az embernek egy nap.Nálunk is minden relatív ‘ideális’,igyekeztem én is orvosolni amit lehetett,de azért nem szabad elfelejteni hogy optimum az életben nincs,tökéletes nincs és ahogy írtad esendő az ember…Annyira jól megfogalmaztad!!! Boldog Ünnepeket kívánok neked és családodnak és mindenkinek aki vaszatival foglalkozik!!!
Kedves Zsuzsanna! Köszönöm és Nektek is a legjobbakat, Boldog Ünnepeket! Éva (Az előbb még „Névtelen”. Maga a hozzászólás sem sikerült tökéletesre…:))
Azt hiszem, ez a lényeg:
„Természetesen a harmóniára törekszünk, de nem elítélendő, ha olykor esendőek vagyunk.”