A sorozat első részében a minimalistákkal ismerkedünk meg. A minimalista irányzat nem tévesztendő össze a minimál lakberendezési stílussal! A minimalista irányzatot akár egy életstílusnak is tekinthetjük, sőt, nyugaton – főleg a tengeren túlon – már mozgalommá nőtte ki magát. Innen jön a minimalizmus elnevezés.
Egy minimalistának ez már sok is lenne. Minek oda a kandalló mellé egy váza?
A minimalisták két leghíresebb képviselője Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus. (A könyvük magyarul is megjelent, címe: Minimalisták – Minden, ami igazán fontos.) Filozófiájuk lényege egész egyszerűen az, hogy minél kevesebb tárgy van a birtokunkban, annál több idő marad értékes emberi kapcsolatokra, értékes időtöltésre. Ahelyett, hogy a tárgyaink szolgálatával töltenénk az értékes időnket, törődhetünk helyette az egészségünkkel, ápolhatjuk emberi kapcsolatainkat.
A minimalizmus követői általában az anyagi gazdagságtól megcsömörlött emberek, akiknek elegük lett abból, hogy egy csomó pénzt keressenek azért, hogy megvegyenek egy csomó kacatot, amit aztán nem is használnak, de amelyek folyamatosan figyelmet követelnek maguknak. Ahelyett, hogy a tárgyainkat szolgáljuk, elgondolkodhatunk az élet nagy kérdésein, az élet értelmén, azon, hogy kik is vagyunk mi valójában.
A minimalista életérzéshez a minimalista lakberendezés áll a legközelebb, de nem ez a lényeg. Azt hiszem, a háló mögött látszó gardrób túl nagy egy igazi, vérbeli minimalistának…
A kevésbé „keményvonalas” minimalisták egy hatalmas selejtezéssel, lomtalanítással kezdik az új életstílusukat, ami tökéletes összhangban van a Vaszati elveivel is. Amikor a Vaszatit nem egy új épület tervezésére, hanem a meglévő otthonunk korrigálására használjuk, akkor azon túl, hogy átrendezzük a szobákat, átfestjük a falakat, ablakot nyitunk vagy éppen elhelyezünk néhány yantrát, végig kell gondolnunk azt is, hogy mik azok a tárgyak, amelyek fontosak az életünkben, és mik azok, amikre semmi szükségünk nincs. Megvizsgáljuk azt is, hogy melyek azok a tárgyaink – legyen szó bútorról, dísztárgyról vagy akár egy képről -, amelyekre rátekintve örömet érzünk, és melyek azok, amelyeket a hátunk közepére kívánunk. Ez utóbbiaknak bizony menniük kell. A dísztárgyakkal kapcsolatban ajánlom figyelemdbe egy korábbi írásomat, amit ide kattintva találsz.>>)
Amikor évekkel ezelőtt a 27 napos programon dolgoztam – még nem hallottam sem a minimalistákról, sem a sorozat következő részében bemutatásra kerülő Marie Kondoról), mégis a program egyik fő vezérelve, hogy szabaduljunk meg minden olyan dologtól, aminek a puszta jelenléte is gyengíti otthonunk pozitív energiáit.
Nagyjából így nézhet ki egy szoba a nagy minimalista átalakítás után. Szerintem a díszpárnák sem maradnak sokáig…
A minimalistákkal leginkább akkor tudok nagyon együttérezni, amikor takarítani kezdek és le kell törölnöm a port a különböző dísztárgyakról, vagy a dísztárgyakkal díszített polcokról. Mennyivel könnyebb dolga van ilyenkor egy minimalistának!
A könnyebb takarításon túl persze van más előnye is annak, ha azt az elvet valljuk, hogy minél kevesebb tárgyunk legyen. Ezzel az életstílussal ugyanis adunk egy nagy pofont a fogyasztói társadalomnak is. Azáltal pedig, hogy kevesebb dolgot vásárolunk, teszünk egy keveset a környezet védelméért is – kivéve, ha ugyan csak egy okos telefonunk van, de az évről-évre mindig a legújabb, vagy ha csak egy laptopunk van, de évente újat veszünk, stb.
