A házunk körüli kertről már többször is beszéltünk. Megtanultuk, hogy melyik égtájra mekkora és milyen színű növényeket ültessünk és már tudjuk azt is, hogy hol van a kerti tó legjobb helye. Ezek az alapok. Most azonban másról lesz szó.
Egy kicsit elcsépelt és hangzatos, sőt már-már divatos az emberiséget szidni, amiért a házainkkal elvettük az életteret az állatoktól és kiírtottuk az erdőket azért, hogy építkezzünk, vagy azért, hogy haszonnövényeket termeljünk. Igen, ez valóban az érem egyik oldala, de szerencsére van másik is! Csak rajtunk múlik, hogy amikor felépítünk egy házat, az érem melyik oldalát erősítjük.
Amikor a falu határában levő újonnan felosztott területen megvettük a telkünket és azt tervezgettük, hogy milyen legyen a házunk és hova ültessünk fákat (mert egy darab fa sem volt a területen), akkor időnként döbbenten kérdezgettük egymástól, hogy vajon hol vannak a madarak? Hiába volt közel az erdő, hiába volt szép a táj, bizony egyetlen madár sem volt a telkünknek még a környékén sem. (Ez azért volt meglepő, mert Budapesten ahol laktunk, tele volt az utca mindenféle madárral.)
Most, amikor reggelente kimegyek a kertbe, énekesmadarak egész hada fogad és zöld gyíkok sütkéreznek a napon (már, ha éppen süt a nap), méhek és dongók döngicsélnek a virágokon és szinte megrészegülnek, ahogyan a virágport gyüjtögetik és a pillangókkal együtt a nektárt nyalogatják. Mi történt az elmúlt 11 évben? A háznak még a tervei sem voltak készen, de mi már fákat, bokrokat ültettünk. Azt szerettük volna, hogy mire beköltözünk az új házunkba, addigra legyen néhány fa, ami majd árnyékot ad. De ennél sokkal több történt! Az árnyékadó fákkal és bokrokkal együtt megérkezett a kertbe az élet, megérkeztek az állatok! Igen, ez az érem másik oldala: nem elvettük az életterüket, hanem adtunk nekik! És nem csak mi, a szomszédaink is, akik szintén ültettek fákat, bokrokat, örökzöldeket. Így már nem csak az etetőt látogatják a madaraink, hanem itt raknak fészket is.
Itt azonban még nincs vége a (nyári) reggeli sétának a kertben. Mindig van velem egy nagy tál, amibe összegyűjtöm mindazt, amit a kertünk kínál a reggelihez. Most éppen epret, fanyarkát és meggyet szoktam szedni, de hamarosan beindul a cseresznye, az áfonya és van egy pici ribizli bokrunk is. Pár hét múlva jön a málna és a szeder szezon és ha szerencsénk lesz, szépen beérik az őszibarack és az alma is. (Lehet, hogy kicsit macerásabb és időigényesebb, mint kivenni a hozzávalókat a hűtőből, de ez a fáradtság és idő nekem mindent megér! Majd télen kényelmesen kiveszem a fagyasztóból, amit nyáron eltettünk, de most itt a nyár, amit csak lehet, frissen kell ennünk!)
Amikor gyerek voltam, teljesen természetes volt, hogy a nagyszüleim kertje nem csak tarka virágokkal volt teli, hanem mindenféle veteménnyel is. A veteményhez vezető utat pedig két oldalt ribizli és pöszméte (egres) bokrok szegélyezték, a kert végében pedig ott volt a málnás! Ismerős ez az élmény? Annyi málnát ettünk, amennyi csak belénk fért és közben nem is gondoltunk arra, hogy ezzel mennyi vitamint és divatos antioxidást és még ki tudja mennyi jó dolgot eszünk meg. Képzeld csak el! Egész nyáron ott játszottunk a kertben. Gyakran indiánost, és az volt a feladat, hogy elbújjunk egy bokorban, utána pedig megtámadjuk a nyári konyhát, ahol az asztal közepén ott volt a finom süti. Na de míg a bokorban ültünk, mit csináltunk? Ettük a málnát és minden mást, amit találtunk. Ez a jó szokás sajnos pár évig elmaradt, de most, hogy teleültettük a kertet mindenféle gyümölcsot adó fával és bokorral, már nem csak nyárra jut piros gyümölcs, hanem (hála a fagyasztónak és a kíméletes befőzőautomatának) télire is.
