Amikor e sorokat írom, nagyon kellemes nyári idő van. Pontosan annyira van meleg, amennyire nyáron elvárjuk, ami kellemes. Az idén azonban már átéltünk egy komolyabb hőhullámot, és ha a meteorológusok nem tévednek, nyakunkon a következő. Ez már nem az a nyári meleg, amire vágyunk, ami igazi „strandidő”, hanem az, amit túl kell élni valahogy.

Emlékszem, pár évvel ezelőtt Szlovákiában ért minket egy komolyabb hőhullám. Azt akkor úgy oldottuk meg, hogy szinte minden nap valamilyen barlangban voltunk: cseppkőbarlangban, jégbarlangban. Ez azonban nem mindig lehetséges, ezért ki kell találnunk valamit arra, hogy jól érezzük magunkat akkor is, amikor több napig 40 fok közelében van a hőmérséklet.

Szinte biztos vagyok benne, hogy az olvasóim többségének, talán neked is az első gondolatod a légkondi. Bekapcsoljuk, megteremti a számunkra ideálisnak vélt hőmérsékletet, és ki se dugjuk az orrunkat a 40 fokban. Valóban ez a legegyszerűbb és sajnos a legelterjettebb megoldás a klímaszerelők legnagyobb örömére. De vajon tényleg ez a legjobb megoldás? Ezzel teszünk a legjobbat saját magunknak és a környezetünknek?

Egy Vaszati ház vagy lakás nemcsak attól lesz igazi otthon, hogy biztosítjuk a szükséges energiaáramlást és a lehető legjobban használjuk az egyes égtájakat, hanem attól is, hogy minden szempontból vigyáz az egészségünkre és a környezetünk egészségére is!

A klímaberendezés tehát egy gyors és egyszerű megoldás arra, hogy hűvösebb legyen az otthonunk, de nézzük meg, milyen negatív hatásai vannak ránk és a környezetre!

Egy teljesen átlagos kinézetű társasház. Minél forróbbak a nyarak, annál többen szereltetnek a lakásukba klímaberendezést. (Sajnos érthető módon, mert egy társasházi lakásban sokkal elviselhetetlenebb tud lenni a meleg, mint egy kertes házban.) A képet a Gemini készítette nekem.

Káros hatások az emberi szervezetre:

1.) Megfázhatunk. Ez egy bagatellnek tűnő probléma, ami ellen talán a legkönnyebb védekezni, de aki érzékeny, annak bizony komoly problémát jelenthet, ha a klímaberendezés a nyakába fújja a hideget.

Ezzel kapcsolatban eszembe jutottak gyerekkorom nyarai, amikor a nagyszüleim vályogházába belépve nagymamám mindig rámadott egy kardigánt, hogy meg ne fázzak. Igen, ott is hűvös volt, de az egy természetes, egyenletes hűvös volt, és igen, az ellen is védekeztünk.

2.) A légutak kiszáradása és fertőzések: A klíma jelentősen csökkenti a levegő páratartalmát. A száraz levegő kiszárítja az orr- és toroknyálkahártyát, ami leállítja a szervezet természetes védekezőrendszerét (a csillószőröket), így a kórokozók jóval könnyebben jutnak be.

A száraz levegő ellen is lehet védekezni folyamatos párologtatással. Itt azonban rögtön meg is jegyzem, hogy sokan rosszul használják a klímaberendezést! A középületekben használt klímákkal ellentétben az otthoni klímáknak nincs légcserélő funkciójuk, tehát a rendszeres szellőztetést nem kerülhetjük el!

Képzeld csak el: agyonszigetelt ház, műanyag nyílászárók, klímahasználat, párologtatás a levegő szárazsága ellen, szellőztetés hiánya: minden összeáll ahhoz, hogy penészesek legyenek a falak és még több kórokozó telepedjen meg az otthonunkban. Ezt nem véletlenül írtam: évekkel ezelőtt valaki arra panaszkodott nekem, hogy az újonnan épült passzívházukban penészesek a falak. Hát persze, hogy penészesek, mert a falazás és a betonozás is nedves technológia, aminek ki kell száradnia, ki kell szellőznie! Ezt akadályozzuk a műanyag szigeteléssel, a műanyag ablakokkal és azzal, hogy nem szellőztetünk.

3.) Hősokk és keringési panaszok: Ha a kinti és a benti hőmérséklet között 6–8 °C-nál nagyobb a különbség, a ki-be járkálás hősokkot okozhat. Ez megterheli a szív- és érrendszert, vérnyomás-ingadozást és szédülést okozhat.

Ha most 40 fokra készülünk és odabent 25 fokra állítjuk a klímát (ami egy kellemes nyári meleg, de ennél szinte mindenhol lejjebb állítják), akkor máris 15 fok különbséggel számolhatunk a ki-be járkálásnál!

Gondolj arra, milyen a kánikulában bemenni a Lidl-be! (Mi általában pulóverrel készülünk, és bevallom, nekem kifejezetten jó érzés kijönni még akkor is, ha kint 40 fok van.)

Milyen szép ez az óbudai homlokzat zsalugáterekkel, légkondi külső egységek nélkül.

4.) Fertőzött szűrők: Ha a berendezést nem tisztítják rendszeresen, a párás, meleg belső alkatrészeken gombák, baktériumok és penész szaporodnak el. Ezek akár tüdőgyulladást okozhatnak, de az allergiás és asztmás tüneteket is fellobbantják.

Ezt rendszeres karbantartással elkerülhetjük.

5.) Ízületi fájdalmak és izommerevség: Ha a hideg levegő közvetlenül ér minket, hatására az izmok összehúzódnak. Ez gyakran vezet nyak- és hátfájáshoz, arcidegzsábához vagy ízületi gyulladásokhoz.

Ha egyébként is vannak ízületi problémáid vagy érzékeny vagy, bizony, ez komoly gond lehet. Klímás helyiségben mindenképpen figyelj, hogy távolabb legyél a klímaberendezéstől, és az ne fújja rád közvetlenül a hideget!

6.) Szem- és bőrkiszáradás: A száraz levegő miatt a szem gyorsabban kiszárad (főleg a monitort nézőknél vagy kontaktlencsét viselőknél), a bőr pedig elveszíti hidratáltságát, rugalmasságát.

A környezetet terhelő hatások:

A klímaberendezések árammal működnek, emiatt nyáron nagyon megnövekszik az áramfelhasználás. Mivel Magyarországon kiemelten magas a napelemek mennyisége – magánházaknál, társasházaknál is –, ez talán a kisebbik probléma. (Bár lehetne a napelemek által megtermelt áramot másra is használni.)

A nagyobb gond inkább a környezet hőterhelése, zajterhelése és a vizuális terhelése. Igen, a klímaberendezések a külső környezetnek hőt adnak le, és ha nincsenek rendesen karbantartva, zajosak is. (A jól karbantartott készülékeknek is van egy működési alapzaja, ami zavarhatja a szomszédunkat.) És akárhogy is szépítjük, a klímaberendezések rondák. Elcsúfítják a ház homlokzatát. (Bár manapság olyan sok ronda ház épül, hogy azoknak már szinte mindegy…)

Megkértem a Geminit, hogy készítsen nekem egy klímák által elrondított családi házat. Így sikerült. 😀

A nagyobb gond itt a hőhatás. Képzelj csak el egy körfolyosós házat, ahol szinte mindenkinek van már légkondija, és a kánikulában mindegyik működik is. Ez jópár fokot hozzáad az alaphőmérséklethez, ami a klímát használókat nem érdekli, de képzeld csak, ha valaki nem tud vagy nem akar klímát telepíteni! Neki még nehezebb lesz elviselni a meleget!

Ha jól belegondolsz, a klímahasználat – főleg nagyvárosokban – egy olyan ördögi kör, amibe már sajnos beleestünk:

A légkondi nem „megsemmisíti” a meleget, hanem kiszívja a lakásból, és kifújja az utcára. Mivel egy nagyvárosban több ezer (tízezer, százezer) klíma működik egyszerre, a kültéri egységek érezhetően emelik a város külső hőmérsékletét (akár 2–3 °C-kal is).

Itt jön az ördögi kör:

Minél melegebb van odakint, annál több klímát vesznek és kapcsolnak be az emberek. A klímák kültéri egységei még melegebbé teszik az utcákat és a várost. A megnövekedett áramfogyasztás miatt még több üvegházhatású gáz jut a légkörbe. A globális felmelegedés fokozódik, és még forróbbak lesznek a nyarak, ami miatt még több klímára lesz szükség. És a kör bezárult. Ráadásul ezen még a napelemek is csak részben enyhítenek, mert bár lehet, hogy valami jó kis eu-s pályázattal felszerelték ingyen és szépen termel, na de a napelemek gyártásához szintén energia szükséges – ez a tény pedig szépen beolvad az ördögi körünkbe!

Mi legyen, ha már van klímád?

Használd tudatosan és óvatosan! Rendszeresen tisztíttasd, és csak akkor kapcsold be, ha már tényleg nagyon meleg van. Ne akarj nyáron állandó 22 fokban ülni odabent, mert az nem természetes! Rendszeresen szellőztess még klímahasználat mellett is és semmiképpen se irányítsd magadra a hideg levegőt!

