Kedves Irén!

Köszönöm a hozzászólásodat! Tökéletesen értem, hogy miről írsz, amikor azokról a tárgyakról beszélsz, amelyekhez kedves emlék köt.

Az, hogy mit csinálunk ezekkel a tárgyakkal, teljesen egyéni döntés. Ha jól érzed magad közöttük, ha segítenek a kedves, eltávozott családtagokra gondolni, akkor jó, ha megtartod őket.

A Vaszati egyik fontos célja az, hogy az elménk nyugodt legyen. A mandala szó azt jelenti, hogy egy olyan kép, vagy rajz, ami segít megnyugtatni az elmét. Ha az otthonunk Vastupurusa mandalája rendben van – azaz a ház, amiben élünk, többé-kevésbé megfelel a Vaszati elveinek -, akkor az elménk nyugodt lesz.

Van, akinek az nyugtatja az elméjét, hogy számára kedves és szép tárgyakkal veszi körbe magát, van, akinek az, ha nem veszik körbe tárgyak (minimalisták). Van olyan is, akinek teljesen mindegy, hogy milyen tárgyak veszik körbe, mert más módszere van arra (pl. meditácó, mantrák éneklése, jóga, imádkozás, kertészkedés, kézimunkázás, stb.), hogy az elméjét megnyugtassa.

Azt azonban mindenképp úgy látom, hogy annyit bárki elleshet a minimalistáktól, hogy ne gyűjtsön újabb és újabb tárgyat (ami pedig a fogyasztói társadalom fő üzenete), főleg olyat ne, amire igazából nincs is szüksége.

Köszönök minden értékes anyagot, csicsergős , mosolygós szép napot kívánok, áldottat.

Szeretettel, Irén
Verpelét.

A minimál lakberendezési stílusról találtam egy egész weboldalt, ami szerintem nagyon jól összefoglalja a minimál design lényegét: http://www.minimaldesign.hu/

A minimalisták egy életstílust képviselnek, akik nem csak mondják, de úgy is gondoloják, hogy a „kevesebb több”. Nem biztos, hogy a bútornak sima és fényes lesz a felülete, az sem biztos, hogy szögletes lesz a kanapé. Az viszont biztos, hogy a szekrények nem foglak sok holmit rejteni.

Ezzel szemben egy minimál lakberendezési stílusú lakásban lehetséges, hogy sok dolgot rejtenek a szekrények. A holmik nem lesznek szem előtt, bent lesznek a szekrényben, de lesznek.

Örülök, hogy olvastad a könyvet! Szerintem Te sokkal többet tudsz a minimalistákról, mint én! 🙂

Kedves Ági!

Köszönöm a hozzászólásodat! Ez különösen tetszett:

„Amit tapasztalatként tudok mondani, hogy valójában nagyon kevés tárgyra van szükségünk, így van az elmének szabad kapacítása meglátni a csodálatos dolgokat a természetben, van füle meghallani a madarak csicsergését, a cica szuszogását, de legfőképpen hallja az ember a saját Lelkének a hangját és rájön, hogy a szeretet a legfontosabb. Az meg belülről jön.”

Sok erőt és kitartást kívánok ahhoz, hogy sikerüljön a dohányzást abbahagynom.

Eszembe jutott a nagypapám. Nagy dohányos volt. Ráadásul mozdonyvezető – gőzmozdonyon, ahol még külön fűtő is volt vele. Képzelheted, minek volt kitéve a tüdeje. Mégsem ezért szokott le, hanem azért, mert egyszer csak volt egy drasztikus áremelés. Akkor azt mondta, hogy ő nem haljandó ennyit fizetni a cigarettáért és kész, vége. Nem vett több dobozzal…

Ez persze az ő módszere volt, nem biztos, hogy mindenkinél működik…

Igazából melyik, melyik? 🙂

A cikk nagyon jó, a könyvet 2 x olvastam, igazán érdemes ötleteket meríteni belőle. Csak jól járunk vele. 🙂