Bevallom, egy pár napja kicsit felhúztam magam. (Nem nagyon, csak egy kicsit.) Valami vegán csoportban az egyik csoporttag büszkén magyarázta, hogy míg a mögötte álló kisgyerekes anyuka csak csipszet meg kólát, meg ki tudja még milyen egészségtelen cuccot vásárolt, addig bezzeg ő, több kiló banánt. Ismétlem, banánt. Nyáron. Persze a csipsznél meg a kólánál jobb… És persze azt is tudom, hogy sajnos sokszor a banán olcsóbb, mint a helyi idény gyümölcs. Könnyű tehát zsákutcába futni: szeretnénk egészségesen étkezni, vegánok, vegetáriánusok lenni (vagy csak egyszerűen sok zöldséget, gyümölcsöt enni), szeretnénk védeni természetet, de közben banánt és avokádót és mangót veszünk, amit többezer kilométerről hoznak, amit éretlenül szedtek le, aminek a héját ki tudja mivel kezelték, hogy kibírja az utat és ami miatt lehet, hogy kiírtottak egy őserdőt. Folytassam?
Na de, nézzük pozitívan a dolgokat! Én, most kampányolni szeretnék! Ha kertes házban élsz és tegyük fel csak füvet vetettél és tuját ültettél, mert most ez a divat, akkor most döntsd el, hogy amikor csak teheted elmész a legközelebbi kertészetbe, veszel néhány gyümölcsöt termő bokrot, ősszel pedig néhány gyümölcsfát és elülteted a kertbe. Nyomós érv lehet, hogy ezek kényesek, gondozni kell őket, stb., na de a füvet állandóan nyírni kell, ha azt akarod, hogy a tied legyen a zöldebb, akkor tutujgatni, locsolgatni, trágyázni, a tuját megtámadja mindenféle nyavaja… A gyümölcsök között is van, ami tényleg kényes, van, ami kevésbé. Érdemes megtudni a szomszédoktól, hogy melyek azok a gyümölcsfák, amelyek kedvelik a helyi talajt és időjárást és az alapján választani. Először olyat, amivel nincs sok gond és amit nem kell permetezni.
A legtöbb gyümölcsöt adó fa vagy bokor nem csak hasznos, hanem szép is, így ügyesen be lehet illeszteni azokat a díszkertbe is. A bokrok közül a kedvencünk a fanyarka (amelanchier) ami tavasszal csodaszép virágokat hoz (úgy néz ki, mint egy menyasszony), nyáron finom és nagyon egészséges bogyókat termel, ősszel pedig gyönyörű őszi díszbe öltözik. S ami a legjobb: rendkívül igénytelen! Az áfonya egy kicsit kényes, mert savanyú talajt szeret, azért meg lehet azzal is próbálkozni. A málnát, a szedret nem kell bemutatni. A szederrel azonban az a tapasztalatunk, hogy nagyon szereti a vizet. Nyári szárazságban érdemes gyakran meglocsolni és jól bemulcsolni a tövét.
A gyümölcsfák közül a meggyel és a cseresznyével van a legkevesebb gond. Az alma már kényesebb, de érdemes megpróbálni! Nálunk az utcán nőtt egy almafa. Csak úgy, magától. Tavaly már meg is kóstoltuk a termését. Kicsit savanykás volt, de finom. Ennek az almának gyönyörű egészségesek a levelei, a nemesített (amit mi ültettünk) azonban hajlamos a gombás betegségekre. Ha kicsi a kerted, mepróbálhatod az oszlopos gyümölcsfát is. Először azt hittem, hogy ez csak valami divathóbort, de vettünk három különböző oszlopos almafát és nagy örömünkre nem elég, hogy a termésük nagyon finom, de a levele is sokkal egészségesebb marad, mint a másik (hagyományos) almafánké.