Mi legyen, ha (még) nincs klímád, de meleged van?

Ez a nehezebb. Főleg akkor, ha társasházban laksz és az összes szomszédod fűti a külső hőmérsékletet a saját klímájával. Ilyenkor nincs túl sok lehetőség.

Akkor is elkerülhetetlennek tűnik a klíma használata, ha valaki egészségi állapota vagy kora miatt nehezebben bírja a meleget és az már akár egészségügyi kockázattal járhat. Az anyukám például, aki lassan 85 éves lesz, bár kertes házban lakik, az idén az első nagy hőhullám előtt szereltetett egy klímaberendezést magának, de óvatosan használja és nem állítja túl hidegre. (Még mindig szívesebben használ helyette ventillátort.)

Itt most bevallom, hogy a legutóbbi nagy meleg után még mi is elgondolkodtunk azon, hogy legalább a tetőtérbe szereltetünk egy klímát, úgy, hogy ne rondítsa el a homlokzatot, de ha nagyon meleg van, tudjuk egy kicsit lehűteni a teret. Talán azért is kezdtem írni ezt a cikket, hogy találjak más, jobb megoldást és végül ne szereltessünk klímát. 🙂

Nézzük a lehetőségeket!

Ha a klasszikus mediterrán tájakra gondolunk és arra, hogy ők hogyan védekeznek a hőség ellen, a csodaszép spalettás házak és a fehér lepedők jutnak az eszünkbe. Ha valahol, ott bizony már évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt is meleg volt nyáron, ami ellen a becsukott spalettákkal és az ablakokra, erkélyekre tett vizes fehér lepedőkkel védekeztek és védekeznek még ma is.

1.) Zárjuk ki a meleget! A legegyszerűbb megoldás spalettát, zsalugátert vagy redőnyt szereltetni az ablakra és becsukni (lehúzni) mielőtt odatűz a nap. Bár más írásaimban sokat kritizálom az állandóan csukva tartott spalettákat, a lehúzott redőnyöket, a nagy kánikulában megengedett, sőt, kifejezetten nagy segítség!

Az alpesi tájakra annyira nem volt jellemző a nagy nyári kánikula, de ma már a spaletták ott is jó szolgálatot tesznek nyáron. Amikor ezt a képet készítettem a svájci Kientalban, még ott is rendkívüli forróság volt.

2.) Árnyékoljunk! Ha már régóta olvasod az írásaimat, jól tudod, hogy a déli, délnyugati erkélyek, teraszok energetikailag kedvezőtlenek, ráadásul nyáron teljesen használhatatlanok is. De még egy kedvező helyen levő keleti erkély vagy terasz is nagyon felmelegedhet nyáron, ezért bárhol is legyen a teraszunk vagy az erkélyünk, fontoljuk meg, hogyan lehetne azt a legmelegebb nyári napokon árnyékolni!

Használhatunk falból kihúzható árnyékolót, vagy felakaszthatunk vizes fehér lepedőket is. Ez utóbbiakat akár az ablakokra is tehetjük.

3.) Ültessünk minél több fát! Már többször írtam az erdőkertről, nem véletlenül. A kertünk erdős részén még a legnagyobb kánikulában is több fokkal hűvösebb van, mint az utcán, vagy a kert kevésbé árnyékos részein. Ha a fa túl közel van a házhoz, a gyökere bánthatja az alapot – erre mindenképpen gondoljunk –, de ettől függetlenül a ház közelébe (főleg annak déli, délnyugati részére) ültessünk árnyékot adó, lombhullató fákat! Miért lombhullatót? Azért, mert télen és ősszel örülni fogunk, ha besüt a nap!

4.) Kevesebb beton, több zöld! A kertünket úgy alakítsuk ki, hogy csak a legszükségesebb mennyiségű térköves vagy betonos terület legyen. Lehetnek szilárd járdák, de a nagy térköves felületeket és a kavicsozást (bármennyire is divatos most) mindenképpen kerüljük! Ültessünk fákat, bokrokat, évelőket! A kerti tó is nagyon jó, mert párásítja és egy picit hűti is a levegőt. Fontos, hogy a kerti tó a kert északi, északkeleti vagy keleti részén legyen.

Az idei első nagy hőhullám alatt a szerbiai Divcibareban voltam, magasan a hegyekben. Szinte minden ház ilyen kellemes, erdős, ligetes, zöld környezetben volt, mint ez is. Ha beton helyett növényekkel (köztük árnyékot adó fákkal) vesszük körül magunkat, több fokkal hűvösebb lesz a levegő!

5.) Futónövények a ház falán. Aki befuttatta a háza falát borostyánnal vagy vadszőlővel, mind azt állítja, hogy néhány fokot ez is visszafog a kánikulából. Én a magam részéről óvatos vagyok ezzel, mert láttam már olyan borostyánnal befuttatot házat, aminek egyik napról a másikra egyszer csak leszakadt a teljes külső vakolata, mert a borostyán tönkretette.

Ha a ház növényekkel való befuttatásán gondolkodsz, a borostyánt nem ajánlom, de a vadszőlő jó választás, ráadásul igénytelen is. A futórózsa vagy más futónővény is szép és jó lehet. Ezek számára érdemes kapaszkodórácsot telepíteni a fal mellé.

Nagyon hangulatos a ház melletti tonráncra vagy az autóbeálló fölé futtatott szőlőlugas is!

Amikor még a világ jóval fiatalabb volt, akkor készült ez a kép valahol a Mátrában vagy a Cserhátban, már magam sem tudom. Nagyon jó szolgálatot tesz nyáron egy ilyen szőlőlugas. Ősszel pedig lehet szüretelni! 🙂

6.) Éjszakai szellőztetés, kereszthuzat, kéményelv. Elmondom, hogy mi mit szoktunk csinálni: Mivel hegyvidéken lakunk és a telkünk erősen lejt kelet felé, melléképületek helyett alagsort építettünk a házunk alá. Itt mindig kellemesen hűvös van. (Igazából nyáron le kellene költöznünk a „barkácsszalonba”, mert ott mindig kellemesen hűvös van.)

Este, amikor már hűvösebb az idő, kinyitjuk az alagsorba vezető lépcső ajtaját és a tetőtérben levő ablakokat is – beleértve a Brahmasztán területén levő tetőablakokat is. Ezek vannak a legmagasabban. Mivel a meleg fölfelé áramlik, a Brahmasztánban levő kinyitott tetőablakoknál van a legmelegebb, és itt jön a „kéményelv”: a meleg fent távozik, és újabb meleg levegőt szív ki a házból, aminek a helyére a pincéből áramlik fel a hűvös levegő. Ez a mi ingyenes légkondink, ami tényleg érezhetően jól működik. (Csak arra kell figyelni, hogy éjszaka nehogy eleredjen az eső, aminek az esélye a nagy kánikulában eleve kicsi.)

Ha építkezés előtt állsz, már csak ezért is Vaszati házat építs, és mindenképpen legyen nyitható a Brahmasztánban levő fenti üvegfelület!

Mindettől függetlenül is fontos az éjszakai szellőztetés és kereszthuzat. Sajnos sok társasházi lakásban még ez utóbbi sem valósítható meg, mert az ablakok gyakran mind egy irányba néznek. Ezért is lenne fontos megreformálni a magyarországi társasházépítési szokásokat és úgy tervezni még a kisebb lakásokat is, hogy több égtáj felé legyenek ablakok és lehessen kereszthuzatot csinálni.

A háztető felső részén látszik a Brahmasztánban lévő tetőablakaink fele. (A tető mindkét oldalán van 2-2 ablak pont középen.) Ha ezeket kinyitjuk, akkor tud működni a „kéményelv”. A tetőtéri ablakokra is érdemes külső árnyékolót tenni, ami lehet redőny, vagy olyan „ponyva”, ami átereszti a fényt. A tetőtér hőszigetelése is kiemelten fontos.

7.) Szigetelés: Mindenképpen szót kell ejtenünk a hőszigetelés fontosságáról is, amelynek nemcsak télen, fűtésszezonban vesszük hasznát, hanem nyáron, a nagy kánikulában is. Ha a házunk fala nem elég vastag vagy nem olyan anyagból készült, ami természetes módon hőszigetel (pl. vályog), akkor utólag hőszigetelni kell! Nem csak a falakat, hanem beépített tetőtér esetén a tetőt is, beépítetlen tetőtér esetén pedig a tetőtér felől a födémet. A padlástér rendkívüli módon fel tud forrósodni nyáron! (Nem véletlenül szárították régen a ruhát a padláson, ahogy József Attila is megírta: „Hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen a padlásra!”)

Hőszigetelő anyagnak mindenképpen olyat válassz, ami szellőzik: kőzetgyapot, fagyapot, stb.

8.) Hűtsük magunkat is! Ne csak a házat próbáljuk hűteni, hűtsük magunkat is! Fontos tudni, hogy az Ájurvéda szerint bizonyos ételek, italok fűtenek, mások hűtenek. Ilyenkor nyáron fogyasszunk olyan ételeket, italokat, amik hűsítenek. Ilyenek a joghurt, a rizs, a banán, az uborka, a lédús gyümölcsök, pl. görögdinnye, sárgadinnye. Hűsít a kókuszvíz vagy kókusztej is, a mentatea vagy mentás limonádé, a rózsavíz, a fűszerek közül a koriander (mag és a zöld is), a kardamom. Nyáron jobb kerülni a túlságosan nehéz, zsíros ételeket, a csípőset is. A nagy melegben ne együnk kölest és ne fűszerezzünk fahéjjal, mert ezek fűtő hatásúak.