Eszembe jutott egy fontos gondolat a környezetvédelemmel kapcsolatban. Mindannyian tudjuk, hogy milyen állapotban vannak a folyóink. India legszentebb folyója, a Yamuna, miután keresztül folyik Delhin, gyakorlatilag egy halott folyó. Nincs benne élet. A Föld tele van szeméttel, amit nem lehet megsemmisíteni. Vannak olyan nagyvárosok, ahol a szmog miatt arcmaszkban járnak az utcán. Mégis, ha igazán mélyen belegondolunk, nem a levegő szennyezése, a víz vagy a föld szennyezése a legrosszabb, hanem az éter beszennyezése! Hogyan lehet beszennyezni az étert? Természetesen nem megfelelő hangvibrációval. Ha még nézel tévét vagy hallgatsz rádiót, akkor tudod miről beszélek. Ha nem nézel tévét és nem hallgatsz rádiót, tegyél egy próbát! Kapcsold be a tévét reggel és csak este kapcsold ki! Kiproóbálhatod a rádióval is…
Biztos vagyok benne, hogy ha az emberek nem néznének tévét, nem hallgatnának rádiót (vagy csak nagyon minimális mennyiségben és csak tudatosan megválasztott, értékes műsorokat – van néhány ilyen), akkor sokkal nyugodtabb, békésebb és tisztább világban élnénk. Az állami propaganda nem tudna irányítani, megfélemlíteni és befolyásolni bennünket, a reklámok nem csábítanának újabb és újabb fölösleges vásárlásokra, az értelmetlen „szórakoztató” műsorok pedig nem butítanának bennünket…
Nagyjából ennyi holmi lehet egy keményvonalas minimalista gardróbjában…
Na de térjünk vissza a minimalistákhoz! Tanuljuk meg tőlük azt, hogy az egyre több és több tárgytól (legyen az használati tárgy, dísztárgy, ruha vagy épp bútor) nem leszünk boldogabbak, sőt, gyakran még az értékes időnket is elrabolják, vagy épp legyengítik az energiaszintünket. Fontos azonban, hogy – mint ahogy majd a másik két irányzatot is – ezt is megfontolva, a Vaszati elveivel és a saját személyiségünkkel összhangban alkalmazzuk az életünkben. Ha egyik napról a másikra mindenünket kidobáljuk és csak 52 használati tárgyat tartunk meg – mint ahogyan Colin Wright, egy másik híres minimalista tette -, akkor nem biztos, hogy elégedettséget érzünk majd az elménkben – főleg akkor nem, ha egyébként szeretjük a szép tárgyakat.
Mint mindenben, itt is fontos megtalálni azt az egészséges egyensúlyt, ahol szabadok lehetünk – azaz nem válunk a tárgyaink rabszolgáivá – ugyanakkor az otthonunk nem veszíti el a szépségét és a személyes, ránk jellemző hangulatát.
Manhertz Edit
Kedves Edit!
Teljesen egyetértek az általad leírtakkal. Úgy lettem minimalista, hogy nem is ismertem ezt az irányzatot.4 éve kezdődött, amikor elkezdtem kidobálni, amit nem használunk, nem szeretünk.Aztán jött a kertben a földből a szemét elpucolása…. Másfél éve nem nézek tv-t, rádiót meg nem is tudom, mikor hallgattam utoljára. Nincs okos telefonom se.Ami elromlik, igyekszek megjavíttatni .Egészen megváltozott a közérzetem. Amit tapasztalatként tudok mondani, hogy valójában nagyon kevés tárgyra van szükségünk, így van az elmének szabad kapacítása meglátni a csodálatos dolgokat a természetben, van füle meghallani a madarak csicsergését, a cica szuszogását, de legfőképpen hallja az ember a saját Lelkének a hangját és rájön, hogy a szeretet a legfontosabb. Az meg belülről jön.Lett önálló véleményem és lett hitem.Nem lettem aszkéta, olvasok, filmet nézek, zenét, előadásokat hallgatok.A Vaszatit is így találtam meg 🙂 Ami szintén érdekes eredmény, hogy a gyógyszer fogyasztás minimálisra csökkent a folyamat eredményeként. Remélem a dohányzást is sikerül abbahagynom. Már dolgozom az ügyön 😀
Köszönet az írásodért.
Kedves Ági!
Köszönöm a hozzászólásodat! Ez különösen tetszett:
„Amit tapasztalatként tudok mondani, hogy valójában nagyon kevés tárgyra van szükségünk, így van az elmének szabad kapacítása meglátni a csodálatos dolgokat a természetben, van füle meghallani a madarak csicsergését, a cica szuszogását, de legfőképpen hallja az ember a saját Lelkének a hangját és rájön, hogy a szeretet a legfontosabb. Az meg belülről jön.”
Sok erőt és kitartást kívánok ahhoz, hogy sikerüljön a dohányzást abbahagynom.
Eszembe jutott a nagypapám. Nagy dohányos volt. Ráadásul mozdonyvezető – gőzmozdonyon, ahol még külön fűtő is volt vele. Képzelheted, minek volt kitéve a tüdeje. Mégsem ezért szokott le, hanem azért, mert egyszer csak volt egy drasztikus áremelés. Akkor azt mondta, hogy ő nem haljandó ennyit fizetni a cigarettáért és kész, vége. Nem vett több dobozzal…
Ez persze az ő módszere volt, nem biztos, hogy mindenkinél működik…
A minimál nem azonos a minimalizmussal. Ez jó felismerés.
Rákerestem mi a különbség a minimál stílus és a minimalizmus között, de nem találtam semmit.
