Mi jut eszedbe, a közelgő karácsony kapcsán? Ha visszagondolsz gyerekkorod karácsonyaira, vagy egyszerűen a reklámok által beléd sújkolt „ideális” karácsonyra, akkor jó esetben megelevenedik előtted egy kép, ahol mindenki szépen fel van öltözve, ajándékot ad a szeretteinek, kellemesen beszélgetnek vagy éppen játszanak – főleg, ha vannak gyerekek. Egész egyszerűen élvezik az együttlétet. Ha minden ideális, akkor odakint még a hó is esik, odabent pedig odakucorgunk a kandalló vagy cserépkályha köré és boldogan szippantunk a narancs és fenyő illatú levegőbe.
Röviden összefoglalva: akár a Jézus születését ünnepled karácsonykor, vagy a téli napfordulót (karácsony után már nem lesznek rövidebbek a nappalok) vagy „csak” a szeretet, a család ünnepét, egy dolog közös kell, hogy legyen: az egymás iránti szeretet, tisztelet és megbecsülés. A harmonikus karácsony egyik alapfeltétele tehát, hogy harmonikus emberi kapcsolatokat ápoljunk – elsősorban azokkal, akikkel együtt „kell” töltenünk a karácsonyt, de minden más emberrel is, akikkel nap mint nap találkozunk.
Az emberi kapcsolatok és a Vaszati szoros viszonyáról már többször írtam. Általában az északnyugathoz kötjük az emberi kapcsolatok minőségét, de a maga módján hatással van rá minden egyes égtáj. Ha szeretetteljes emberi kapcsolatokra vágyunk és szeretnénk a karácsonyt legalább kellemesen tölteni, akkor bizony ápolni kell az emberi kapcsolatainkat és otthonunknak azokat a területeit, amelyek sérültek. (Akkor meg pláne, ha tegyük fel nincs kivel tölteni a karácsonyt!) Nem szeretnék leragadni az emberi kapcsolatoknál, pedig tényleg ez a legfontosabb, mert sajnos léteznek olyan családok, ahol annyira rosszak a kapcsolatok (akár az alkohol vagy más problémák miatt), hogy a hétköznapokkal együtt az ünnepek is csak szenvedés forrásai…
Karácsonykor egy másfajta szenvedés is sokkal inkább előtérbe kerül, ez pedig a szegénység. Karácsony előtt sokkal láthatóbbá válik az az elrejtésre ítélt embertömeg, akik sajnos a létminimum alatt élnek – akár saját hibájukból, akár a „rendszer” hibájából, vagy egyszerűen csak a nyomorult sorsuk miatt. Akármi is legyen az oka, a szegénység egy olyan probléma, melyet látva még a keményebb emberek szíve is ellágyul és megpróbálnak valamilyen formában adományozni, és segíteni a rászorulókon. Szerencsére egyre több a jó példa és a pozitív kezdeményezés, melyhez érdemes csatlakozni. Igen, az is a karácsonyhoz, a karácsonyi harmónia megteremtéséhez tartozik, hogy ne menjünk el érzéketlenül a szegénység, a szegény emberek problémája mellett és amiben tudunk segítsünk.
Aztán ott van a másik véglet: a vásárlás, vásárlás és még egy kis vásárlás. A túlzásba vitt vásárlás. A hitelből finanszírozott vásárlás, a túlzásba vitt és felesleges költekezés. Tényleg ettől lenne szép és boldog a karácsony? Persze nem mondom, hogy ne legyen semmi a karácsonyfa alatt, főleg, ha megteheted, igenis, ajándékozd meg azokat, akik közel állnak a szívedhez. De tényleg szükség van egy új tévére, egy új telefonra, egy új bármire, holott a réginek még semmi baja? Ja, hogy ennek az újnak jobb a kijelzője? Hmmm. Igen, ez a másik véglet: a túlzásba vitt vásárlás, a túl sok ennivaló, aminek egy része a kukában landol. Egy kedves ismerősöm a karácsonyt egész egyszerűen a „világ felzabálásának csúcsfesztiváljaként” emlegeti. Tényleg erről szólna a karácsony?
Anyukám szokta mesélni, hogy gyerekkorukban (40-es- 50-es években) bizony nem voltak valami gazdagok, a nagyszüleim mégis gondoskodtak arról, hogy csodaszép legyen a karácsonyuk. Nagymamám éjszakánként, titokban ült a varrógép mellett és készítette anyunak és a húgának karácsonyra az új ruhácskát, játékbabát, mindenféle kedves ajándékot, amire egy kislány vágyik. Nem költekeztek, nem vettek fel áruhitelt, mégis boldog volt a karácsonyuk…
És aztán van még egy véglet: azok, akik mindezt megtagadják. Nem adnak egymásnak semmi ajándékot, nem díszítik fel a lakást (itt most nem az a téma, hogy igazi legyen-e a fenyő, vagy mű, hanem egyáltalán a karácsonyi hangulat), nem készítenek finom ételeket… Nehogy részesei legyenek a „világ felzabálásának”. Sőt, ha valaki venni merészel egy karácsonyfát vagy néhány ajándékot (amit még be is csomagol ünnepi papírba), azt meg is kritizálják, mint a fogyasztói társadalom tipikus tagját… Ez is egy véglet…
És persze ott van a karácsonyt megelőző őrület. A hajtás a munkahelyeken (főleg a kereskedelemben dolgozóknál), tömeg a városokban, a karácsonyi ajándékok hajszolása, türelmetlen emberek, dudáló autók… Az utóbbi napokban, amikor szeretetben és békességben kellene a karácsonyra készülni, meglepően látom, ahogy idegenek egymásnak esnek (a közösségi oldalak remek terepet kínálnak erre), és bagatell hülyeségeken vérremenőleg vitáznak. Az egyik „kedvenc” vitatémám a „grincsfa” kérdése, amiről személy szerint korábban még nem is hallottam, de már egyre több békés – vagy legalább annak tűnő – oldalon látom, hogy szinte vérre mennek az emberek, ha valaki készít magának egyet vagy szóba meri hozni a témát. Most komolyan: tényleg ilyen tudatban kell készülni a megváltó eljövetelére, a szeretet ünnepére? Mennyi elfojtott frusztráció, düh és harag lehet egy olyan emberben, aki bármilyen bagatell dolog miatt nekiesik egy idegen embernek? Mi az, amit egy ilyen ember elfojt magában, ami aztán minden jelentősebb ok nélkül kitör belőle? Milyen lehet az otthona? A családja? A munkahelye?
Te jó ég! Van valami pozitív is a karácsonyban? Hogyne lenne! Szerencsére sok családban már javában tart a karácsonyi sürgés-forgás, készülődés. Lassan ideje elkezdeni megsütni a mézes sütiket, megvenni (vagy elkészíteni) a szaloncukrot, ünnepi díszbe öltöztetni a lakást… Nagyon jó hangulatuk van a karácsonyi vásároknak, ahol már azáltal kellemes hangulatod lesz, ha csak nézelődsz, figyeled az embereket, a forgatagot, vagy épp megiszol egy forró csokit. És aztán 24-én elcsendesül minden, végre jöhet egy kis pihenés, együtt a családdal. Finom vacsora, gyertyafény, jó társaság, „reszkessetek betörők”… és sokak számára éjféli mise…
Számodra mit jelent a karácsony? Meg tudod teremteni a harmóniát kívül és belül? Fel tudod ékesíteni a lakásodad és egyúttal a lelkedet is? Tudsz úgy örömet okozni a szeretteidnek, hogy nem esel túlzásokba, mégis mindenki örül? Meglátod magad körül a rászorúlókat, a nélkülözőket, a magányosokat, akik talán nem is pénzre vagy ajándékra, hanem csak egy jó szóra várnak? Rá tudsz mosolyogni arra, aki bevág eléd a dugóban? Egyáltalán beengeded magad elé, aki siet? Le tudsz mondani azoknak a dolgoknak a megvásárlásáról, amik teljesen feleslegesek, kacatok, és előbb-utóbb a kukában végzik, vagy csak az idődet rabolják? Tudsz örülni akkor is ha esik a hó és akkor is, ha nem? Meg tudod ölelni azt a rokonodat, akivel már évek óta nem beszéltél? És azt is aki grincsfát készít?
Tudsz igazán örülni a karácsonynak és igazi ünnepként megélni azt?
Azt kívánom, hogy legyen harmonikus és kellemes karácsonyod, olyan karácsonyod, amelyben jelen vannak a karácsony fő kellékei: a szerető családod, a finom ételek, az ünnepi díszek, a kedves ajándékok, a lecsendesedés és befelé figyelés…
Kedves Edit! Nagyon összeszedted a lényeget. A legbonyolultabb dolog számomra a Karácsony. Akinek a tárgyi ajándékok nem sokat jelentettek soha, mert az én szeretet nyelvemben a minőségi együttlét adta / vagy nem adta/ azt az örömöt, ami értékes. Persze az is nehéz így, hogy a másiknak nem ugyanaz jelenti a boldogságot, mint nekem. Tehát bonyolult. Ezért inkább kihúzom magam, ahonnan csak lehet. A szűk család is elég számos nálunk szerencsére. Nem a buliról és menőségről kéne ennek szólni, hanem arról a szeretetről amit szavak és tettek nélkül érezni lehet és nem pedig kell. Áldott, békés ünnepeket kívánok: Sz. M.
Kedves Márta!
Bonyolult a karácsony – ez tetszik… Jó cél lehet kicsit egyszerűsíteni rajta.
Köszönöm!
Kedves Edit!
Mindig örömet okoz, ha olvasom az írásaidat.Hála és köszönet érte!
Mi a Karácsonyt minden második évben máshol töltjük. Keressük a párommal a harmóniát, mert a család két országban él. Így aztán német szokás szerint karácsonyozunk minden páros évben, és minden második évben Budapesten „páratlan” az ünnep! 😀
Szerencsére még van energiánk, de meddig?
Remélem, ÉK jól dolgozik! 😀
Sok szeretettel gondol rátok, és minden jót kíván:Bella
U.i.Lehet, hogy elkerülte a figyelmem, de van egy ajánlatod a karácsonyfa lakáson belüli elhelyezésére?
Kedves Bella!
Mi is utazunk karácsonykor és mindig azt szoktuk mondogatni, hogy addig jó, amíg van hová menni!
A karácsonyfa helye – ha van lehetőség választani – lehetőleg olyan égtájon legyen, ahol jók a súlyos dolgok. (Főleg, ha nagy a fa és cserépben van.) Az is jó, ha a színei passzolnak az adott égtájhoz. De ha esetleg épp, hogy csak elfér valahol, akkor sem kell annyira kétségbe esni, mivel csak ideiglenesen van a lakásban.
Itt írtam erről bővebben.>>
Kedves Edit!
Köszönöm hogy segítesz a tudatos odafigyelésben ezzel az írásoddal (is). 🙂
Néhány éve gyakorlom azt, hogy inkább a közösen eltöltött idő, játék, ének legyen a meghatározó, a tárgyiasult ajándékokból gesztus értékkel választok. És örülök, hogy így döntöttem, nagy megkönnyebbülés számomra.
Kívánok mindnyájunknak Áldott Karácsonyt és békés, boldog új évet! 🙂
Kedves Györgyi!
Milyen igazad van! Az ajándék valóban egy gesztus, hogy eszünkbe jutott a megajándékozott és odafigyelünk rá.
Köszönöm!
Szeretem az irasaitokat , utleirasaitok gazdagitjak az ismereteimet nagyon sokat segitesz tanacsaiddal ,, koszonom ,, ALDOTT UNNEPEKET BEKET MEGERTEST , SZERETETET mimnden szinten aldast es koszonetet a mindennapokert a JEZUSKA legyen velunk .
Köszönöm, kedves Elza, nagyon kedves vagy!
A Karácsony nálunk nagy ünnep!A férjem ekkor született,neki és a kisfiamnak névnapja van és nem utolsósorban Karácsony!Gyermekeim és az unokáim is nálunk töltik.Módszeresen készülök már egy hónappal előtte napi teendőimről forgatókönyvet írok!A hagyományokat őrizzük,10-12 féle süti készül,több fogásos vacsora.Az elhunyt szüleink kedvenc sütijeit is megsütöm, jelképesen ők is velünk vannak,anekdotázunk,hogy a dédunokák is megismerjék őket.Egy-egy szép karácsonyfadíszüket feltesszük a fára.Ötletet gyűjtök egész évben a személyre szóló ajándékokat vásárolok.A ráhangolódás örömteli,sosem fáradok el.Jut időm arra,hogy a környezetemet,a külsőmet és a lelkemet is ünnepélyessé varázsoljam!Szeretettel adakozom sérült sportolóknak,beteg kisgyermekeknek,egyháznak és az SOS Falu lakóinak.A lakótömbömben lévő idős, egyedülálló embereket felkeresem egy-egy ünnepi sütis tállal.Támogatok egy óvodai csoportot és ajándéktárgyakat készítek az iskola karácsonyi vásárra!Egy klubnak és egy egyesületnek vagyok vezetőségi tagja,természetesen, hogy a karácsonyi vacsorákon vendégtállal és apró ajándék tárggyal érkezem!Nagyon szeretem az életemnek ezt az időszakát is, meghitt, szeretetteljes és nagyon sok örömet hoz,amivel a lelkem csordultig megtelik.Áldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok Neked és a kedves Családodnak!
Kedves Jolika!
Köszönöm a kedves hozzászólásodat!
Elolvastam kétszer is, aztán felolvastam a férjemnek is és egyetértettünk, hogy kicsit más lenne a világ, ha mindenki így ünnepelné karácsonyt.
Nagy örömmel olvastam, hogy nem csak a családodra, hanem a rászorulókra és a magányosakra is gondolsz ilyenkor és, hogy ez nem okoz neked sem gondot, sem fáradtságot.
Sok-sok ilyen Anyukára, Nagymamára van szüksége a világnak, mint amilyen Te vagy!
Kedves Edit!
Boldog Békés Karácsonyt Kívánok neked családodnak és minden kedves olvasónak.
… Széles látásként megemlítesz sorsokat, amelyek léteznek. Én azt gondolom ha abban élünk … akkor azt az emberek többsége elfogadottnak tarja.
A kivételek (akik …) év során felborítják a békés egyszerű ember nyugalmát és teszik érzelmileg fűtötté az év végét.
Nekem mit jelen a karácsony?
…
Kedves Tibor!
Érdekes amit írsz: az emberek többsége elfogadja a sorsát, a nehéz sorsok talán a kívülálló szemlélőnek nagyobb fájdalmat okoznak, mint annak, aki benne él…
Köszönöm!