Nyáron használhatunk testápolónak kókuszolajat, amibe tehetünk pár csepp szantálolajat: mindkettő hűsít! (A testápolónak szánt olajat nedves bőrre kend, úgy kevesebb kell belőle, és a bőröd is jobban be tudja szívni.) A borsmentaolaj szintén hűsít, de abból nagyon picit tegyél a testápoló olajba, és ha magas a vérnyomásod, akkor figyeld, nehogy még inkább megemelje!

Sokat segít a hidegvizes borogatás is, amit tehetsz a homlokodra, nyakadba, ahol jól esik. Az arcodat permetezd virágvízzel! Fantasztikusan frissít! Az ájurvéda egyébként általánosságban azt javasolja, hogy a fejünket tartsuk hűvösen, a lábunkat melegen. Magyarul ne legyünk forrófejűek. 🙂

Végül, nagyon kíváncsi lennék, hogy neked milyen bevált tippjeid vannak a nagy melegre! Védekezel valahogy ellene? Vagy egyszerűen csak élvezed? 🙂

Használsz légkondit? Szereted? Vagy próbálod inkább más módon hűsíteni a lakást? Mi a Te bevált módszered?

Manhertz Edit

Neked ajánlom:

Szerencsére ez a nyár messze nem volt olyan aszályos mint a tavalyi, mégis egyre többen tartjuk fontosnak, hogy összegyűjtsük az esővizet és azzal locsoljunk. Micsoda pazarlás csak úgy kiengedni az utcára! Felvetődhet azonban egy fontos és összetett kérdés:

Hol legyen az esővízgyűjtő tartály, ahol praktikus, ugyanakkor nem zavarja össze a kertünk energiáit?

Tudnunk kell, hogy a tiszta víznek információ tároló és hordozó képessége van és fontos tulajdonsága az is, hogy fel tudja erősíteni egy adott tér energiapotenciálját. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a tiszta vízfelület, mint például egy kerti tó csakis olyan égtájra kerüljön, amelynek az energiapotenciálja pozitív. Ha az esővíztárolás módja az, hogy egy kerti tóban vagy medencében gyűjtjük össze, majd szükség esetén onnan locsolunk, akkor ez a tó a telek északi, északkeleti vagy keleti részén van a legjobb helyen. Itt pozitív az energiapotenciál, amit jó erősíteni. Kerülhet még északnyugatra is, ahol a vizek ura, a Hold uralkodik.

Nagyobb tavak gyakran szolgálnak esővíz vagy éppen tűzivíz tárolóként. Fontos azonban, hogy még az ilyen tavak is kedvező égtájra kerüljenek!

Igen ám, de mi van akkor, ha az ereszcsatorna teljesen máshol van és nem tudjuk ezeken az égtájakon gyűjteni a vizet? Mondjunk le az esővízgyűjtésről?

Vaszati tanárom, Marcus Schmieke mesélte, hogy az ő egyik kiemelkedő tanára, az észak-indiai asztrológus, Shati Sharma egy szomorú családi esemény után fordult a Védikus Építészet tudománya felé és lett belőle híres Vasztu építész és tanár. Tudnod kell, hogy Indiában (amit lehet, hogy hamarosan régi nevén Bharatként fognak emlegetni) a mai napig szokás, hogy a házak lapos tetején elhelyeznek egy víztartályt, ami biztosítja a ház vízszükségletét.

A Sharma család házának a tetején is volt egy ilyen víztartály. Shati Sharma sajnos túl korán elvesztette a fiát, és ennek a tragikus eseménynek nem látott semmi előjelét egyikőjük horoszkópjában sem. Egy Vasztuval foglalkozó barátja viszont mondta neki, hogy az lehetett a probléma, hogy a házuk keleti részén volt a víztartály, ami kedvezőtlen hatással volt a fiúra.

Micsoda? Az előbb még arról volt szó, hogy keleten jó helyen van a víz! Hogy okozhatott akkor ilyen tragikus eseményt a ház lapostetejének keleti részén levő víztartály?

Bevallom, ezen én is sokat gondolkodtam és arra a következtetésre jutottam, hogy egy zárt tartály, tároljunk benne bármit, még akár esővizet is, bizony súlynak számít! Ennek az indiai háznak pedig a keleti részén (ahonnan a férfi energiák érkeznek) volt ez a súly! A súlyos dolgokról tudjuk, hogy gyengítik az adott tér energiapotenciálját, tehát jelen esetben a keleti terület pozitív energiapotenciálja gyengült.

Fontos! Nem mondom, hogy emiatt halt meg a fiú! De ez volt a háznak az egyik olyan negatív tulajdonsága, amely utalt arra, hogy esetleg baj lehet a fiúval.

Hol legyen akkor az esővízgyűjtő tartály?

Az esővíz gyűjtés két fő típusát különböztetném meg: föld alatti és föld feletti vízgyűjtő.

A föld alatti vízgyűjtő tartály lehet egy föld alatti ciszterna, egy nagy tartály, ami be van süllyesztve a földbe, és nem látszik ki belőle semmi, maximum a fedele. Szintén ebbe a kategóriába sorolom a kertitavakat, nyitott víztárolókat és ide tartozik egy ásott vagy fúrt kút is. Ez a fajta esővízgyűjtő lehet a korábban felsorolt égtájakon: északon, északkeleten, keleten és északnyugaton.

Nálunk mindössze ennyi látszik a ciszternából.

Ha azonban az esővízgyűjtőnk egy föld feletti hordó vagy egyéb zárt tartály, akkor már figyelembe kell vennünk azt, hogy hiába van ebben a tartályban víz, ez egy súlyos tárolóedény ami az adott területre súlyként nehezedik.

Egy ilyen tartály már kerülhet nyugatra vagy akár délre is. Nyugaton azon túl, hogy kedvező a súlyos dolgok jelenléte, jelen van mint elem a víz is (emiatt kedvező nyugaton a fürdőszoba és a vécé is), tehát ide nyugodtan tehetünk föld feletti víztartályt. A déli területre is mehet, ott is rendben van a súly és ott is rendben van a fürdő-vécé (azaz a víz is), mivel a Hold és a déli terület uralkodó bolygója, a Mars, jó viszonyban vannak.

Tehetsz még vizes hordót északnyugatra is, de a délnyugatot – biztos ami biztos –, inkább kerüld, annak ellenére, hogy ott a legjobb a súlyos dolgok jelenléte. Mégis csak víz van abban a tartályban!

Az erdőnkben megbújó egyik hordó a kert nyugati részére esik.

[Mivel a kert közepén, a Brahmasztánban sem a víz, sem a súly nem megengedett, ott ne legyen se föld alatti, se föld feletti víztartály, se kerti tó, se kút. Ez nagyon fontos!

Ha pedig úgy alakul, hogy csak olyan égtájon tudod elhelyezni a vizes hordót, ahol egyébként nincs jó helyen a súly (észak, északkelet, kelet), akkor próbálj oda egy kisebb hordót tenni, vagy ami még jobb, egy föld alatti tartályt, hogy minél kevésbé legyen ez az égtáj lesúlyozva. Itt esetleg jó megoldás lehet az is, hogy egy kis tavat alakítasz ki és közvetlenül azt táplálja az esővíz és szükség esetén onnan locsolsz.

Biztos vagyok benne, hogy minden kertben meg lehet találni a legjobb módját a víztárolásnak, úgy, hogy praktikus legyen, de ugyanakkor ne sértsük meg a Vaszati elveit sem.

Nálunk például a kert északi részén van egy földbe süllyesztett tartály, ahová a háztető 2/3 részéről folyik be a víz. Innen búvárszivattyú hozza fel a vizet, amit aztán egy kerti vízcsapból tudunk vagy kannákba tölteni, vagy locsoló tömlőn keresztül kilocsolni.

Ezen a kerti csapon keresztül jutunk a ciszternában tárolt esővízhez.

A tartály közelében, szintén az északi oldalon vagy egy kerti tavunk (ez az, amin pár éve korcsolyáztam is), szükség esetén innen is tudunk kannával locsolni.

Ezen kívül a kert nyugati részén van egy kis kerti ház, amelynek mindkét oldalán van egy-egy lefedett hordó elhelyezve, amelyek összegyűjtik a vizet. Ez a két hordó tehát a kert nyugati részén van. Az egyik a ház északnyugati, a másik a délnyugati sarkán. Ez utóbbi kicsit kompromisszumos, de mivel ez csak egy kerti ház és a telekhez képest jó helyen van, ezért nem vészes.

A tavunk – ami még mindig nincs teljesen készen – elsősorban dísztó, de előfordult már, hogy innen mertünk ki néhány kanna vizet a locsoláshoz. (Vigyázni kell, mert tele van vízicsigával és nyár elején ebihallal is.)

Egy égtájról nem beszéltem még, ez a délkelet. A délkelet a tűz területe, ahol nem igazán van helye a víznek, főleg nem egy kerti tónak. Ahogy fürdőszobát sem szívesen teszünk délkeletre, még a föld feletti, zárt hordóban tárolt víz is necces itt egy kicsit. Ez tehát egy olyan égtáj, ahová csak akkor tennék zárt hordóban vizet, ha máshol semmiképpen sem lehetséges. S ezzel párhuzamosan nagyon odafigyelnék arra, hogy délkeleten valamilyen formában megjelenjen a tűz elem. Lehet itt kerti nyitott konyha vagy tűzrakóhely, de lehet sok-sok piros színű virág vagy piros levelű bokor is.

A délkelet tehát nem egy olyan tiltott hely, mint mondjuk a Brahmasztán, de jó tudni, hogy a délkelet elsősorban a tűz területe és nem a vízé. Ugyanakkor, ahogy egy délkeleti konyhában sem tudjuk elkerülni a víz jelenlétét – hiszen valamivel meg kell mosni a zöldségeket és mosogatni is kell –, ha sehová máshová nem tudjuk tenni az esővizes hordót, ráadásul pont délkeleten van az ereszcsatorna is, akkor egy felülről zárt, nem túl nagy hordót elhelyezhetünk itt is.

Bízom benne, hogy ez a gondolatmenet segít neked is megtalálni az esővízgyűjtés legjobb módját és legjobb helyét is. Azon túl, hogy hasznosítani fogod az értékes esővizet és nem hagyod, hogy a csatornában végezze, még a növényeid is örülnek majd, ha a lágy esővízzel locsolod őket a vezetékes víz helyett.

Manhertz Edit

Neked ajánlom:

A minap olvastam egy cikket arról, hogy Németország egyik tartományában felvetődött, hogy betiltanák a családi házak körüli kertek kaviccsal, betonnal vagy aszfalttal borítását, helyette kötelezővé tennék, hogy aki családi házban él és kerttel rendelkezik, az bizony kertészkedjen. Erre talán sokan felszisszennek, de én személyesen egyetértek a javaslattal!

Sajnos az elmúlt években, évtizedekben különösen a modern, minimalista kinézetű házak környezetében eléggé elterjedt az, hogy a kertnek a szükségesnél nagyobb részét borítják térkővel vagy kaviccsal. Ennél egy fokkal jobb (de messze nem tökéletes) a „fű-tuja” kert, ahol a fantáziadús kerttervezés megáll ott, hogy a kertet lefüvesítik és a szomszéd felől vagy az utca felől ültetnek egy sor tuját (ami a legtöbbször valójában hamisciprus).

Ez utóbbinál legalább van zöld terület, de lássuk be, egy pázsit gondozása rendkívül víz igényes, műtrágya igényes (sőt, sokan még gyomírtózzák is, nehogy megjelenjen benne a pitypang vagy a százszorszép), tehát egyáltalán nem környezetbarát. A tujasövény pedig – hogy is mondjam – nélkülöz minden fantáziát… Ha a nyár olyan szinten aszályos, mint az idei, akkor a tulajdonos választhat: vagy locsol minden nap, vagy hagyja a gyepet kiégni, elsárgulni – a tujával együtt. A szomszédos házakat figyelve – egy kivételével – mindenhol kiégett a gyep (hurrá, legalább nem kell 7-800 Forintos benzinnel nyírni hetente), ahol nem égett ki, ott viszont minden este beindul az automata öntözőrendszer, ami csapvízről üzemel. (Hatalmas költség és ivóvíz pazarlás.)

A fenti képet egyébként az idén nyáron készítettem, de nem itthon, hanem Svájcban, ahol az egyhetes ottlétem alatt többször is eleredt az eső, míg itthon egy csepp sem esett. Hozzáteszem, még Svájcban is panaszkodtak az idei száraz és meleg nyár miatt, ennek ellenére a legelők szép zöldek voltak és a tehenek boldogan legelésztek hatalmas kolomppal a nyakukban.

Érdekes módon a legtöbb tehén nagyon magasan legelt, főleg esténként, egészen felülről hallottuk a kolompolásukat. Ő sem kivétel: egész magasra fel kellett menni egy libegővel, hogy aztán tovább kaptatva felfelé a hegyen, végre találkozhassunk.

Ha ismersz egy ideje, jól tudhatod, hogy mindig is a buja kertek híve voltam. Tavaly nyáron írtam is erről és egy kis videón is megmutattam, hogy a mi kertünkben – természetesen délnyugaton – van egy kis erdő, amit mi telepítettünk. Az elmúlt napok-hetek őrült eseményei után (amelyek megkoronázása az volt, hogy ezentúl mindenféle szabály és korlátozás nélkül lehet erdőt írtani), egyre fontosabbnak tartom, hogy legalább a házunk körül alakítsunk ki egy olyan mikrokozmoszt, egy olyan milliőt, amely élhetőbbé teszi a környezetünket.

Nincs rajta mit szépíteni, az időjárás egyre szélsőségesebb: a nyarak egyre forróbbak, aszályosabbak. Ha esik az eső, az gyakran túl hírtelen, felhőszakadás formájában érkezik, ami ellen – a szárazsághoz és hőséghez hasonlóan – szintén védekezni kell. A lebetonozott, vagy csak fűvel borított kertek nem védenek sem a hőségtől, sem a szárazságtól, sem a hirtelen esőtől, de még a téli hidegtől sem!

Nos, ha van kerted, fogadj meg tőlem néhány jó tanácsot, amelyeket az előttünk álló őszi ültetési időszakban akár meg is tudsz valósítani.

1.) Ültess minél több fát, bokrot, cserjét! Az otthoni erdő legjobb helye dél, délnyugat és nyugat (itt lehet dzsungelesíteni a kertet), de nyugodtan ültethetsz fákat – kisebbeket, ritkábban – északnyugatra és délkeletre is. Nálunk például északnyugaton nyírfák vannak (három darab fehértörzsű himalájai nyír), a délkeleti sarokba pedig vörös levelű és piros virágú díszalmát ültettünk egy piros virágú galagonya társaságában. (Sajnos a díszalma kicsit ránőtt a galagonyára, emiatt kordában kell tartanunk, de mindkettő nagyon szép, mikor tavasszal virágzik. A díszalmán pedig sok-sok pici almácska terem, amire télen jönnek a rigók és időnként egy-egy őz is.

Pirosvirágú díszalma a kert délkeleti sarkában virágzáskor.

Egyedül az észak, északkelet és a kelet az, amit nem kell nagyon leterhelni fákkal, de még északra és keletre is találhatsz olyan növényeket (pl. bokrokat), amelyek hozzájárulnak a kert jobb mikroklímájához.

A kert fásítása, erdősítése nem csak a nyári hónapokban fontos! Mérések igazolják, hogy hideg időben a fák törzse körül melegebb van – ez az oka annak, hogy az állatok szeretnek éjszakára a fa tövébe húzódni. S ami még fontos a fákkal kapcsolatban: oxigént termelnek, megkötik a port, a széndioxidot (ez utóbbi szükséges a fotoszintézishez) és rengeteg állatnak (madaraknak, rovaroknak) nyújtanak élőhelyet.

Tipp: a lombhullatók és az örökzöldek aránya a kertben legyen nagyjából 70% – 30% a lombhullatók javára. Ha a ház közelébe is ültetsz fát (pl. a déli, délnyugati oldalára), akkor az nyáron árnyékot vet a házra is és a teraszra is (sajnos még mindig sok a délnyugati terasz), télen viszont, amikor már lehullottak a levelek, beengedi a házba a napfényt. A ház környékére tehát mindenképp lombhullatót ültess!

2.) Ha már szóba került az észak, északkelet és a kelet: minden bizonnyal tudod, hogy ez a három égtáj a kerti tó legjobb helye. Mi tavaly nyáron szántuk rá végre magunkat, hogy megépítjük a tavunkat, ami bár még nincs tökéletesen kész, de már most érezzük, hogy milyen sokat ad hozzá a kerthez!

Először is gyönyörű, ahogy megcsillan a napfény a vízen és a nagy víztömeg – amely folyamatosan párolog – az erdőhöz hasonlóan kellemesebbé teszi a kert klímáját. (Persze, ha tűz a nap, akkor meleg van a tó környékén, de valahogy a víznek köszönhetően sokkal elviselhetőbb, mint anélkül lenne.)

Már a nyár elején virágoztak a tavirózsák, amelyeket anyósomtól telepítettünk át hozzánk.

A tavat rendkívüli módon szeretik az állatok: rengeteg madár jön inni, fürödni. A legnagyobb örömünk, hogy végre a fecskéket is meg tudjuk itatni! Ezenkívül már az első nyáron érkezett néhány béka, akik úgy döntöttek, hogy itt rakják le petéiket. Bár a többezer ebihal zöme eltűnt (fogalmunk sincs hova, valaki minden bizonnyal megette őket), azért már láttunk néhány pici békát a tó partján, akiknek sikerült kifejlődniük.

