Hm… lehet, hogy ez csak velünk fordul elő. Ha így van, akkor most legalább bevallom neked, hogy nem igazán vagyok tökéletes.

Na de miről is van szó?

Előfordult már veled is, hogy egy bizonyos tárgyat, ami épp a kezedben volt (egy könyvet, egy ritkán használt kulcsot, egy szórólapot, egy ollót, vagy bármi mást) hirtelen letettél valahova, mert mondjuk megcsörrent a telefon, vagy kopogtak az ajtón, vagy épp eszedbe jutott valami fontos, aztán eltelt néhány nap, óra, hét vagy akár hónap és az a bizonyos “letett” tárgy még mindig ott volt, ugyanazon a helyen? Átalakult “ottfelejtett” tárggyá. Pár nap alatt szépen beépült e környezetébe és úgy nézett ki, mintha annak mindig is ott kellene lennie. Mintha odatartozna. És talán az is előfordult, hogy az ottfelejtett holmink további társakat kapott, csak, hogy ne legyen egyedül. És aztán a sok-sok ottfelejtett tárgyból kialakult mindannyiunk réme, a rendetlenség.

Nálatok is előfordul, hogy az étkezőasztalon marad néhány dolog, aminek nem kellene ott lennie?

Nálatok is előfordul, hogy az étkezőasztalon marad néhány dolog, aminek nem kellene ott lennie?

Megfigyelték, hogy azok az utcák, amelyek tiszták, ahol nincs eldobálva szemét, hosszútávon is tiszták tudnak maradni. Az arrajárók ugyanis azt látják, hogy hopp, itt tisztaság van és ezért ők sem szemetelnek, vigyáznak a rendre. Ha azonban jön valaki, akinek kiesik a kezéből egy papírszebkendő vagy egy csokispapír (véletlenül vagy szándékosan), akkor ennek az elejtett szemétnek hamarosan társai lesznek. Először csak egy-egy újabb csokispapír, vagy cigarettacsikk, aztán egyre több és több. És már nem véletlenül. Minél szemetesebbé válik az utca, annál nagyobb az esélye annak, hogy más is szemetelni fog. Az eldobott szemét, a rendetlenség vonzza a további szemetet, a még nagyobb rendetlenséget.

Így van ez a lakásunkban is. Jó esetben a rendetlenség bántja a szemünket és rendszeresen elpakoljuk a dolgokat, rendetrakunk. Vannak dolgok azonban, amik szinte “tudatosan” maradnak a helyükön. Most, ha körbenézek az íróasztalomon, több olyan dolgot is látok, amit azért hagytam ott, hogy emlékeztessenek egy bizonyos teendőre, amivel a közeljövőben foglalkoznom kell. A probléma ezzel az, hogy ezek az otthagyott tárgyak további hasonló tárgyakat vonzzanak. A teendőre pedig egyszerűen emlékeztethetne a határidőnaplóm, vagy egy papír, amire felírom a tennivalókat.

Van egy ismerősöm, akinek a szobájában bizonyos tárgyak már szinte évek óta ugyanott vannak. Külföldön él, de rendszeresen hazalátogat a szüleihez. A szobájában pedig ott sorakoznak ezek a bizonyos ottfelejtett dolgok. Az anyukája ugyan rendszeresen takarít nála, de ezekhez a holmikhoz nem mer hozzányúlni, mert ki tudja, talán fontos szerepük van. Nem csak a tárgyaknak, de még annak is, ahogyan ott fekszenek…

Vannak a házban bizonyos vonzáspontok, olyan helyek, ahol haljalmosak vagyunk ottfelejteni dolgokat. Sokaknál ilyen az előszobai asztalka. Ide dobják le a kulcsokat, a postán érkező csekkeket, leveleket (ha van még ilyen), a reklámújságokat, stb. Másoknál ezt a szerepet az étkezőasztal tölti be. Egy másik vonzáspont lehet a mosógép teteje, vagy a konyhapult, vagy az íróasztal…

Az étkezőnkben van ez a kis lóca, ami szintén hajlamos arra, hogy ottfeljtett tárgyak vonzáspontjává alakuljon. Gyakran kerülnek ide újságok, táskák, pulóverek...

Az étkezőnkben van ez a kis lóca, ami szintén hajlamos arra, hogy ottfeljtett tárgyak vonzáspontjává alakuljon. Gyakran kerülnek ide újságok, táskák, pulóverek…

Mondhatjuk most, hogy igen, ez tényleg egy probléma, na de mi köze a Vaszatihoz? Ezek a dolgok nem befolyásolják, hogy bejönnek-e az energiák vagy sem! Ezek a dolgok nem változtatnak azon, hogy van-e vécé északkeleten vagy nincs! Lehet, hogy bizonyos tényeken nem változtatnak az ott felejtett dolgaink, viszont erőteljes hatással vannak arra az égtájra, ahol ottfelejtettük őket!

Tegyük fel, van egy szép keleti bejáratod, keleti előszobád, ami Vaszati szempontjából tökéletes. De ha az előszobai lerakóasztalka az ottfelejtett tárgyaid egyik vonzáspontja, akkor ezek az ottfelejtett tárgyak és az általuk képzett rendetlenség már rontani fog a kelet minőségén.

Nálunk a nagy kihívás az én dolgozószobám, ami a ház északkeleti részén van, kis része belenyúlik a keleti területbe. Azt már jól tudod, hogy az északkelet minősége döntő hatással van az egész ház minőségére, s ezáltal az életünkre. Alapvetően rend és tisztaság van a szobában (erre különösen figyelek), az íróasztalom azonban – sajnos – az ottfelejtett tárgyak egyik fő vonzáspontja. Szerintem könnyű elképzelned: kis papírcetlik, amikre felírtam valami “fontosat”, tűzőgép, olló (két darab!), szemüvegtok, Vaszati könyv, egy Vaszati tárcsa, ami a Pénzügyi mentőcsomaghoz tartozik, stb… Mindről úgy gondolom, hogy fontosak, de ahogy rájuk nézük, már rendetlennek tűnnek.

iroasztalom

Így néz ki most az íróasztalom…

Az persze még nem gond, ha egy-két napig ottmarad valami valahol. Ha azonban hetek vagy hónapok is eltelnek azután, hogy például valaholva letettünk egy ollót vagy egy mérőszalagot, és ez a tárgy még mindig ott van, akkor az már szinte beépül a környezetébe és ezzel együtt az életünkbe…

Májusban meglátogattam a lelki tanítómesteremet Németországban. Együtt utaztunk Európa egyetlen olyan templomába, amit Narasimhának a félig ember, félig oroszlán inkarnációnak emeltek. (Ő az ura a Mars-Narasimha yantrának és a Narasimha védelmező yantának). Mielőtt elindultunk, körbevezetett a házban ahol él és dolgozik. A dolgozószobájában feltűnt, hogy miközben hozzám beszél – az amúgy is pedáns rendben levő szobában – megfog egy-egy tárgyat az asztalán, és a helyére teszi. Elrakott egy tollat, egy radírt, a szemetesbe dobott egy papírcetlit, a könyvespolcra tett egy könyvet. Ösztönös mozdulatok voltak ezek, nem kellett különösebben odafigyelnie rá. Aztán anélkül, hogy bármit is kérdeztem volna, egyszer csak félbeszakította mondandóját, mélyen a szemembe nézett és így szólt: “Tudod, az egy szabály nálam, hogy egy szobát sosem hagyok ott rendetlenül.” Aztán mintha mi sem történt volna, folytatta az előzőleg megkezdett témát… Ezt az egy mondatot azonban örökre megjegyeztem!

Micsoda egyszerű és csodálatos alapelv! Ha csak erre odafigyelnénk, nem képződnének a házban “ottfelejtett tárgyak vonzáshelyei”. Nem képződne rendetlenség. Kisebb erőfeszítés lenne a heti rendrakás és takarítás. (Ugyanis szinte csak takarítani kellene.)

Ismered a mondást? Akinek káosz van az asztalán, annak káosz van a fejében. És fodítva: akinek káosz van a fejében, annak káosz van az asztalán. Mindkét irányból működik és mindkét irányból tudunk tenni azért, hogy a káoszt felváltsa a rend. Ha rendet teszünk az asztalunkon, akkor kitisztulnak a gondoltataink. Ha rendet teszünk a fejünkben, automatikusan vágyni fogunk arra, hogy rend legyen az asztalunkon is. És nem csak az asztalunkon, hanem az egész házban. És ha rend lesz a házban, akkor nem csak a fejünkben lesz rend, hanem az egész életünkben…

Manhertz Edit

Manhertz Edit