Igazából melyik, melyik? 🙂
A cikk nagyon jó, a könyvet 2 x olvastam, igazán érdemes ötleteket meríteni belőle. Csak jól járunk vele. 🙂
A minimál lakberendezési stílusról találtam egy egész weboldalt, ami szerintem nagyon jól összefoglalja a minimál design lényegét: http://www.minimaldesign.hu/
A minimalisták egy életstílust képviselnek, akik nem csak mondják, de úgy is gondoloják, hogy a „kevesebb több”. Nem biztos, hogy a bútornak sima és fényes lesz a felülete, az sem biztos, hogy szögletes lesz a kanapé. Az viszont biztos, hogy a szekrények nem foglak sok holmit rejteni.
Ezzel szemben egy minimál lakberendezési stílusú lakásban lehetséges, hogy sok dolgot rejtenek a szekrények. A holmik nem lesznek szem előtt, bent lesznek a szekrényben, de lesznek.
Örülök, hogy olvastad a könyvet! Szerintem Te sokkal többet tudsz a minimalistákról, mint én! 🙂
Kedves Edit ! Nagyon tetszett a cikked.- Hála és köszönet ezért a sok értékes tudásért, amibe bele vezetsz bennünket. Mindig csak olvasó vagyok, soha nem szólaltam meg . Eddig. Olvasom a hozzászólásokat és most az egyszer elmondom, leírom, mit is gondolok ezekről én. 65 éves nyugdíjas nő vagyok, aki az emberi lélekben felgyűlt traumák feldolgozásával foglalkozik. Elég sikeresen. Hála. Valamikor szerettem , ha minél egyszerűbb vmi. Teltek az évek , sik divat stílus , irány megváltozott, én maradtam a régi. Nem voltam igazán divat követő. Életem egyszerű, sajnos eléggé szomorú eseményekkel telített , egyedüli gyermekként az egész nagy családot magam körül elveszítettem, anyai és apai ágon egyaránt. Mindenki elment körülöttem, kivéve édesanyám. Lelkem tele van emlékekkel és rengeteg tárgy van a lakásban , melyek az elment rokonoké voltak és képtelen vagyok megválni tőlük. Egy festmény, egy váza , egy szobor , egy kis apró nipp stb. Tele van a ház velük. Nem kell sokat bíbelődni velük, amiket törölgetni kell , azok üveges szekrényekben vannak. Fiókokban a fénykép albumok, falon a képek. Ott vannak körülöttem, és ha a figyelmem el is kalandozik , látom őket, jóérzéssel tölt el, felbukkannak a régi szép emlékek. Van időm kimenni a kertbe , ápolom, gondozom a növényeket, mindenre van időm , bőségesen . Nem szeretnék ezektől a tárgyaktól megválni. Egy egy falatka a gyermekkoromból. Új technikai dolgokkal nemigen vagyok ellátva, de azok tényleg nem is hiányoznak , úgy érzem , az életemből. Sokat számít sztem, hogy mit hiszek. Mit hiszek azokról a fölöslegesnek tűnő tárgyakról ? Ha eszembe jut egy szép emlék és kapcsolódik hozzá egy szeretetteli szép érzés, olyan ez , mintha én magam lennék a szeretet. Ha benne maradok a jó érzésben , még a sejtjeim is profitálnak belőle. Sok szép gondolat ( ami a tárgyak láttán felmerül ) , sok szép érzelemmel kapcsolva szépséges hitrendszert hoz bennem létre. Ez jó. Úgy döntök , nem leszek minimalista. Úgy döntök ezentúl is jól érzem magam az emlékek között.
Köszönök minden értékes anyagot, csicsergős , mosolygós szép napot kívánok, áldottat.
Szeretettel, Irén
Verpelét.
Kedves Irén!
Köszönöm a hozzászólásodat! Tökéletesen értem, hogy miről írsz, amikor azokról a tárgyakról beszélsz, amelyekhez kedves emlék köt.
Az, hogy mit csinálunk ezekkel a tárgyakkal, teljesen egyéni döntés. Ha jól érzed magad közöttük, ha segítenek a kedves, eltávozott családtagokra gondolni, akkor jó, ha megtartod őket.
A Vaszati egyik fontos célja az, hogy az elménk nyugodt legyen. A mandala szó azt jelenti, hogy egy olyan kép, vagy rajz, ami segít megnyugtatni az elmét. Ha az otthonunk Vastupurusa mandalája rendben van – azaz a ház, amiben élünk, többé-kevésbé megfelel a Vaszati elveinek -, akkor az elménk nyugodt lesz.
Van, akinek az nyugtatja az elméjét, hogy számára kedves és szép tárgyakkal veszi körbe magát, van, akinek az, ha nem veszik körbe tárgyak (minimalisták). Van olyan is, akinek teljesen mindegy, hogy milyen tárgyak veszik körbe, mert más módszere van arra (pl. meditácó, mantrák éneklése, jóga, imádkozás, kertészkedés, kézimunkázás, stb.), hogy az elméjét megnyugtassa.
Azt azonban mindenképp úgy látom, hogy annyit bárki elleshet a minimalistáktól, hogy ne gyűjtsön újabb és újabb tárgyat (ami pedig a fogyasztói társadalom fő üzenete), főleg olyat ne, amire igazából nincs is szüksége.