Rengeteg rovar, méhecske is érkezik inni és igen gyakran nálunk isznak a szomszédok cicái is. Kerítés híján pár napja egy kutyus is felfedezte magának a tavat, teljesen be volt zsongva: ivott, fürdött, csapkodta a vizet…

Ő Süti, a közelben lakik és felfedezte magának a tavat. (Szerencsére ritkán szokott kiszökni, így nem lesz állandó vendég…)

Most, hogy már saját tapasztalatom is van a kerti tóval kapcsolatban, tényleg csak ajánlani tudom, hogy építs egyet a kertbe – persze csakis olyan égtájra, ahol a Vaszati szerint is kedvező! Ha van egy kis időd és ügyességed, akár saját kezűleg is megépítheted, vagy szakemberre is bízhatod. Mi a tófóliázást bíztuk szakemberre. (A tó építésének folyamatát ide kattintva nyomon követhetted. A következő videó pont a tófóliázásról fog szólni.)

3.) A következő tippem, hogy legyen a kertben valami ehető is! Ez lehet néhány könnyen kezelhető gyümölcsfa (pl. meggy, szilva, alma), lehet gyümölcsöt adó bokor (áfonya, fanyarka, málna, szeder, ribizli) és persze létrehozhatsz egy kis veteményest is. Előbb-utóbb kitapasztalod, hogy mi az a növény, ami könnyen megterem nálad és mi az, amivel nem érdemes időt tölteni.

4.) Hozz létre dús aljnövényzetet talajtakarók segítségével! Ez több okból is fontos: eltakarja a csupasz föld területeket, így kevésbé jön ki a gyom, kevesebbet kell locsolni, mivel a talajtakaró segít nedvesen tartani a talajt. Ráadásul még szép is.

A kertünkben – főleg az erdős részen – kialakult néhány olyan ágyás, ahol szinte már egyáltalán nem kell gyomlálnunk. (Ez is fontos szempont, mert a gyomlálás nagyon fárasztó és időigényes tevékenység. Általában nem szeretjük.) Ezekben az ágyásokban vannak bokrok, rózsák, évelők és szépen befedte a talajt néhány talajtakaró növény, mint például terülő kecskerágó félék, meténgek, stb. Még most, ebben a rettenetes szárazságban is jól néznek itt ki a növények, mivel a talajtakarók hűvösen, nedvesen tartják a talajt.

Az ibolya az egyik kedvenc talajtakaró növényem. Ezek a tövek a szüleim kertjéből származnak. Nagy virágú, nemes ibolyák.

5.) Az utolsó tippem pedig az, hogy olvass vagy nézz videókat az ökologikus, leginkább a permakultúrás kertészkedésről, illetve az erdőkertekről! Az én kedvenc könyvem a Gaia kertje, amely a permakultúrás kertészkedést mutatja be közérthetően, sok-sok megvalósítható ötlettel. A permakultúrás kertészkedés egyik fő célja pont az, hogy olyan fentartható kerteket hozzunk létre, amelyek szépek, kevés munkát és kevés energiát (pl. öntöző víz) igényelnek.

Ezzel a néhány tippel az volt a fő célom, hogy felhívjam a figyelmedet arra, hogy az, hogy milyen környezetben élünk, mennyire elviselhetetlen a hőség nyáron, mennyire friss a levegő és mennyire szemet gyönyörködtető mindaz, ami körülvesz minket, elsősorban (de legalábbis nagy mértékben) rajtunk múlik.

Még ha nem is laksz a legszebb, legzöldebb utcában, akkor is létrehozhatsz egy kis oázist a házatok körül. (Társasház körül is!) Mi például a falunak egy olyan részén lakunk, ahol még mindig sok a beépítettlen üres telek, s ezeken a telkeken nincsenek fák, nincsenek parkosítva. Ezekhez a telkekhez viszonyítva tényleg egy kis oázist hoztunk itt létre, amit szerencsére nem csak mi élvezünk, hanem a környék állatai, elsősorban madarai is.

Ő a szomszédunk cicája. Ő is nagyon jól érzi magát nálunk, különösen a tó környékét kedveli. (Szerencsére a madarakat nem bántja.)

Ha már ez a nyavajás új rendelet az erdőírtásra buzdít, mi azért is ültessünk minél több fát a kertünkbe és ha az önkormányzat engedi, az utcára is! A környezetünk szépítésén és mikroklímájának a javításán túl, határozottan jó hatással lesz a hangulatunkra, a kedvünkre, s összességében az egész életünkre, életminőségünkre – főleg, ha még a Vaszati elveit is betartjuk. Csak hasonlíts össze egy betonozott, térkövezett, kaviccsal teleszórt kertet, vagy egy fű-tuja kertet egy változatosan, vegyesen és gazdagon beültetett „cottage” kerttel, vagy akár egy arborétummal, vagy egy erdővel… Vajon hol érzed magad jobban?

Manhertz Edit

ui: Nézd meg az egy évvel ezelőtt készült videót az otthoni erdőnkről!

.

Neked ajánlom:

Amikor azt mondjuk, hogy a Vaszati szerinti építkezés és térrendezés arról szól, hogy hamóniában vagyunk a természettel, akkor két dologra gondolunk:

Az egyik, hogy amennyire csak tehetjük, betartjuk a Vaszati szabályait: beengedjük otthonunkba a pozitív energiákat, egyensúlyban tartjuk az öt alapelemet, úgy helyezzük el és úgy rendezzük be az egyes helyiségeket, hogy azok összhangaban legyenek az uralkodó bolygókkal és egyéb hatásokkal. Ha ezt sikerül megvalósítanunk, akkor azt mondjuk, hogy az otthonunk, harmóniában van a természet törvényeivel, ugyanis figyelembe vettük azokat az univerzális és örök érvényű hatásokat, amelyek az otthonunkat érik. Itt azonban még nem dőlhetünk hátra!

Van egy másik nagyon fontos összetevő is, amiről szintén tudatosnak kell lennünk. Szerves részei vagyunk a természetnek. A mindennapi jól-létünk elsősorban a természet energiáigól függ és nem attól, hogy mennyi pénzünk van a bankban, milyen magasan vagyunk a vállalati ranglétrán, mennyi divatos ruha van a szekrényben, vagy mennyire okos a telefonunk. A természet lát el bennünket azokkal az éltető energiákkal (vízzel, napsütéssel, életenergiával, azaz pránával, oxigénnel és élelemmel), amelyekre nem csak a túléléshez, de a jó közérzethez is szükségünk van. (Naná, hogy szükség van pénzre és szép ruhára is, de ha úgy igazán mélyen belegondolsz, mik azok a dolgok, amik mindig, minden körülmények között elégedettséget adnak, azok a természetben találhatók: napsütés, friss víz, szép táj, egy illatos virág, egy finom, lédús gyümülcs…) A probléma csak az, hogy a mai fogyasztói társadalom nem ezekre az értékekre épült, sokkal inkább azokra a „javakra”, amelyeket – mondjuk ki bátran – a természet kizsákmányolásával nyerünk. És amíg ezt nem látjuk be, amíg nem tudunk örülni egy szép virágnak,  az esőnek, vagy pusztán a friss, oxigéndús levegőnek, addig nem igazán fogunk harmóniában lenni a természettel, nem fogjuk tisztelni és értékelni azt annak összes lakójával együtt, hanem sokkal inkább a kizsákmányolásához járulunk hozzá – közvetlenül vagy közvetve.

A múlt héten meglátogattuk az anyósomékat, akik Budapest közelében, a Pilisben élnek és néhány napot aktív pihenéssel töltöttünk. Első nap elmentünk a budai várba, megnéztük a mesterségek ünnepét, majd meglátogattuk a barátainkat, akik a magyar ízek utcájában árultak vegetáriánus finomságokat. Nagyon szép volt a rendezvény, és mivel nagyon régen jártunk a várban, az ott töltött napnak minden perce kellemes volt. Egyetlen dolog hiányzott, de az nagyon! A várban (főleg a Sándor Palota előtti téren) szinte egyáltalán nincsenek fák, csak egy lekövezett tér és egy ásatás, amelyek csak úgy ontották magukból a déli nap perzselő forróságát… Estefelé, az egyik barátunkkal beszélgettünk és mondtuk neki, hogy nagyon fárasztó volt ez a nap és másnapra hatalmas erdei túrát terveztünk. Eléggé aggódtunk, hogy ilyen fáradtan, hogy fogjuk bírni a másnapi túrát, de a barátunk bölcsen megnyugtatott: „meglátjátok, amikor ott lesztek az erdőben, minden egyes lépéssel több és több energiátok lesz és a fáradtságotok elillan.”

Mind a két utcarészletet a budai várban fotóztam. Nagyon szépek az épületek, de van egy feltűnő különbség: Az egyik utcában vannak fák, a másikban egyáltalán nincsenek!