Egy kert nem (csak) attól lesz Vaszati kert, hogy északkeletre tesszük a tavat és délnyugatra a nagy fákat. A kert egy lehetőség arra, hogy védjük a környezetet, az élővilágot, hogy olyan helyen is megjelenjen az élet (madarak és egyéb állatok), ahol korábban nem voltak, ugyanakkor egy remek lehetőség arra is, hogy mi magunk egészségesebbek legyünk – testileg, lelkileg egyaránt. Most, miközben ezt a cikket írom, már többször is felálltam és kimentem a kertbe, hogy készítsek néhány fotót. Minden alkalommal megszállt egy végtelen nyugalom és elégedettség. Az étkező melletti terasznál van egy futórózsa (lásd legfelső képen), aminek rendkívül erős illata van. Ez az illat fogad, amikor elindulok a kertbe, majd ehhez csatlakozik a csend, amit csak a madarak csipogása tör meg. (Hétvégén zajosabb a kert, mert itthon vannak a szomszédok és nyírják a füvet.)
A csemegekerten kívül javalsom, hogy ültess virágokat! Sok-sok virágot! Minél kisebb legyen a gyep és minél több a virág! Miért? Egyrészt nincs annál jobb, mint amikor a kertedben szedett csokorral tudod díszíteni az asztalt, másrészt rengeteg nélkülözhetetlen rovart (főleg méheket) tudsz vendégül látni, akiket sajnos az utóbbi időben komoly veszély fenyeget. (Méhész barátaimtól tudom, hogy ez a veszély sajnos tényleg valós, nem csak az újságírók fújták fel..)
Azt javaslom tehát mindenkinek (főleg azoknak, akik nap mint nap a klímaváltozás miatti világvégét jósló cikkeket osztogatnak meg a közösségi oldalakon), hogy hagyják abba a vészmadárkodást és ültessenek fákat, bokrokat, virágokat! Azoknak pedig, akik új házat építenek, azt javaslom, hogy már az építkezés előtt ültessenek el néhány fát, és a kertészetben ne az akciós tujákat keressék, hanem a virágokat, terméseket hozó bokrokat, fákat. (Kertészek szerint az örökzöldek és a lombullatók egészséges aránya 3:7, azaz maximum 3 örökzöldre jusson 7 lombullató.)
A fák, bokrok és a virágok tehát rengeteg örömet okoznak nekünk – főleg, ha szeretünk gyönyörködni a természet szépségében -, hasznosak, mert oxigént termelnek, árnyékot adnak és terméseikkel táplálnak bennünket, ráadásul élőhelyet biztosítanak számtalan állantnak: rovaroknak, madaraknak, hüllőknek, kétéltűeknek.
Ha szeretnél tenni valamit magadért és a környezetedért, kertészkedj! Tudod, ahogy a kínai (?) bölcsesség tarjta: ha néhány percig akarsz boldog lenni, egyél egy jót! Ha egy évig szeretnél boldog lenni, házasodj meg! Ha pedig egy egész életen át akarsz boldog lenni, vegyél egy kertet!
Nálatok milyen növények vannak a kertben? Mit tervezel a közeljövőben ültetni? Ha most társasházban laksz, van arra lehetőséged, hogy rendszeresen ellátogass egy szép kertbe? (Például a szüleidhez, nagyszüleidhez.) Tervezed, hogy kertes házba költözöl? És ugye úgy tervezed, hogy nem csak fű, tuja és térkő lesz a kertben?
Kedves Edit! 2 éve épül a házunk, Vaszatival felkészülve, izgatottan várjuk a beköltözést, ami pár hónapon belül megtörténik. 🙂 A kertben szorgosan dolgozunk a férjemmel, mióta csak megvettük a nagy területet. Sövénnyel vettük körbe, ültettünk sok fát, gyümölcsöt adó bokrokat, a konyhakertből idén már sok spenótot, zöldborsót tettem el a fagyasztóba, szépen fejlődik a cékla, a répa, a mangold, hagymák, a kapor, bab… , sőt kevés kukorica és napraforgó is, mert tervezzük, hogy lesznek csirkék is, eperfát ültetünk nekik az árnyékért és a gyümölcséért. Városban nőttünk fel, nem voltak falusi nagyszüleink sem. A tudatos és egészségesebb életmódért, étkezésért, életért, a természet közelségéért kezdtünk bele a vidéki építkezésbe. Megtapasztaltam, hogy jó kapálni, még ha jól elfáradok, akkor is megéri! Utána nagyon finom bekapni frissen leszedett epret, ribizlit, málnát – jutalomfalatként. 🙂 Ja, és sosem késő elkezdeni, belevágni, hiszen mi is jóval 60 felett vagyunk már.
Kedves Zsuzsi!
Örülök, hogy hamarosan költöztök, és hogy Ti is ennyire tudatosan előre látók vagytok – már ami a kertészkedést illeti! 🙂
Köszönöm mindenki nevében a lelkesítést! Igen, én is így látom, sosem késő elkezdeni! Még ha nem is termelünk sok zöldséget, gyümölcsöt, akkor is nagy öröm, ha néha valami „sajátot” csemegézhetünk!
Kedves Zsuzsi!
Nagy örömmel olvastam a hozzászólásodat!
Igazán példaértékű, ahogyan a mindennapjaitokat élitek, figyelve a környezetetekre, otthonotokra és egészségetekre egyaránt!
Kedves Edit
Nemrég megadatott egy telek számunkra. Most kezdjük el beültetni, úgyhogy jól jöttek a tanácsaid. Délkeleten van eddig egy ribizli bokor, de akarunk majd gyümölcs fákat is. A szőlőtőkéket hova lenne érdemes tenni?
Kedves Anna!
Attól függ, hogy milyen szőlőt szeretnétek. Ha szőlőlugast szeretnél, tehát akár magasra futtatnád, akkor mehet olyan égtájra, ahol jó a nagyobb, sűrűbb növény. Ha csak kicsi bokornaknak hagyod, akkor lehet olyan égtájon, amit nem kell olyan nagyon terhelni.
Kedves Edit! Környezetünkbe az utóbbi 8-9 éve több új szomszéd költözött. A régiek kihaltak, a legtöbb házat vagy teljesen felújították, vagy lebontották és helyére monstrumokat építettek. Első dolguk volt a szőlő, körte-, szilva-, a nagyon régi két diófa kivágása. Ezek 150 n-öles telkek. A kertekbe füvet ültettek, a másik új lakó füvet és dísznövényeket ültetett, 1 almafát meghagyott ugyan, de az óriási ringló és sárgabarack fákat kivágta szintén. Mi a bodzát is ápolgatjuk, szörpöt, télen a virágból teát készítünk belőle. A gyümölcsfáink mellett megfér a kerítés tövében a néhány tuja is, valamint a kapu mellett a nagyon régi vadgesztenyefát is szeretjük. Amíg mi az árnyékban élvezzük a hűvös időt, ők szoronganak a hinta- nyugágyban, igaz a fürdőmedence elfoglalja a fél kertet. Nem is értem, miért értékelik többre a füvet, /igaz, szép látvány/ mint a gyümölcsfát. Mennyi év eltelik, mire egy fa teremni fog, ők készen kapták, mégse kellett. Megváltozott a világ!
Kedves Juli!
Szomorú, egyben érdekes, amit írsz. Most, ahogy belegondolok, én is azt tapasztaltam, hogy ezek a fű-tuja kertek tényleg szinte csak dísznek vannak, az ott lakók nem sok időt töltenek a kertben. Talán csak annyit, amíg lenyírják a füvet.
Azért szerencsére egyre többen látják be, micsoda nagy érték egy saját kert, és egyre többen próbálják úgy megtervezni és beültetni a kertjüket, hogy az minél inkább a nyári otthonunk lehessen, ahol öröm időt tölteni.
Eszembe jutott, hogy még a 90-es évek elején azt tanultuk az építőipari főiskolán, hogy amikor elkészül a ház, füvesítsük be az egész udvart és ne kezdjünk ágyásokat létrehozni, mert akkor már rögtön rendezetten néz ki az udvar. Aztán ha az időnk és a pénztárcánk engedi, hozzunk létre ágyásokat, hogy változatosabb legyen a kert. Az elv tehát az volt, hogy a kert rögtön rendezett legyen. És ez rendjén is van így, a baj inkább az, hogy sokaknál a kert így is marad.
Bízom benne, hogy az egyre melegebb nyarak ráébresztik az embereket arra, mennyire fontos fákat ültetni, amelyek nem csak oxigént termelnek, hanem árnyékot is adnak és nem utolsó sorban még szépek is – és jótékonyan takarják a gyakran nem túl esztétikus házakat.