A minap olvastam egy cikket arról, hogy Németország egyik tartományában felvetődött, hogy betiltanák a családi házak körüli kertek kaviccsal, betonnal vagy aszfalttal borítását, helyette kötelezővé tennék, hogy aki családi házban él és kerttel rendelkezik, az bizony kertészkedjen. Erre talán sokan felszisszennek, de én személyesen egyetértek a javaslattal!

Sajnos az elmúlt években, évtizedekben különösen a modern, minimalista kinézetű házak környezetében eléggé elterjedt az, hogy a kertnek a szükségesnél nagyobb részét borítják térkővel vagy kaviccsal. Ennél egy fokkal jobb (de messze nem tökéletes) a „fű-tuja” kert, ahol a fantáziadús kerttervezés megáll ott, hogy a kertet lefüvesítik és a szomszéd felől vagy az utca felől ültetnek egy sor tuját (ami a legtöbbször valójában hamisciprus).

Ez utóbbinál legalább van zöld terület, de lássuk be, egy pázsit gondozása rendkívül víz igényes, műtrágya igényes (sőt, sokan még gyomírtózzák is, nehogy megjelenjen benne a pitypang vagy a százszorszép), tehát egyáltalán nem környezetbarát. A tujasövény pedig – hogy is mondjam – nélkülöz minden fantáziát… Ha a nyár olyan szinten aszályos, mint az idei, akkor a tulajdonos választhat: vagy locsol minden nap, vagy hagyja a gyepet kiégni, elsárgulni – a tujával együtt. A szomszédos házakat figyelve – egy kivételével – mindenhol kiégett a gyep (hurrá, legalább nem kell 7-800 Forintos benzinnel nyírni hetente), ahol nem égett ki, ott viszont minden este beindul az automata öntözőrendszer, ami csapvízről üzemel. (Hatalmas költség és ivóvíz pazarlás.)

A fenti képet egyébként az idén nyáron készítettem, de nem itthon, hanem Svájcban, ahol az egyhetes ottlétem alatt többször is eleredt az eső, míg itthon egy csepp sem esett. Hozzáteszem, még Svájcban is panaszkodtak az idei száraz és meleg nyár miatt, ennek ellenére a legelők szép zöldek voltak és a tehenek boldogan legelésztek hatalmas kolomppal a nyakukban.

Érdekes módon a legtöbb tehén nagyon magasan legelt, főleg esténként, egészen felülről hallottuk a kolompolásukat. Ő sem kivétel: egész magasra fel kellett menni egy libegővel, hogy aztán tovább kaptatva felfelé a hegyen, végre találkozhassunk.

Ha ismersz egy ideje, jól tudhatod, hogy mindig is a buja kertek híve voltam. Tavaly nyáron írtam is erről és egy kis videón is megmutattam, hogy a mi kertünkben – természetesen délnyugaton – van egy kis erdő, amit mi telepítettünk. Az elmúlt napok-hetek őrült eseményei után (amelyek megkoronázása az volt, hogy ezentúl mindenféle szabály és korlátozás nélkül lehet erdőt írtani), egyre fontosabbnak tartom, hogy legalább a házunk körül alakítsunk ki egy olyan mikrokozmoszt, egy olyan milliőt, amely élhetőbbé teszi a környezetünket.

Nincs rajta mit szépíteni, az időjárás egyre szélsőségesebb: a nyarak egyre forróbbak, aszályosabbak. Ha esik az eső, az gyakran túl hírtelen, felhőszakadás formájában érkezik, ami ellen – a szárazsághoz és hőséghez hasonlóan – szintén védekezni kell. A lebetonozott, vagy csak fűvel borított kertek nem védenek sem a hőségtől, sem a szárazságtól, sem a hirtelen esőtől, de még a téli hidegtől sem!

Nos, ha van kerted, fogadj meg tőlem néhány jó tanácsot, amelyeket az előttünk álló őszi ültetési időszakban akár meg is tudsz valósítani.

1.) Ültess minél több fát, bokrot, cserjét! Az otthoni erdő legjobb helye dél, délnyugat és nyugat (itt lehet dzsungelesíteni a kertet), de nyugodtan ültethetsz fákat – kisebbeket, ritkábban – északnyugatra és délkeletre is. Nálunk például északnyugaton nyírfák vannak (három darab fehértörzsű himalájai nyír), a délkeleti sarokba pedig vörös levelű és piros virágú díszalmát ültettünk egy piros virágú galagonya társaságában. (Sajnos a díszalma kicsit ránőtt a galagonyára, emiatt kordában kell tartanunk, de mindkettő nagyon szép, mikor tavasszal virágzik. A díszalmán pedig sok-sok pici almácska terem, amire télen jönnek a rigók és időnként egy-egy őz is.

Pirosvirágú díszalma a kert délkeleti sarkában virágzáskor.

Egyedül az észak, északkelet és a kelet az, amit nem kell nagyon leterhelni fákkal, de még északra és keletre is találhatsz olyan növényeket (pl. bokrokat), amelyek hozzájárulnak a kert jobb mikroklímájához.

A kert fásítása, erdősítése nem csak a nyári hónapokban fontos! Mérések igazolják, hogy hideg időben a fák törzse körül melegebb van – ez az oka annak, hogy az állatok szeretnek éjszakára a fa tövébe húzódni. S ami még fontos a fákkal kapcsolatban: oxigént termelnek, megkötik a port, a széndioxidot (ez utóbbi szükséges a fotoszintézishez) és rengeteg állatnak (madaraknak, rovaroknak) nyújtanak élőhelyet.

Tipp: a lombhullatók és az örökzöldek aránya a kertben legyen nagyjából 70% – 30% a lombhullatók javára. Ha a ház közelébe is ültetsz fát (pl. a déli, délnyugati oldalára), akkor az nyáron árnyékot vet a házra is és a teraszra is (sajnos még mindig sok a délnyugati terasz), télen viszont, amikor már lehullottak a levelek, beengedi a házba a napfényt. A ház környékére tehát mindenképp lombhullatót ültess!

2.) Ha már szóba került az észak, északkelet és a kelet: minden bizonnyal tudod, hogy ez a három égtáj a kerti tó legjobb helye. Mi tavaly nyáron szántuk rá végre magunkat, hogy megépítjük a tavunkat, ami bár még nincs tökéletesen kész, de már most érezzük, hogy milyen sokat ad hozzá a kerthez!

Először is gyönyörű, ahogy megcsillan a napfény a vízen és a nagy víztömeg – amely folyamatosan párolog – az erdőhöz hasonlóan kellemesebbé teszi a kert klímáját. (Persze, ha tűz a nap, akkor meleg van a tó környékén, de valahogy a víznek köszönhetően sokkal elviselhetőbb, mint anélkül lenne.)

Már a nyár elején virágoztak a tavirózsák, amelyeket anyósomtól telepítettünk át hozzánk.

A tavat rendkívüli módon szeretik az állatok: rengeteg madár jön inni, fürödni. A legnagyobb örömünk, hogy végre a fecskéket is meg tudjuk itatni! Ezenkívül már az első nyáron érkezett néhány béka, akik úgy döntöttek, hogy itt rakják le petéiket. Bár a többezer ebihal zöme eltűnt (fogalmunk sincs hova, valaki minden bizonnyal megette őket), azért már láttunk néhány pici békát a tó partján, akiknek sikerült kifejlődniük.

Rengeteg rovar, méhecske is érkezik inni és igen gyakran nálunk isznak a szomszédok cicái is. Kerítés híján pár napja egy kutyus is felfedezte magának a tavat, teljesen be volt zsongva: ivott, fürdött, csapkodta a vizet…

Ő Süti, a közelben lakik és felfedezte magának a tavat. (Szerencsére ritkán szokott kiszökni, így nem lesz állandó vendég…)

Most, hogy már saját tapasztalatom is van a kerti tóval kapcsolatban, tényleg csak ajánlani tudom, hogy építs egyet a kertbe – persze csakis olyan égtájra, ahol a Vaszati szerint is kedvező! Ha van egy kis időd és ügyességed, akár saját kezűleg is megépítheted, vagy szakemberre is bízhatod. Mi a tófóliázást bíztuk szakemberre. (A tó építésének folyamatát ide kattintva nyomon követhetted. A következő videó pont a tófóliázásról fog szólni.)