Na ez az! Ezt adja nekünk a természet, ezt adja az erdő! Friss levegőt, energiát, nyugalmat, gyógyulást… Hallottál már az erdei gyógykúráról? Japánban és Németországban már bizniszt is csináltak belőle… Ha esetleg a saját tapasztalatodnak nem hinnél, már tudományos kutatások is alátámasztják, hogy az erdőnek gyógyító ereje van. A gyógyító kúra abból áll, hogy ki kell menni az erdőbe és egyszerűen ott kell lenni. Ha akarsz túrázhatsz, sétálhatsz, vagy egyszerűen csak megpihenhetsz egy nagy fa alatt. A lényeg, hogy ott kell lenni az erdőben. Azt is megállapították, hogy a kúra akkor a leghatásosabb, ha folyamatosan leegalább három napon keresztül ott vagyunk az erdőben. Az erdei gyógykúra elsősorban az elménket nyugtatja meg, s az elme nyugalma hatással lesz az egész testünkre. Természetesen a jó erdei levegő közvetlenül is hatással van a testünkre, elsősorban a tüdőnkre, a bőrünkre, ha mozgunk is közben, akkor a mozgásszervünkre és a szívünkre is. Kipróbálnád? Mi most két nap egymás után voltunk az erdőben (mindkét napon jó nagyot túráztunk) és tényleg remek gyógykúra volt!

A Spartacus ösvény egy részlete a visegrádi hegységben. Hát nem gyönyörű? Ha még nem jártál ott, ajánlom a figyelmedbe. (Visegrád felől vagy Pilisszentlászló felől lehet megközelíteni.)

E kis kitérő után már sejtheted, hogy ha van egy Vaszati szerint épített vagy felújított házad, de a környékén nincs más csak beton és további házak, akkor a házadba még akkor sem tudnak éltető energiák bejutni, ha egyébként nyitott az észak és a kelet. Ha szerencsés vagy, besüt a reggeli Nap, de az energiaáramlások nem tudnak éltető energiát hozni, mert a természet elemei (fák, bokrok, víz) nélkül az energiákból hiányzik az „élet”!

Most minden jóérzésű ember (és azok is, akik szeretnek negatív híreket terjeszteni) azon kesereg, hogy Földünket hatalmas területeken borítja erdőtűz. Dél-Amerikában, Oroszországban, a Távol-keleten, Európa déli részein. Miért olyan nagy gond ez? Ezek a tüzek az életet adó erdőket pusztítják, azok lakóival (növényekkel, állatokkal) együtt. Ha el akarom képzelni, milyen lehet a pokol, akkor azt mondom, hogy olyan, mint egy erdőtűz. S az erdőtűzzel az a legnagyobb baj, hogy több évtized kell ahhoz, hogy az elpusztult élővilág újra magához térjen…

Az erdőnek már a puszta látványa is jó érzéssel tölt el. Tudtad, hogy a védikus időkben a szent királyok életük alkonyán átadták a fiuknak a trónt, majd az erdőbe vonultak, hogy az ott élő szentek és bölcsek társaságában a Legfelsőbb után kutassanak?

Úgy gondolom, hogy neked nem kell hosszasan ecsetelnem, miért van olyan nagy szükség a természetre, miért olyan fontos, hogy harmóniában éljünk vele. Most, mikor erről olvasol, talán meg is jelenik a lelki szemeid előt egy kis házikó az erdő közepén és talán elképzeled, hogy ott, abban a házikóban, távol mindenki mástól, elektromosság és internet nélkül, na ott lehet igazán harmóniában élni a természettel. Ezt azonban nagyon kevesen tudnák megtenni és biztos vagyok benne, hogy még a legeltökéltebb természet szeretők és természet védők is menekülnének néhány romantikus hét vagy hónap után. Hogyan élhetünk akkor mégis harmóniában a természettel?

Mielőtt tovább olvasol, nézd meg ezt a kis videót, ami még a nyár elején készült a kertünkben. Míg a filmet nézed (és hallgatod) elgondolkodhatsz azon, hogy vajon Te mennyire élsz harmóniában a természettel és vajon mit tehetnél még azért, hogy ez a harmónia egyre inkább megvalósuljon!

(Egy kis érdekesség: a filmet a férjem készítette a telefonjával. A telefon és a gyíkok között néha alig volt 5 cm távoság… Ha szeretnél máskor is belesni a kertünkbe, akkor iratkozz fel a Manhertz Garden YouTube csatornára!)

Nos, ha harmóniában akarunk élni a természettel, akkor meg kell értenünk, hogy a tertmészetnek a részei vagyunk és nem az urai, nem az élvezői. Ez szöges ellentétben áll a gazdasági felfogással, amely úgy tekint a természetre, hogy mit lehetne onnan elvenni, felhasználni, eladni: fát, állatokat, ásványokat, vizet. Ha megértjük, hogy a természetnek a részei vagyunk és nem az élvezői, akkor megtanuljuk tisztelni azt és teljesen természetes módon vigyázunk rá. Nagyon sokat járunk az erdőbe kirándulni – főleg a Pilisben és a Bükkben – és nincs olyan alkalom, hogy ne látnánk eldobált sörösdobozt, papírzsebkendőt, cigarettacsikket, pet palackot vagy egyéb szemetet. Az, hogy nem szemetelünk, még csak a kezdet! (Elvileg ennek kellene az alaphelyzetnek lennie.)

Korábban már írtam arról, mennyire fontos, hogy gondozzuk, szépítsük a közvetlen környezetünket, hogy ültessünk fákat, bokrokat, virágokat, s ezzel tegyük élhetőbbé és szebbé a közvetlen környezetünket, ugyanakkor biztosítsunk élőhelyet és táplálékot madaraknak, hüllőknek, rovaroknak. Szerinted a gyíkjaink, hogy kerültek hozzánk? Az erdőből hoztuk őket? Dehogy is! Készült két szép – és komolyan megépített – gyíkvár a sziklakertben, ahol télire is el tudják magukat vermelni, mert a férjem úgy gondolta, hogy talán majd egyszer jönnek gyíkok, fel kell készülnünk a fogadásukra. Telt-múlt az idő és egyszer csak tényleg megjelentek! És eszük ágában sincs elmenni innen!

Ez az egyik gyíkvár, ez van közelebb a házhoz. A nagy szerelem ellenére most nyáron külön laknak a gyíkjaink, csak néha időznek együtt egy kicsit. A bal oldali a papa, a jobb oldali a mama. A kép ma készült. Kicsit szomorúak voltak, mert napozni szerettek volna, de nem sütött a nap…

De nem csak kertes házban élhetünk harmóniában a természettel! Ha tüzetesen megvizsgáljuk a mindennapi szokásainkat, akkor felfedezhetünk olyan dolgokat, amelyek közvetve vagy közvetlenül nem tesznek jót a környezetünknek, de amelyeken egy kis odafigyeléssel könnyedén változtathatunk. Az utóbbi hetekben, hónapokban a vízcsapból is a műanyag és nejlon zacskó mentesség folyik, persze jogosan. Vizsgáld meg, hogyan tudnál kevesebbet használni belőlük! (Mi például nemrég vettünk a műanyag kulacsaink helyett – vagy mellé – két üveg kulacsot. Az egyiket már sikerült is eltörni, de azért nem adjuk fel!)

A természetre és saját magadra vigyázol akkor is, ha nem használsz vegyszereket a mosáshoz, takarításhoz és kozmetikumként. Én gáláns egyszerűséggel az összes boltban kapható kozmetikumot és tisztítószert vegyszernek hívom (kivéve a bio és egyes natúr cuccokat), mivel ha megnézed az összetevőiket, mindegyik elsősorban vegyszereket tartalmaz. Mit kenek akkor a bőrömre, ha szépíteni akarom? Természetes olajokat, illetve a belőlük és természetes növényei vajakból saját kezüleg készített kencéket. (Arcra nagyon jó a jojoba olaj, a sárgabarackmagolaj, a kakóvaj, testre a szőlőmagolaj, vagy akár az extra szűz olivaolaj, stb.) Amit meg mersz enni, azt nyugodtan magadra is kenheted! Amit nem ennél meg, azt ne kend magadra sem, mert a bőrödön keresztül minden beszívódik és bekerül a véráramba.

Amikor még Németroszágban laktam és Marcus Schmieke Védikus Akadémiáján dolgoztam, egyik nap a vécépucolásról beszélgettünk a barátnőmmel. Mondtam neki, hogy talán könnyebb lenne tisztán tartani, ha tennénk bele vécé fertőtlenítő szert – tudod olyat, amiből minden lehúzáskor kijön valami kék lé. Kikerekedett szemmel rám nézett és azt mondta, hogy nem, ilyet nem szabad a vécébe tenni! Az érve az volt, hogy nagyon büdös lesz tőle a pöce gödör. Na itt az én szemem kerekedett ki, mire kedvesen elmagyarázta, hogy a pöce gödör bizony nem a kakitól meg a pisitől büdös, hanem attól a sok vegyszertől (mosószer, mosogatószer, vécé feltőtlenitőszer, stb.), amit beleeregetünk. Mindez valamikor az ezredforduló táján volt és mondanom sem kell, hogy azóta sem használtam ilyesmit. Marcus feleségének (és a szuper érzékeny bőrömnek és orromnak) köszönhetem, hogy egyáltalán nem használok öblítőt, mosószert is csak környezetbarátot és mosószódát. Van esetleg valami, amin Te is tudnál váloztatni a háztartásban azért, hogy természetesebbé, környezet- és emberkímélőbbé váljon?

Nagyon szeretek a kertben dolgozni. Ez az írásom kint az almafa alatt született. (Na jó, kicsit arrébb költöztem, mert az almák Damoklész kardjaként lógtak a fejem fölött. Látod őket jobbra a hátam mögött?) A képet nézve eszembe jutott, hogy az sem mindegy, hogy mit iszunk. Én szinte mindig tiszta vizet iszom, de mielőtt a kép készült, Józsi, a férjem egy pohár saját készítésű meggyszörpöt hozott nekem, hogy ne szomjazzak az irodámban. Ugye te sem iszol színezékes, agyoncukrozott „üdítőket”?

Mi van még? Hol lehet még kutakodni? Milyen szokásunkat lehetne még környezet-tudatosság tenni? Táplálkozás, öltözködés, közlekedés, szemétkezelés… Hát persze, hogy nem kellene annyi húst enni, nem kell mindenféle előregyártott „műkaját” enni, nem kellene minden héten új ruhát venni (csak mert akciós), nem kellene mindenhova autóval pöfögni és nem kellene elégetni a kerti hulladékot. Ez utóbbi különösen érzékeny pont nálam, ugyanis Magyarország legtisztább levegőjű falujában lakunk (legalábbis ez a marketing szöveg), de sajnos a helyiek egy része még mindig egyetlen módját látja a kerti hulladék eltüntetésének, hogy meggyújtja azt. Lehetőleg hajnalban, amikor nedves, vagy eső után, amikor szintén nedves, így még jobban füstöl és gondoskodik arról, hogy a falu szlogenje tényleg csak turista-csalogató marketing duma legyen. Pedig a szelektiív hulladék szállítás keretében korlátlan mennyiségben elviszik a kukások a zöld hulladékot is és lehetne komposztálni is. De nem. Egyszerűbb meggyújtani, mint szépen kikészíteni az utcára. És miért? Mert már a nagyanyja is égetett és különben is, ez a szokás…

Közvetlenül az otthonunkhoz kapcsolódik az is, hogy az építkezéskor, felújításkor és a berendezéskor próbáljunk a természetes anyagokra összpontosítani. A nyílászárók legyenek fából és ne műanyagból, a bútorok is legyenek fából és ne bútorlapból, a padló legyen fa és ne laminált padló. a textíliák is legyenek természetesek és az ülőgarnitúra semmiképpen ne legyen bőr – mert ugye azért valakinek meg kellett halnia…

Teljesen természetes dolog hegyvidéken, ahol sok az erdő és a fa fából építkezni. Ugyanez a fából készült ház már nem számítana környezetbarátnak az Alföldön, ahol alig van erdő, csak pusztaság, Ehhez hasonlóan, ha kőből szeretnél építkezni vagy kővel szeretnéd díszíteni a házadat, kertedet, akkor olyan követ használj, ami a lakóhelyed közelében megtalálható. (A fotó Svájcban készült.)

Sok-sok terület van még az életünkben, amit meg lehetne vizsgálni, hogy mennyire környezetbarát vagy nem, mennyire van harmóniában a természettel vagy nem. Egy biztos: ahhoz, hogy egyáltalán fontosnak tartsuk, hogy harmóniában éljünk a természettel, ahhoz bizony minél gyakrabban kapcsolatba kell kerülnünk a természettel, a természet elemeivel (földdel, vízzel, levegővel), a növényekkel, állatokkal. Ha egy nagyváros közepén laksz, ahol nincs egy fa sem az utcában csak beton és tégla, akkor addig nem fogod megtudni és megérteni, hogy milyen az erdő nyugalma és gyógyító, feltöltő ereje, amíg nem mész el az erdőbe és nem tapasztalod meg te magad, milyen érzés a fák susogását, a patak csörgedezését és a madarak dalát hallgatni, mközben kellemesen hűvös is van. Amíg nem látsz élőben egy állatot: madarat, tehenet, szamarat, gyíkot, kecskét, nyulat, amíg nem simogatod meg a fejét, nem vakarod meg a hátát, addig nem fogsz elgondolkodni azon, hogy mi (vagy inkább ki) van a tányérodon.

Ha közvetlen kapcsolatba kerülünk a természettel, akkor sokkal egyszerűbb és természetesebb dolog lesz tisztelni azt, vigyázni rá és megérteni, hogy mi is a szerves és elválaszthatatlan részei vagyunk. Sőt, még a Vaszati elveit, tanításait és működését is könnyebb lesz megértenünk és nem fogjuk azt kérdezni, hogy mi közünk nekünk, magyaroknak az indiai építészethez…

Manhertz Edit

ui: Bár nagyon szeretem a természetet, sajnos messze vagyok még attól, hogy teljes harmóniában éljek vele. Szeretnék, de műanyagba csomagolt, elkényelmesedett világunkban egyelőre nagyon nehéz… (Még az üveg kulacsot is eltörtük, pedig mennyivel finomabb abból a víz, mint a műanyagból!)

Ha van bármi ötleted, tapasztalatod, praktikád, nem csak én, hanem mindannyian nagyon örülnénk, ha egy hozzászólásban megosztanád velünk!

Neked ajánlom:

A házunk körüli kertről már többször is beszéltünk. Megtanultuk, hogy melyik égtájra mekkora és milyen színű növényeket ültessünk és már tudjuk azt is, hogy hol van a kerti tó legjobb helye. Ezek az alapok. Most azonban másról lesz szó.

Egy kicsit elcsépelt és hangzatos, sőt már-már divatos az emberiséget szidni, amiért a házainkkal elvettük az életteret az állatoktól és kiírtottuk az erdőket azért, hogy építkezzünk, vagy azért, hogy haszonnövényeket termeljünk. Igen, ez valóban az érem egyik oldala, de szerencsére van másik is! Csak rajtunk múlik, hogy amikor felépítünk egy házat, az érem melyik oldalát erősítjük.

Amikor a falu határában levő újonnan felosztott területen megvettük a telkünket és azt tervezgettük, hogy milyen legyen a házunk és hova ültessünk fákat (mert egy darab fa sem volt a területen), akkor időnként döbbenten kérdezgettük egymástól, hogy vajon hol vannak a madarak? Hiába volt közel az erdő, hiába volt szép a táj, bizony egyetlen madár sem volt a telkünknek még a környékén sem. (Ez azért volt meglepő, mert Budapesten ahol laktunk, tele volt az utca mindenféle madárral.)

Kertünk egyik állandó lakója ez a csodaszép és szelíd zöld gyík. (Ő a mama.)

Most, amikor reggelente kimegyek a kertbe, énekesmadarak egész hada fogad és zöld gyíkok sütkéreznek a napon (már, ha éppen süt a nap), méhek és dongók döngicsélnek a virágokon és szinte megrészegülnek, ahogyan a virágport gyüjtögetik és a pillangókkal együtt a nektárt nyalogatják. Mi történt az elmúlt 11 évben? A háznak még a tervei sem voltak készen, de mi már fákat, bokrokat ültettünk. Azt szerettük volna, hogy mire beköltözünk az új házunkba, addigra legyen néhány fa, ami majd árnyékot ad. De ennél sokkal több történt! Az árnyékadó fákkal és bokrokkal együtt megérkezett a kertbe az élet, megérkeztek az állatok! Igen, ez az érem másik oldala: nem elvettük az életterüket, hanem adtunk nekik! És nem csak mi, a szomszédaink is, akik szintén ültettek fákat, bokrokat, örökzöldeket. Így már nem csak az etetőt látogatják a madaraink, hanem itt raknak fészket is.

Itt azonban még nincs vége a (nyári) reggeli sétának a kertben. Mindig van velem egy nagy tál, amibe összegyűjtöm mindazt, amit a kertünk kínál a reggelihez. Most éppen epret, fanyarkát és meggyet szoktam szedni, de hamarosan beindul a cseresznye, az áfonya és van egy pici ribizli bokrunk is. Pár hét múlva jön a málna és a szeder szezon és ha szerencsénk lesz, szépen beérik az őszibarack és az alma is. (Lehet, hogy kicsit macerásabb és időigényesebb, mint kivenni a hozzávalókat a hűtőből, de ez a fáradtság és idő nekem mindent megér! Majd télen kényelmesen kiveszem a fagyasztóból, amit nyáron eltettünk, de most itt a nyár, amit csak lehet, frissen kell ennünk!)

Kicsit savanyú ugyan, de nagyon egészséges! (Ezt a pici tövet a szomszédunk adta két éve. Olyan kis gyenge volt, hogy csodálom, hogy megmaradt. Az idén terem először!)

Amikor gyerek voltam, teljesen természetes volt, hogy a nagyszüleim kertje nem csak tarka virágokkal volt teli, hanem mindenféle veteménnyel is. A veteményhez vezető utat pedig két oldalt ribizli és pöszméte (egres) bokrok szegélyezték, a kert végében pedig ott volt a málnás! Ismerős ez az élmény? Annyi málnát ettünk, amennyi csak belénk fért és közben nem is gondoltunk arra, hogy ezzel mennyi vitamint és divatos antioxidást és még ki tudja mennyi jó dolgot eszünk meg. Képzeld csak el! Egész nyáron ott játszottunk a kertben. Gyakran indiánost, és az volt a feladat, hogy elbújjunk egy bokorban, utána pedig megtámadjuk a nyári konyhát, ahol az asztal közepén ott volt a finom süti. Na de míg a bokorban ültünk, mit csináltunk? Ettük a málnát és minden mást, amit találtunk. Ez a jó szokás sajnos pár évig elmaradt, de most, hogy teleültettük a kertet mindenféle gyümölcsot adó fával és bokorral, már nem csak nyárra jut piros gyümölcs, hanem (hála a fagyasztónak és a kíméletes befőzőautomatának) télire is.

Tudtad, hogy a meggy gyógynövény? A meggyfának minden egyes része: termése, magja, szára, levele, sőt még a kérge is gyógyhatású! Most van a szezonja, együnk amennyi belénk fér! Ez a meggy ráadásul különlegesen finom! (Érdi jubileumi)

Bevallom, egy pár napja kicsit felhúztam magam. (Nem nagyon, csak egy kicsit.) Valami vegán csoportban az egyik csoporttag büszkén magyarázta, hogy míg a mögötte álló kisgyerekes anyuka csak csipszet meg kólát, meg ki tudja még milyen egészségtelen cuccot vásárolt, addig bezzeg ő, több kiló banánt. Ismétlem, banánt. Nyáron. Persze a csipsznél meg a kólánál jobb… És persze azt is tudom, hogy sajnos sokszor a banán olcsóbb, mint a helyi idény gyümölcs. Könnyű tehát zsákutcába futni: szeretnénk egészségesen étkezni, vegánok, vegetáriánusok lenni (vagy csak egyszerűen sok zöldséget, gyümölcsöt enni), szeretnénk védeni természetet, de közben banánt és avokádót és mangót veszünk, amit többezer kilométerről hoznak, amit éretlenül szedtek le, aminek a héját ki tudja mivel kezelték, hogy kibírja az utat és ami miatt lehet, hogy kiírtottak egy őserdőt. Folytassam?

Na de, nézzük pozitívan a dolgokat! Én, most kampányolni szeretnék! Ha kertes házban élsz és tegyük fel csak füvet vetettél és tuját ültettél, mert most ez a divat, akkor most döntsd el, hogy amikor csak teheted elmész a legközelebbi kertészetbe, veszel néhány gyümölcsöt termő bokrot, ősszel pedig néhány gyümölcsfát és elülteted a kertbe. Nyomós érv lehet, hogy ezek kényesek, gondozni kell őket, stb., na de a füvet állandóan nyírni kell, ha azt akarod, hogy a tied legyen a zöldebb, akkor tutujgatni, locsolgatni, trágyázni, a tuját megtámadja mindenféle nyavaja… A gyümölcsök között is van, ami tényleg kényes, van, ami kevésbé. Érdemes megtudni a szomszédoktól, hogy melyek azok a gyümölcsfák, amelyek kedvelik a helyi talajt és időjárást és az alapján választani. Először olyat, amivel nincs sok gond és amit nem kell permetezni.

Az egyik legigénytelenebb és legszebb bogyós bokor a fanyarka. Nyugodtan beültetheted a dísznövények közé is, arról azonban nem árt tudnod, hogy szép nagyra nő!

A legtöbb gyümölcsöt adó fa vagy bokor nem csak hasznos, hanem szép is, így ügyesen be lehet illeszteni azokat a díszkertbe is. A bokrok közül a kedvencünk a fanyarka (amelanchier) ami tavasszal csodaszép virágokat hoz (úgy néz ki, mint egy menyasszony), nyáron finom és nagyon egészséges bogyókat termel, ősszel pedig gyönyörű őszi díszbe öltözik. S ami a legjobb: rendkívül igénytelen! Az áfonya egy kicsit kényes, mert savanyú talajt szeret, azért meg lehet azzal is próbálkozni. A málnát, a szedret nem kell bemutatni. A szederrel azonban az a tapasztalatunk, hogy nagyon szereti a vizet. Nyári szárazságban érdemes gyakran meglocsolni és jól bemulcsolni a tövét.

Az eper sikerének titka a mulcsolás. Így nem veri fel az eső a sarat, kevésbé gazosodik és nem szárad ki alatta a talaj.

A gyümölcsfák közül a meggyel és a cseresznyével van a legkevesebb gond. Az alma már kényesebb, de érdemes megpróbálni! Nálunk az utcán nőtt egy almafa. Csak úgy, magától. Tavaly már meg is kóstoltuk a termését. Kicsit savanykás volt, de finom. Ennek az almának gyönyörű egészségesek a levelei, a nemesített (amit mi ültettünk) azonban hajlamos a gombás betegségekre. Ha kicsi a kerted, mepróbálhatod az oszlopos gyümölcsfát is. Először azt hittem, hogy ez csak valami divathóbort, de vettünk három különböző oszlopos almafát és nagy örömünkre nem elég, hogy a termésük nagyon finom, de a levele is sokkal egészségesebb marad, mint a másik (hagyományos) almafánké.

A veteményes közepén látod az egyik oszlopos almafánkat. Már elég magasra nőtt. A kisháztól balra pedig a legnagyobb és legfinomabb fanyarka bokrunkat. (Rézvörös fanyarka.) Hatalmasra nőtt, kicsit közel is van a fenyőhöz… A veteményesben már magától nő a méhlegelőként ismert mézontófű, és a körömvirág, ami gyógynövény. A háttérben a karók mentén hamarosan paradicsom fog teremni.

Egy kert nem (csak) attól lesz Vaszati kert, hogy északkeletre tesszük a tavat és délnyugatra a nagy fákat. A kert egy lehetőség arra, hogy védjük a környezetet, az élővilágot, hogy olyan helyen is megjelenjen az élet (madarak és egyéb állatok), ahol korábban nem voltak, ugyanakkor egy remek lehetőség arra is, hogy mi magunk egészségesebbek legyünk – testileg, lelkileg egyaránt. Most, miközben ezt a cikket írom, már többször is felálltam és kimentem a kertbe, hogy készítsek néhány fotót. Minden alkalommal megszállt egy végtelen nyugalom és elégedettség. Az étkező melletti terasznál van egy futórózsa (lásd legfelső képen), aminek rendkívül erős illata van. Ez az illat fogad, amikor elindulok a kertbe, majd ehhez csatlakozik a csend, amit csak a madarak csipogása tör meg. (Hétvégén zajosabb a kert, mert itthon vannak a szomszédok és nyírják a füvet.)

Az a bizonyos illatos futórózsa. Bár a képen nem látszik, közvetlenül mellette egy fanyarka bokor van!

A csemegekerten kívül javalsom, hogy ültess virágokat! Sok-sok virágot! Minél kisebb legyen a gyep és minél több a virág! Miért? Egyrészt nincs annál jobb, mint amikor a kertedben szedett csokorral tudod díszíteni az asztalt, másrészt rengeteg nélkülözhetetlen rovart (főleg méheket) tudsz vendégül látni, akiket sajnos az utóbbi időben komoly veszély fenyeget. (Méhész barátaimtól tudom, hogy ez a veszély sajnos tényleg valós, nem csak az újságírók fújták fel..)

Hát nem gyönyörű?

Azt javaslom tehát mindenkinek (főleg azoknak, akik nap mint nap a klímaváltozás miatti világvégét jósló cikkeket osztogatnak meg a közösségi oldalakon), hogy hagyják abba a vészmadárkodást és ültessenek fákat, bokrokat, virágokat! Azoknak pedig, akik új házat építenek, azt javaslom, hogy már az építkezés előtt ültessenek el néhány fát, és a kertészetben ne az akciós tujákat keressék, hanem a virágokat, terméseket hozó bokrokat, fákat. (Kertészek szerint az örökzöldek és a lombullatók egészséges aránya 3:7, azaz maximum 3 örökzöldre jusson 7 lombullató.)

Sziklakertek igénytelen, de mutatós növénye a varjúháj. Nagyon könnyű szaporítani és a méhek imádják!

A fák, bokrok és a virágok tehát rengeteg örömet okoznak nekünk – főleg, ha szeretünk gyönyörködni a természet szépségében -, hasznosak, mert oxigént termelnek, árnyékot adnak és terméseikkel táplálnak bennünket, ráadásul élőhelyet biztosítanak számtalan állantnak: rovaroknak, madaraknak, hüllőknek, kétéltűeknek.

Egy másik divatos csodanövény a fekete berkenye. Tavasszal fehér virágruhát ölt, késő nyáron pedig elkezdenek érni a fekete bogyói, amelyek szintén teli vannak minden jóval. Alatta gólyaorr virágzik. Igénytelen, szépen terjed és szeretik a méhek.

Ha szeretnél tenni valamit magadért és a környezetedért, kertészkedj! Tudod, ahogy a kínai (?) bölcsesség tarjta: ha néhány percig akarsz boldog lenni, egyél egy jót! Ha egy évig szeretnél boldog lenni, házasodj meg! Ha pedig egy egész életen át akarsz boldog lenni, vegyél egy kertet!

Nálatok milyen növények vannak a kertben? Mit tervezel a közeljövőben ültetni? Ha most társasházban laksz, van arra lehetőséged, hogy rendszeresen ellátogass egy szép kertbe? (Például a szüleidhez, nagyszüleidhez.) Tervezed, hogy kertes házba költözöl? És ugye úgy tervezed, hogy nem csak fű, tuja és térkő lesz a kertben?

Manhertz Edit