Tisztelt Miniszter Úr!

Először is, engedje meg, hogy gratuláljak a kinevezéséhez!

A Magyarországi Vaszati Szövetség Egyesület nevében írok Önnek. Egyesületünk a kétezres évek eleje óta azon fáradozik, hogy a Védikus Építészet és Térrendezés tudományát, a Vaszatit (ismertebb nevén a Vasztut) minél szélesebb körben megismertessünk a Magyarországon élőkkel. Az egzotikus elnevezés ellenére a célunk nem az, hogy háttérbe szorítsuk a helyi építészeti örökséget, hanem az, hogy az ősi védikus építészet tudományból átvegyük mindazt, amivel élhetőbbé tehetjük otthonainkat, s azzal felfrissítsük a saját hagyományainkat.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon mitől olyan különleges egy Vaszati ház, szemben egy hagyományos épülettel? A Vaszati házak tervezésénél figyelembe vesszük azokat az univerzális természeti törvényeket, amelyek nap mint nap hatnak ránk – akár tudunk róluk, akár nem.

Figyelembe vesszük a Földet behálózó energiaáramlásokat, ami azt jelenti, hogy gondoskodunk arról, hogy a pozitív, tápláló életenergiák bejussanak az otthonainkba. Ezek az életenergiák északról dél felé (organikus életenergiák) és keletről nyugat felé (szoláris életenergiák) áramlanak. Ez azt jelenti, hogy olyan házakat szeretnénk tervezni, ahol a pozitív energiák útját nem állják vastag falak. Ehhez olyan építészeti előírások szükségesek, amelyek lehetővé teszik, hogy az épületeinket, a családi házakat is beleértve, megnyithassuk északra és keletre is.

Ezeknek a régi falusi házaknak sajnos a legtöbb esetben teljesen zárt az északi oldala, így az észak felől érkező organikus energiák nem tudnak bejutni a lakótérbe. Az lenne jó, ha ezeknek a házaknak a felújításakor meg lehetne nyitni az északi oldalt: elhelyezni néhány ablakot, vagy, hogy ne zavarjuk a szomszédot, üvegtéglát. Így megőrízhetnénk őseink építészeti emlékeit, ugyanakkor biztosíthatnánk bennük a pozitív energiaáramlást is.

Figyelembe vesszük továbbá a fontosabb égitesteknek az otthonunkra gyakorolt hatását. Míg az európai építészet csak a napsugárzásra figyel és arra helyezi a hangsúlyt, hogy minél több napfény jusson a lakásba, addig a védikus építészet figyelembe veszi a többi bolygó (Hold, Mars, Jupiter, stb) hatásait is. Nem csak arra figyelünk tehát, hogy otthonainkat átjárja a természetes napfény, hanem arra is, hogy a védikus asztrológiából ismert bolygók a lehető legjobban érezzék magukat otthonunkban, s ezáltal a lehető legjobb hatással legyenek ránk.

Ez egy kicsit olyan, mint egy ember horoszkópja: ha a bolygók nekik tetsző jegyekben és házakban állnak, akkor az illető élete könnyebb. Ehhez hasonlóan az otthonunkra is jó hatással van, ha az egyes helyiségek házon belüli elhelyezésénél figyelembe vesszük, hogy azoknak mi az uralkodó bolygójuk, s az a bizonyos bolygó mely égtájon érzi jól magát, azaz mely égtáj uralkodó bolygójával van jó kapcsolatban. Ehhez kell egy kis tudás, de 2004. óta tanítjuk Magyarországon a Vaszatit és szakképzett tanácsadóink szívesen segítenek eldönteni, hogy mely helyiség hol van jó helyen.

Figyelembe vesszük ezen kívül azt is, hogy bizonyos formák kedvező rezgésűek, ezért jó hatással vannak ránk, míg más formák rezgése kedvezőtlen. Ehhez hasonlóan bizonyos méretek és arányok kedvező rezgésűek, míg más méretek és arányok kedvezőtlenek. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy szimfonikus zenekart. Ha a karmester is és a zenészek is tudják a dolgukat, a zenészek tisztán játsszák a hangokat, nem ütnek mellé a zongorán, nem fognak mellé a hegedűn és nem fújnak mellé a fuvolán, s a karmester a megfelelő időben, int, akkor felcsendül egy csoda szép muzsika, amely testileg is és lelkileg is feltölt, mert olyan hangrezgést képez, melynek a frekvenciái jó hatással vannak ránk. Ezzel ellentétben, ha hamisan játszanak a zenészek, akkor a diszharmonikus hangoktól rosszul érezhetjük magunkat.

A Vaszati házak tervezésekor használt arányok olyanok, mint a tanult zenészek által játszott harmonikus hangsorok, ráadásul megfelelnek egy-egy ősi, védikus rágának, azaz hangsornak, mely rágákat eredetileg templomi énekek során hallhatunk. Az így tervezett épületek rezgései harmóniában vannak a természet törvényeivel és jó hatással vannak a benne élők rezgéseire is, így a lakók békésebbek, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek, s kevésbé lesznek kitéve a betegségeknek.

A Vaszati ház tervezésekor tehát nem az lebeg az építész szeme előtt, hogy megmutassa, micsoda tervezői fantáziával rendelkezik és nem az a cél, hogy minél bonyolultabb, kacifántosabb, túldizájnolt épüéletet hozzunk létre, hanem az, hogy az épületre ránézve, s megérezve annak rezgését óhatatlanul is mololyra húdódjon az arcunk és jól érezzük magunkat – az épületen kívül és belül egyaránt. Sajnos a túlbonyolított formájú épületnek nem csak a kivielezése nehéz, nem csak az építése és fenntartása költséges, hanem tapasztalataink által bionyíthatjuk, hogy a lakók mindennapjait is megnehezítik, mert olyan finom energiákat szabadítanak fel, amelyek nincsenek jó hatással a lakókra.

Az építész alkotókedvén és egóján túl tehát egyetlen észérv sem szól a túlságosan kacifántos formájú épületek mellett.

Egyszerű, szimmetrikus homlokzat a szomszéd falu egyik családi szálláshelyének a fogadóépülete. Akár a Vaszati elvei szerint is tervezhették volna, mivel a keleti és az északi oldal is kellőképpen ablakos. (Ez itt a keleti homlokzat.)

Itt látszik az épület északi homlokzata is. Itt egyébként még a környezet is megfelel a Vaszati elveinek, ugyanis keleten van az utca, nyugaton az erdő, ami nagyon kedvezőnek számít.

Tisztelt Miniszter Úr! Sajnos előfordul, hogy bár szeretnénk egy harmonikus Vaszati házat tervezni, de akadályokba ütközünk. A fő akadály elsősorban a helyi építésügyi szabályozás szokott lenni és gyakran az is, hogy a telkek méretei, arányai, tájolása nem megfelelő.

Ideális esetben az utcák párhuzamosan futnak a főégtájakkal, ami azért fontos, mert így az épületek falai párhuzamosak tudnak lenni a fő energiaáramlásokkal. Ha a telkek elég szélesek, legalább 20 méter szélesek vagy akár még szélesebbek lennének, akkor a házak közötti távolság nőne, s ezzel javulna az épületek benapozottsága, kevésbé vetnének árnyékot egymásra. A kellő távolság a jó szomszédi viszonynak is jót tenne.

Furcsa módon azt tapasztalom, hogy az épületek déli oldala (amit nálunk előszeretettel terveznek nagy ablakokkal) gyakran a szomszéd falára néz, amely általában csupán 6 méterre található. Ez azt jelenti, hogy a tervező (aki talán nem is látta élőben a helyszínt) a szerinte fontosnak vélt helyiségeket mind dél felé tájolta (mivel onnan jönne a legtöbb napsütés), Faramuci módon azonban se napsütést nem kap a ház, de még a kilátás sem szép, mivel ott van a szomszéd ház. A szomszéd utcában éppen egy ilyen ház épül. Szinte minden ablak a déli oldal szomszéd falára néz és még ráadásul a kötelező hat métert sem hagyták el, hanem a legjobb esetben is csak négyet. Ugyanakkor a keleti oldalon, ami az utcai oldal, és ahonnan gyöngyörű kilátás lenne a hegyekre, van egy dupla garázs egy bejárat és még egy helyiség.

Nem is igazán értem, hogy gondolta ezt a tervező…

Ezzel szemben, ha a telkek elég szélesek, akkor még egy ilyen déli homlokzatnak is van esélye arra, hogy az ablakok ne csak dísznek legyenek ott és ne csak azért legyenek, hogy az északról (ami sajnos szinte mindenhol zárt) nagy nehezen bejutó pozitív életenergiák délen gyorsan kiszaladjanak, miközben a szoomszéd ház falában gyönyörködnek a lakók, hanem valóban jöjjön be rajtuk némi napfény is.

Ha rajtam múlna tehát, a két szomszédos ház közötti minimum 6 méteres távolságot megnövelném akár 9 méterre is, amely egyrészt jót tenne a nálunk valóban fontos szempontnak, a benapozottságnak, másrészt lehetővé tenné, hogy több helyen alakítsunk ki szabadon álló elrendezésű telkeket, mert egy ilyen telken szabadon meg lehet nyitni az épületnek minden égtáját úgy, hogy a kedvező energiák és a napsütés is bejusson a házba. Ráadásul, ahogy korábban említettem, a szomszédok is örülnének a nagyobb távolságnak…

Az utóbbi időben sajnos gondot okoz az is, hogy az építkezők kontrollálatlanul építhetnek azt, amit akarnak. Amikor mi, 2008-ban elkezdtük építeni a Vaszati házunkat, a házra még építési engedélyt kellett kérnünk, sőt, nem csak az építésügyi hatóságnak, hanem a két közvetlen szomszédunknak is jóvá kellett hagynia a terveket. Ez így teljesen rendben is volt, hiszen a szomszédnak sem mindegy, hogy mit fog nézni egy életen át, mint ahogy az sem mindegy, hogy az újonnan épült épület mennyire veszi el a régebben ott állótól, illetve a szomszéd telektől a napfényt.

Ezzel szemben ma bizonyos méret alatt nem kell építési engedély, csak bejelentési kötelezettség van, és már a szomszédoknak sem kell jóváhagyniuk a terveket. Ennek sajnos könnyen az lehet az eredménye (és sajnos túl sok ilyen negatív példát látok a környezetemben), hogy csúnya, ormótlan, torz házak épülnek amelyek vagy egyszerűen csak rondák, de ami még ennél is rosszabb lehet: megkeserítik a szomszéd életét.

Egy kolléganőm, aki építésügyi előadóként dolgozott, tehát az építési engedélyek kiadásával kapcsolatos volt a munkája, szomorúan mondta, hogy eddig is nagyon nehéz volt a dolguk, mert gyakran látták egy-egy épületnél, hogy csúnya lesz, használhatatlan lesz, és bár jó szándékkal próbálták terelgetni az építtetőt egy jobb megoldás felé, ha a jogszabályoknak megfelelt a terv, akkor is ki kellett adniuk az engedélyt, ha látszott, hogy a ház ronda és hosszú távon használhatatlan lesz. De néha azért előfordult, hogy sikerült jobb irányba terelni a terveket. Néhány évvel ezelőtt sajnos még ez a lehetőség is megszűnt.

Szívem szerint elhelyeznék itt egy szemléltető fotót egy ilyen torzszülött házról, de nem teszem, mert nem szeretném megbántani a tulajdonosát. A szóban forgó épület kívülről ronda, belülről pedig használhatatlan. Akárhányszor ránézek erre a bizonyos épületre (amit sajnos nap, mint nap látok), két dolog jut eszembe: vajon a tulajdonos hányszor átkozta már el azt a napot, amikor rábólintott erre a tervre? Vajon ki engedte meg annak az építésznek, aki ezt a házat tervezte, hogy építészként működjön és vajon mikor vonják már be az engedélyét? (Mint kiderült, az illető „sztárépítésznek” számít a környéken, amitől még szomorúbb a helyzet.)

Egy másik szomorú példa is eszembe jutott a kontrollálatlan építéssel kapcsolatban: Egy kedves ismerősöm, aki maga is Vaszati tanácsadó még pár éve örömmel mesélte, hogy sikerült olyan házat vásárolnia, amelyet kis átalakítással olyanná tudott varázsolni, mintha egy igazi Vaszati ház lenne. A szomszéd udvarán egy régi parasztház állt, amely megengedte, hogy reggelente besüssön a keleti ablakokon a Nap, s ebben a friss, jótékony reggeli napfényben fürödtek a szobák. A kolléganőm és családja pedig imádták ezeket a csoda szép, napfényes reggeleket. Pár év múlva azonban a házat eladták, s a helyére (az ő jóváhagyásuk nélkül) építettek egy akkora monstrumot, hogy az eddigi reggeli napfény helyett most csak egy ronda fehér falat látnak. És ez sajnos már így marad míg élnek, ha csak el nem költöznek ebből a házból.

Tisztelt Miniszter Úr! Mindezt azért írtam le, mert visszavonult építészként és a Vaszati Szövetség alapítójaként az a tapasztalatom, hogy az épített környezet sokkal nagyobb hatással van a mindennapjainkra, mint gondolnánk. Az épület, nem olyan, mint egy ruha, ami ha nem áll jól, legfeljebb elajándékozzuk, vagy kidobjuk. Az épület nem olyan, mint egy frizura, amit ha elront a fodrász kijavíthat egy másik. Az épület – amit nem véletlenül hívunk ingatlannak – hosszú távon megmarad és hosszú távon hatással van nem csak a lakókra vagy az épületet használókra, hanem mindazokra, akik nap mint nap látják, akik nap mint nap elmennek mellette.

Budapest egyik legszebb épülete a parlament. Szinte vonzza a szemet a méltóságteljes, szimmetrikus homlokzatával és szép, kellemes arányú formáival.

Budapest egyik legcsodálatosabb épülete, igazi szimbóluma a parlament. Messze földön híres és mindenki nagyra becsüli, mint építészeti remekművet. Függetlenül attól, hogy kik dolgoznak ott és milyen döntéseket hoznak, öröm ránézni, akkor is, ha Buda felől, a Duna irányából nézzük, és akkor is, ha a Kossuth tér felől.

Tudom, hogy nem lehet minden épület olyan impozáns, mint a parlament, de egy építésznek igenis kutya kötelessége olyan épületeket alkotni, amelyekre öröm ránézni, s amelyek jó hatással vannak a lakókra és az arra járókra egyaránt. Ez az építészek és az építésügy felelőssége, s egyúttal mindannyiunk érdeke. Ha az embereket öröm tölti el csupán azáltal, hogy végigmennek egy szép, harmonikus házakkal teli utcán, ráadásul ők maguk is olyan házakban élhetnek, amelyek energiája jó hatással van rájuk, az közvetve és közvetlenül is pozitív hatással van az egész magyar társadalomra, az emberek jólétére és jól létére is.

Kérem, fontolja meg az itt leírtakat, ahol a teljesség igénye nélkül szedtem össze néhány gondolatot, és ha bármilyen kérdése lenne, vagy bármiben segítségére lehetek, nyugodtan keressen!

Tisztelettel:

Manhertz Edit

Neked ajánlom: