Dél-indiai utunk egyik különleges állomása volt a Tirupati melletti szent hegynek, a Tirumala hegynek a tetején levő, naponta tízezreket vonzó zarándokhely, Balaji (ejtsd: Baladzsi) temploma. Nagyon készültünk erre a napra. Egyrészt azért, mert nagyon vártuk, hogy megpillantsuk ezt a különleges templomot – és leginkább a lakóját, Balajit -, másrészt azért, mert igazi rémtörténeteket hallottunk arról, hogy milyen hosszasan (több órát, ahát hatot is!) kell majd sorban állnunk, hogy bejussunk és aztán kb. 2 másodperc erejéig gyönyörködhessünk Balaji látványában.

Még fényképen nézve is érezhető a Tirumala hegy különleges, lelki kisugárzása.

Még fényképen nézve is érezhető a Tirumala hegy különleges, lelki kisugárzása.

Volt is bennünk némi kétely, hogy megéri-e ez a tortúra, de annyi szépet hallottunk Balajiról, hogy egyszerűen látni szerettük volna. Balaji története hosszú és kacifántos, megpróbálom pár mondattal összefoglalni. Történt egyszer, hogy Laksmi-devi, Visnu felesége megsértődött a férjére, és a lelki világot otthagyva, itt a Földön elbújt egy barlangban a Tiramala hegy közelében. Visnu miután látta, hogy ennek a fele sem tréfa, a felesége tényleg elbújdokolt, utánajött, hogy megkeresse. Ő Balaji, Aki a Tirumala hegy mesés erdejében élt az anyukájával, aki szintén elkísérte. Telt-múlt az idő, Laksmi-devit nem találta meg, viszont egy napon szerelmes lett egy Padmavati nevű lányba, akit aztán feleségül is vett. Az esküvőre az összes félisten és a környék királyai mind hivatalosak voltak. Balajinak azonban – Aki az erdő mélyén lakott – nem volt pénze vendégül látni őket. Szerencsére Kuvera, a félistenek péntárosa (aki ugye a házad északi részén uralkodik!), a segítségére sietett és kölcsönzött elegendő pénzt az esküvőre. Az esküvőt megtartották, Balaji viszont hatalmas adósságba keveredett. Emellett ráadásul Varaha-devának is fizetnie kellett, Aki már korábban erre a hegyre jött, hogy kipihenje a Föld megmentésével járó fáradalmait. (Ez a Varaha ugyanaz a Varaha, Akinek a yantráját délnyugatra tesszük!) Mivel Varaha volt itt előbb, bérleti díjat követelt Balajitól.

Valahol itt, a Tirumala hegyen pihen Varaha-deva és itt lakik Balaji is.

Valahol itt, a Tirumala hegyen pihen Varaha-deva és itt lakik Balaji is.

Időközben persze Laksmi-devinek a fülébe jutott, hogy a férje ismét megnősült. Nagyon megharagudott erre és azon nyomban az ifjú házaspárhoz sietett, hogy kérdőre vonja őket. Amikor találkoztak, mind a hárman murtikká (azaz szobrokká) változtak, s ezeket az önmegnyilvánult murti formákat imádják a mai napig is Balaji templomában.

Ez a telmplom fő gopuramja, azaz főkapuja. (Mi egyébként nem itt mentünk be, hanem a zarándokok részére kijelölt kicsit labirintus szerű útvonalon.

Ez a templom fő gopuramja, azaz főkapuja. (Mi egyébként nem itt mentünk be, hanem a zarándokok részére kijelölt kicsit labirintus szerű útvonalon.)

Érdekesség még, hogy Balaji temploma a világ második leggazdagabb temploma. (A leggazdagabb szintén Dél-Indiában van, Keralában.) A nagy gazdagaság – lelki – oka, hogy az idelátogató zarándokok szeretnének segíteni Balajinak a törlesztésben és a bérleti díj fizetésében, emiatt rengeteg pénzt hoznak. Olyan sokat, hogy több brahmana (pap) egész nap csak a pénzt válogatja és számolja. A másik ok pedig az, hogy Balaji nagyon nagylelkű. Azt mondják, hogy a Neki felajánlott pénznek sokszorosát adja vissza. Azt hiszem, a mai világban ez is egy erőteljes motiváció…

A kupola valódi arannyal van borítva.

A kupola valódi arannyal van borítva.

A templomépület belsejét nagyon komolyan védik. Már az induláskor – amikor csak behajtott a buszunk a kanyargós hegyi útra – keresztül kellett jutnunk egy ellenörző ponton. Ez nagyjából olyan volt, mint a reptereken: átvilágítottak mindenkit és meg is motoztak. Aztán ez a procedúra még legalább háromszor megismétlődött bent a templomban. A hegy előtt még csak fegyvert, fegyvernek használható tárgyakat kerestek, bent a templomban már fényképezőt, kamerát, telefont is. Ezeket egyáltalán nem lehetett bevinni. Odabent még az iratainkat, útleveünket, vízumunkat is ellenőrízték… Éppen ezért az első – sorbanállós napon – nem is volt velünk semmi. Másnap azonban egy dzsippel visszatértünk, hogy – legalább kívülről – tudjunk fotózni, videózni.

Ezen a második napon készült ez a rövidke film, amivel igyekeztem visszaadni a Tirumala hegy és a Balaji templom hangulatát:

Egyébként a templom csodálatos volt belül, igaz a nagy részét rácsok és kordonok között láttuk csak. (Nagyon komoly kordonrendszer vezet körbe az épületen, ami a zarándokokat terelgeti a fő oltár felé.) Szerencsénk volt, ugyanis a kapunyitástól számított 1,5 óra múlva egyszer csak ott álltunk Balaji előtt. Az út egy kicsit lejtősen vezet az oltárhoz, így amikor az utolsó pár méter választott el minket, már akkor is gyönyörködhettünk a szépségében. Az oltár elé érve pedig az éppen szolgálatot teljesítő őr megállította a mögöttünk haladókat, így legalább fél percig csodálhattuk Balajit.

Középen Balaji másolatát láthatod, különböző félistenek társaságában.

Középen Balaji másolatát láthatod, különböző félistenek társaságában.

Ha beírod a google képkeresőjébe, hogy Balaji, rengeteg képet fogsz találni, de még azok, amik igazi fotóknak látszanak, sem az eredeti Balajiról készültek, hanem az Ő tökéletes másolatáról. Ugyanez vonatkozik a videókra is. Ha a YouTube-on keresel videókat, még ha azt írják is, hogy ez “real”, azaz igazi, még az is vélhetően Balaji másolatát mutatja. Az eredeti önmegnyilvánult murtit csak akkor láthatjuk, ha személyesen megyünk Hozzá. Nagyon  boldog vagyok, hogy ez nekem megadatott és bízom benne, hogy ebben az életben lesz még alkalmam látni Őt…

Manhertz Edit

Manhertz Edit