3.) A következő tippem, hogy legyen a kertben valami ehető is! Ez lehet néhány könnyen kezelhető gyümölcsfa (pl. meggy, szilva, alma), lehet gyümölcsöt adó bokor (áfonya, fanyarka, málna, szeder, ribizli) és persze létrehozhatsz egy kis veteményest is. Előbb-utóbb kitapasztalod, hogy mi az a növény, ami könnyen megterem nálad és mi az, amivel nem érdemes időt tölteni.

4.) Hozz létre dús aljnövényzetet talajtakarók segítségével! Ez több okból is fontos: eltakarja a csupasz föld területeket, így kevésbé jön ki a gyom, kevesebbet kell locsolni, mivel a talajtakaró segít nedvesen tartani a talajt. Ráadásul még szép is.

A kertünkben – főleg az erdős részen – kialakult néhány olyan ágyás, ahol szinte már egyáltalán nem kell gyomlálnunk. (Ez is fontos szempont, mert a gyomlálás nagyon fárasztó és időigényes tevékenység. Általában nem szeretjük.) Ezekben az ágyásokban vannak bokrok, rózsák, évelők és szépen befedte a talajt néhány talajtakaró növény, mint például terülő kecskerágó félék, meténgek, stb. Még most, ebben a rettenetes szárazságban is jól néznek itt ki a növények, mivel a talajtakarók hűvösen, nedvesen tartják a talajt.

Az ibolya az egyik kedvenc talajtakaró növényem. Ezek a tövek a szüleim kertjéből származnak. Nagy virágú, nemes ibolyák.

5.) Az utolsó tippem pedig az, hogy olvass vagy nézz videókat az ökologikus, leginkább a permakultúrás kertészkedésről, illetve az erdőkertekről! Az én kedvenc könyvem a Gaia kertje, amely a permakultúrás kertészkedést mutatja be közérthetően, sok-sok megvalósítható ötlettel. A permakultúrás kertészkedés egyik fő célja pont az, hogy olyan fentartható kerteket hozzunk létre, amelyek szépek, kevés munkát és kevés energiát (pl. öntöző víz) igényelnek.

Ezzel a néhány tippel az volt a fő célom, hogy felhívjam a figyelmedet arra, hogy az, hogy milyen környezetben élünk, mennyire elviselhetetlen a hőség nyáron, mennyire friss a levegő és mennyire szemet gyönyörködtető mindaz, ami körülvesz minket, elsősorban (de legalábbis nagy mértékben) rajtunk múlik.

Még ha nem is laksz a legszebb, legzöldebb utcában, akkor is létrehozhatsz egy kis oázist a házatok körül. (Társasház körül is!) Mi például a falunak egy olyan részén lakunk, ahol még mindig sok a beépítettlen üres telek, s ezeken a telkeken nincsenek fák, nincsenek parkosítva. Ezekhez a telkekhez viszonyítva tényleg egy kis oázist hoztunk itt létre, amit szerencsére nem csak mi élvezünk, hanem a környék állatai, elsősorban madarai is.

Ő a szomszédunk cicája. Ő is nagyon jól érzi magát nálunk, különösen a tó környékét kedveli. (Szerencsére a madarakat nem bántja.)

Ha már ez a nyavajás új rendelet az erdőírtásra buzdít, mi azért is ültessünk minél több fát a kertünkbe és ha az önkormányzat engedi, az utcára is! A környezetünk szépítésén és mikroklímájának a javításán túl, határozottan jó hatással lesz a hangulatunkra, a kedvünkre, s összességében az egész életünkre, életminőségünkre – főleg, ha még a Vaszati elveit is betartjuk. Csak hasonlíts össze egy betonozott, térkövezett, kaviccsal teleszórt kertet, vagy egy fű-tuja kertet egy változatosan, vegyesen és gazdagon beültetett „cottage” kerttel, vagy akár egy arborétummal, vagy egy erdővel… Vajon hol érzed magad jobban?

Manhertz Edit

ui: Nézd meg az egy évvel ezelőtt készült videót az otthoni erdőnkről!

.

Neked ajánlom: