Az eddig megismert két stílusirányzatban a fő közös motívum az, hogy dobjunk ki mindent, ami fölösleges, amit nem használunk. A minimalisták célja egyértelműen az, hogy minél kevesebb tárgy vegyen körül minket (legyen az bútor vagy egyéb használati tárgy), míg Marie Kondo módszere szerint „csak” a fölösleges, nem igazán használt dolgoktól kell megválnunk. Ezzel szemben itt van a vintage stílus, ami a régi, használaton kívüli tárgyak újraértelmezéséről, felújításáról szól.

Eddig különösebben fel se tűnt, de nálunk is van egy-két újraértelmezett tárgy: A tükör valamikor egy szék háttámlája volt, amit a férjem apukája talált egy padláson és fel is újította nekünk. A kis polc (amin a Vaszati piramis van) pedig valamikor egy tálaló volt. (Azért nem írom, hogy zsúrkocsi, mert nincsenek kerekei.)

A Wikipedia ezt írja a Vintage stílusról: „A stílus jellemzői a régi, akár funkcióját vesztett bútorok és használati tárgyak újra felhasználása. Akár funkcióját veszett darabok is lehetnek ezek, mivel nem cél a rendeltetésszerű használat, sőt elvárás is a kreatív megoldások használata.”

A stílus követői tehát mielőtt kidobnának valamit megnézik, nem lehetne-e azt a bizonyos tárgyat megmenteni, valami másra használni. Biztosan láttál már régi Zinger varrógépet asztallá alakítva. (Nekünk is van egy a pincében, a nagymamámé volt és még én is ezen tanultam varrni! Jelenleg felújításra vár.) Ma már nagyon kevesen varrnak hagyományos, pedálos varrógéppel, mert az elektromossal sokkal egyszerűbb a varrás. Így aztán a régi szép varrógépek szép lassan mind-mind asztallá alakulnak.

De gondolj csak a virágtartóvá alakult bödönökre, régi zománcozott fazekakra! Ha szép emlékek kötnek egy bizonyos tárgyhoz, akkor jóleső érzés viszontlátni azt a házban vagy a kertben – még ha egészen más szerepben is, mint az eredeti rendeltetése volt.

Szintén reneszánszát éri a bontott építőanyagok használata. Legyen az bontott tégla, gerenda, régi szép cementlap, tartóoszlop, stb. A Vaszati azt tanítja, hogy a házunkba ne építsünk be használt, bontott építőanyagokat, különösen akkor ne, ha azoknak nem ismerjük az eredetét. Ennek leginkább az az oka, hogy nem tudhatjuk, hol és milyen célt szolgált az a bizonyos építőanyag. Én személy szerint nem szivesen építeném be a házamba egy régi hentesüzlet vagy vágóhíd építőanyagait, akármilyen szépek is legyenek azok. A tárgyakhoz ugyanis hozzátapad a múltjuk, ami lehet kedvező, de lehet kedvezőtlen is. Ez a múlt pedig – a régi tárgy által – jelen lesz a mi életünkben is.

Régi ereszcsatornából csinos virágláda készíthető

Ha az egyik oldalról nézzük, szép dolog megmenteni a régi értékeket, szép tárgyakat, újrahasznosítani a régi – jó állapotban levő – építőanyagokat. Ezzel talán védjük egy kicsit a környezetet, és megőrízzük őseink emlékét, értékeit. Ráadásul a régi tárgyak gyakran sokkal szebbek, mint az újak. E tekintetben tehát rendben van, ha egy-egy kidobásra ítélt tárgyról úgy döntünk, hogy „nem is kacat”.

(A környezetvédelemmel kapcsolatban azért írtam hogy „talán”, mert a felújítás szintén energia és anyagigényes lehet attól függően, hogy mennyit kell változtatni azon a bizonyos régi tárgyon.)

Ebből a szép favályúból valamikor tehenek ittak. Ma hangulatos csobogó a terasz mellett.

Ott van ugyanakkor a másik oldal, miszerint nem biztos, hogy ismerjük a tárgyak eredetét. Ha családi örökségről van szó, akkor többet tudunk róluk, ha azonban a bolhapiacon, régiség kereskedésben szerezzük be a kincseket, akkor már nem tudjuk, kié volt egy bizonyos bútor vagy tárgy, milyen ember volt az illető, mire és hogyan használta azt a bizonyos tárgyat – azaz milyen karma tapad a tárgyhoz. Ha ezt a szempontot vesszük figyelembe, akkor megértjük, miért mondják a szigorú Vasztu írások, hogy használt építőanyagot ne építsünk be a házunkba.

Mit tegyünk, ha tetszik a vintage stílus? Szeretjük a régi tárgyakat, szeretünk újrahasznosítani olyan dolgokat, amiket mások kidobásra ítéltek, ugyanakkor nem akarunk ellentmondani a Vaszati elveinek sem? Azt javaslom, hogy mindenképpen végezzünk az ilyen tárgyakon mind durva- mind finomfizikai tiszítást, fertőtlenítést. A leggyakrabban használt és bevált védikus módszer a tehéntrágyás tisztítás. A tehéntrágyának ugyanis minden szempontból fertőtlenítő hatása van. (Durva- és finomszinten is!) Szerezz egy kevéske tehéntrágyát egy közeli tehenészetből (nem kell túl sok), hígítsd tiszta vízzel és mosd át velük a kérdéses tárgyakat. Ez jó módszer akkor is, ha olyan albélretbe költözöl, ahol laktak előtted. Nem kell tőle megíjedned, hiszen jó pár évtizede még itt nálunk is gyakori volt, hogy tehéntrágyával döngölték a padlót…

Ma már nem kell feltétlenül átkutatni a környék összes padlását ahhoz, hogy egy ilyen szép lábas kádad legyen. Nagyobb fürdőszoba szalonokban már újonnan is kapható. (Előnye, hogy nem kell kisúrolnod tehéntrágyával…) A kép forrása: housetohome.co.uk

Ezzel véget ért ennek a három, ma divatos irányzatnak a bemutatása. Ha igazán ügyesek vagyunk, akkor ötvözhetjük is a hármat úgy, hogy közben még a Vaszati elveit is figyelembe vesszük. Hogyan? Egyrészt ne halmozzunk fel túl sok dolgot az otthonunkban, hogy a tárgyak ne uralkodjanak felettünk (minimalista), ugyanakkor tanuljuk meg a megmaradt tárgyak optimális tárolását és a rend fenntartását az otthonunkban (Marie Kondo), ha valami szép és érdekes tárgy van a birtokunkban, de már nem használjuk, gondoljuk végig, hogyan lehetne újrahasznosítani – ügyelve arra, hogy az otthonunk ne válljon „régiségkereskedéssé” (vintage), ugyanakkor az otthonunkat és a tárgyainkat úgy helyezzük el a lakáson belül, hogy az összhatás (színek formák, stb.) a lehető leginkább harmóniában legyenek a természet törvényeivel (Vaszati).

Ha mindezt ötvözni tudjuk, nem esünk túlzásba sem a kidobálás, sem az újrahasznosítható tárgyak gyűjtése terén, ugyanakkor maximálisan figyelembe vesszük a Vaszati elveit, akkor egy izgalmas, ugyanakkor harmonikus otthonunk lehet, ahol fel tudunk töltődni és ami jó hatással van a mindennapjainkra.

Manhertz Edit

Neked ajánlom: