Kedves Anita!

Köszönöm, valóban rendbe jöttek a növények és még cseresznyét is szüreteltünk. Igaz, kicsit foltos volt a héja, de azért finom volt. 🙂

Elsősorban az a ház vagy ingatlan hat ránk, ahol élünk, de hat az is, ami „csak” a tulajdonunkban van. Egy ismerősöm régi lepusztult parasztházak felújításával és értékesítésével foglalkozik. Minden házukat nagyon gyorsan el tudják adni, de volt egy, ami pont egy temetővel szemben volt. Ezt is ugyanolyan szépen felújították mint a többit, de a vevő jóval nehezebben jött meg.

Ez a kockázat ott lehet a szomszéd telekkel is: talán nem fogjátok közvetlenül érezni a hatását, de lehet, hogy nem lesz könnyű eladni. Egyébként az ötlet jó, mivel ha jól értem, északkeleti irányban bővülne a tér. Ez önmagában kedvező és el tudom képzelni, hogy jó hatással lesz a megmaradt telekrész értékesítésére is.

Ha kicsi a telek, akkor sajnos gyakran előfordul, hogy a ház egy része beleesik a telek Brahmasztanjába. Ezt ki lehet védeni egy Vaszati piramissal, amit a ház közepén helyeztek el.

Drága Mara!

Ha valaki, hát Te nagyon jól tudod, hogy a legfontosabb, amit tehetünk a nyugalmunk érdekében az, hogy igyekszünk minél inkább egy olyan életet élni, ahol a jóság minősége határozza meg a mindennapjainkat és a tetteinket.
A dharma négy elve is fontos (ez neked már jól megy), de a jóság minőségét még azoknak is ki kell fejleszteniük magukban, akik a dharma négy elve szerint élnek.

Kedves Ildikó!

Bizony, tényleg sokat számít a munkahely, a krönyezet, sőt a minket körülvevő emberek, ingerek, stb is.
Ezekre a dolgokra részletesen kitértem abban a korábban írt, hasonló témájú cikkemben, amit itt találsz.>>

Kedves Jolika!

Köszönöm.
Igen, a madárcsicsergés folyamatos a kertünkben. Ahogy elült a vihar és kicsit magukhoz tértek, már mondták is a magukét…
Ahhoz pedig, hogy megőrízzem a nyugalmamat, önmagában kevés vagyok. Kell ehhez egy nyugodt és bölcs férj, aki még akkor is segít lehiggadni, ha történetesen felhúzom magam valamin.