Már csak néhány nap maradt az aktuális országgyűlési választásokig, és úgy tűnik, az eddigiekhez képest még nagyobb várakozás, aggódás, félelem, reménykedés előzi meg. (Eléggé szélsőséges érzelmek.) Ha figyeled az eseményeket, tapasztalhattad, hogy sokan úgy gondolnak a közelgő választásra, mintha az életük múlna azon, hogy melyik párt szerez többséget, ki fog kormányt alakítani.

És van, aki ezt véresen komolyan gondolja: ha xy párt nyer, akkor itthagyom az országot, ha yx párt, akkor hazajövök, ha yz párt, akkor eljön a Kánaán, ha zx, akkor pedig itt a vég… Na jó, most talán egy picit túloztam, de tény, hogy a mindenkori parlament és azok döntései, akár tetszik, akár nem, hatással vannak az életünkre, de nem kizárólagos hatással!

Az, hogy milyen egy ország vezetése, ad egy alapot, egy körülményt a mindennapjainkhoz. Hozhatnak olyan törvényeket, rendeleteket, amelyeknek örülünk, amelyek kicsit könnyítenek az életünkön, de hozhatnak olyan törvényeket is, amelyek szigorítanak a mindennapokon és nehezítik a boldogulásunkat.

Egy ideális társadalomban (van ilyen?) a mindenkori kormány feladata, hogy olyan körülményeket teremtsen az ország lakói számára, hogy azok jól éljenek, egészségesek legyenek és gyarapodjanak. A védikus írások szerint egy király feladata az, hogy szolgálja a népet és segítse őket. Több olyan védikus történet van, ahol az alattvaló a királyt okolja azért, mert a gyereke beteg lett, vagy azért, mert a jég elvitte a termést, és a király vállalja is mindezért a felelősséget! A védikus írások szerint az ilyen hétköznapi események mind attól függenek, hogy az uralkodó, s ezáltal az ország népe mennyire jámbor, mennyire követik a dharmát.

Ramacandra az ideális király, a hitvese, Sita-devi társaságában. Indiában újra és újra vannak arra törekvések, hogy megvalósítsák az az ideális királyságot, amely Rama király idejére volt jellemző. (Ennek sajnos egyre kisebb az esélye még ott is.) Ha olvastad a legutóbbi írásomat, emlékszel, hogy a keleten uralkodó Nap ura Ramacandra, hozzá kapcsolódik a kelet korrigálására szolgáló yantra.

Tehát, ha egy ország vezetése jó, akkor a lakosság azt érezheti, hogy van egy olyan biztos alap, amely támogatja a törekvéseit. Egy függetlenül gondolkodó, intelligens ember azonban nem várja azt, hogy a király vagy a miniszterelnök vagy a parlament fogja őt eltartani, nem függ a kegyükön, hanem vállalja a felelősséget a saját életéért, és az aktuális kormánytól függetlenül mindent megtesz azért, hogy az élete a lehető legjobb legyen – mind anyagi, mind lelki szempontból. Ha mindezt támogatja egy olyan kormány, amely az emberekért dolgozik, akkor van egy kedvező hátszél, egy kedvező körülmény, és könnyebben boldogulhatunk.

(Ramacandra király idejében elég volt a lakosoknak a királyra bízni magukat, és ez elég volt ahhoz, hogy jól éljenek. Mivel ma már nincsenek ilyen szent királyok, mint amilyen Ő is volt, kénytelenek vagyunk a saját kezünkbe venni a sorsunkat.)

És itt jön – végre – a kapcsolat az otthonunk és az ország vezetése között. Az otthonunk és a parlament is „csak” a körülménye az életünknek. Mindkettő lehet támogató és lehet olyan is, amely akadályokat gördít elénk. Ha jól belegondolunk, könnyebben maradunk egészségesek, ha az otthonunk nyitott keleten és északkeleten, és mellé időben megkapjuk a szükséges orvosi ellátást, ha szükséges. Ha nagyon egészségesen élünk, sokat mozgunk és tudatosan étkezünk, akkor egy rossz energiaminőségű lakásban is egészségesek maradhatunk, de nagyobb erőfeszítés kell hozzá. A vállalkozásunk is jobban mehet, ha nyitott az észak és a kelet, és nem megy el az összes bevételünk adóra, de ha ügyesek vagyunk, egy rossz energiájú helyen is lehet sikeres az üzletünk, de a támogató energiák hiányában ehhez is nagyobb erőfeszítés és/vagy profizmus kell.

A mindennapjaink egyszerűbbek és derűsebbek lehetnek egy jó Vaszati minőségű házban és egy olyan országban, ahol nincs állandó bizonytalanság és jó a szociális háló.

Fontos mindehhez hozzátennünk, hogy az egyéni életünket, sorsunkat nem csak az otthonunk, és nem csak az aktuális kormány határozza meg. Nagyon sok összetevője van annak, hogy milyen az életünk, mennyire vagyunk egészségesek, sikeresek, boldogok és ami a legfontosabb: elégedettek. A személyes, mindennapi szokásainkon túl hozzájárul mindehhez az egyéni sorsunk (ha úgy tetszik, a karmánk) is, amin gyakran nagyon nehéz változtatni. Van, aki bármihez nyúl, könnyedén sikeres lesz, van, akinek jobban meg kell dolgoznia mindenért.

Ha egy igazán teljes, elégedett életet szeretnénk élni, nézzük meg, hogy mi az, ami a mi hatáskörünkbe tartozik, amin mi személyesen tudunk változtatni! Igen, tudunk változtatni a mindennapi szokásainkon: picit korábban kelni reggel, meditálni, mozogni, megnézni a napkeltét, tudatosabban étkezni. Tudjuk magunkat fejleszteni: olvasni, tanulni, fejlődni szakmailag, fejlődni lelkileg. Tudunk tenni a kapcsolatainkért is, egy kicsit több odafigyeléssel.

Tudunk változtatni az otthonunkon! Ha olvasod ezt a cikket, talán olvastál már máskor is a Vaszatiról! Te már előnyben vagy azokhoz képest, akik még nem hallottak róla! Ha új otthont keresel, mindenképpen vedd figyelembe a Vaszatit, de meglévő otthonodon is nagyon sokat tudsz segíteni egy kis Vaszati-tudatos odafigyeléssel! Gondold végig, hogy mit tudnál tenni az otthonodért most!

Ami pedig a parlamenti választást illeti: igen, az éppen aktuális kormány is ad egy körülményt, de arra jóval kisebb a ráhatásunk, mint a saját otthonunkra, ami szintén ad egy körülményt. Igen, menjünk el szavazni, de ne tegyük az életünket és a boldogságunkat attól függővé, hogy ki fog nyerni. Figyeljünk inkább arra, hogy mit tudunk változtatni a saját házunk táján, a közvetlen környezetünkön és a mindennapi szokásainkon! Varázsoljuk az otthonunkat menedékké! Ez hoz majd valódi változást az életünkbe!

Manhertz Edit

Neked ajánlom:

Megint eltelt egy év és elkezdődött Advent, az év legcsendesebb (?) várakozással teli időszaka. Az Advent nem csak a keresztények számára kellene, hogy az elcsendesedés, visszahúzódás, várakozás időszaka legyen, hanem mindenki számára, hiszen a közelgő karácsony mindenkinek ünnep: a szeretet, a békesség, a családi összetartozás ünnepe is.

Mindannyiunkban élénken élnek a gyerekkori emlékek erről az időszakról. Vártuk a Mikulást, levelet írtunk a Jézuskának. Vártuk az első hóesést és reménykedtünk, hogy meg is marad. Amikor még én voltam gyerek, azért is szerettem ezt az időszakot, mert lehetett kapni banánt, narancsot, mandarint. Nyáron ilyesmi nem volt, de télen voltak déli gyümölcsök, amelyeknek az illata megtöltötte lakást, s ez az illat keveredett a frissen sült karácsonyi sütik és a forró tea illatával…

Mára sok minden megváltozott: ritka a hóesés, az elcsendesedést felváltották a hangos reklámok, a vásárlási láz, és nyáron is lehet narancsot kapni. Mégis, amikor elkezdődik ez az időszak, felelevenednek gyermekkorunk szép emlékei és szeretnénk újra átélni Advent igazi hangulatát, a várakozást, az elcsendesedést, a közös családi programokat, játékokat, újra beszippantani gyerekkorunk otthonának illatát, Advent illatát.

Bevallom, erről a különleges hangulatról sokszor én is csak álmodozom, de miért is ne lehetne az idén másképp? Miért is ne lehetne az idén tényleg jelen lenni: rohanás helyett megállni egy picit, kimenni a karácsonyi vásárba a vásár hangulatáért, a forró csokiért, vagy csak azért, hogy megnézzük a tér közepén felállított Betlehemet.

Ez a kép 2007-ben készült Bécsben. 18 éve! Elég ha ránézek, és máris érzem Advent igazi hangulatát, illatát, talán még az ízét is.

Tudom, hogy ez az időszak sokak számára az év végi hajtás időszaka (főleg a kereskedelemben) és kicsit utópisztikusnak tűnik, hogy le lehet ilyenkor lassulni, de mi lenne, ha megpróbálnánk legalább az otthonunkban adventi hangulatot teremteni, hogy amikor hazaérünk egy fárasztó nap után, fel tudjunk kicsit töltődni?

Az otthonunk hangulata, energiaminősége szoros kapcsolatban áll a saját hangulatunkkal és energiaszintünkkel. Azon túl, hogy a Vaszati szerint korrigáljuk otthonunkat, vegyük elő már most a karácsonyi dekorációkat, fényfüzéreket, a dobozokban rejtegetett angyalkákat, díszeket és teremtsünk adventi hangulatot az otthonunkban!

Milyen és mennyi dísz legyen ilyenkor? Ez rajtad múlik. Ha számodra fontos a sok dísz, karácsonyi gömb, angyalka, mindenféle karácsonyi ketyere, akkor vedd elő őket és dekoráld a lakást! Ha nem akarsz túlzásba esni, elég lehet az is, ha már most karácsonyi terítőt teszel az étkezőasztalra, vagy beviszel a kertből néhány fenyőtobozt.

Már egy karácsonyi mintájú terítő is sokat hozzátesz a hangulatunkhoz. Főleg, ha még a sütik és a déligyümölcsök illatát is megérezzük…

A hangulatunkat erősen tudják befolyásolni az illatok is. Jó pár évvel ezelőtt már beszéltünk az illatokról. Ott elsősorban arról volt szó, mennyire fontos, hogy otthonunkban csakis természetes, vegyszermentes dolgokat használjunk illatosítóként. Még szavaztunk is és nagy örömömre a válaszadóknak csak kb. 11%-a jelölte azt, hogy bolti légfrissítővel illatosít, legtöbben pedig (32%) illóolajokat használ. (Mondjuk szerintem egy vaszatis oldalon még az a 11% vegyszeres légfrissítés is sok!) Miért írok most erről?

December az év talán legsötétebb hónapja. A nappalok egyre rövidülnek, sokat vagyunk odabent, ráadásul még év végi hajtás is van. Nem csak az adventi, hanem általában a jó hangulatunk megteremtésében nagyon nagy szerepe van annak, hogy milyen környezetben vagyunk egész nap. A dekorációról már volt szó. A Vaszati evidens. A számunkra kedves illatok pedig egyszerűen elengedhetetlenek.

Miért is? A védikus filozófia szerint az öt anyagi elem (föld, víz, tűz, levegő, éter) kapcsolódik egy-egy érzékszervhez és az érzékszerv tárgyához. Az éter a halláshoz és a fülhöz, a levegő az érintéshez és a bőrhöz, a tűz a látáshoz és a szemhez, a víz az ízleléshez és a nyelvhez. A föld elem, ami a stabilitás jelképe az illathoz és az orrunkhoz kapcsolható. Az illatok szorosabb kapcsolatban vannak a jól létünkkel, mint azt gondolnánk. Éppen ezért nagyon fontos, hogy olyan illatok vegyenek minket körül – főleg a négy fal között -, amelyek jó hatással vannak ránk.

A növények, köztük a gyógynövények illata kedvező hatással van testre, lélekre egyaránt. Segítenek összekapcsolódni a föld elemmel, s ezáltal segítenek stabillá válni az életben. Látod középen a méhecskét?

Az illatok – és itt most a tiszta, természetes illóolajok illatára (vagy a virágok, gyógynövények illatára) gondolok, nem a vegyi úton előállított mesterséges illatokra -, támogatnak a munkában, segítenek ellazulni egy fárasztó nap után, megteremtik a meghitt családi légkört, és ha már Adventről van szó, segítenek befelé fordulni és ráhangolódni a közelgő ünnepre.

Emlékszem, amikor gyerek voltam, a narancs és mandarin héját sose dobtuk ki egyből, hanem rátettük a kályhára vagy a radiátorra. A száradó narancshéj illata jókedvre derített, a mandariné pedig segített elnyugodni. Ugyanezt a hatást – sőt még ennél többet – érhetünk el a 100%-os tisztaságú illóolajokkal, melyeket cseppenthetünk diffúzorba, vagy párologtatóba.

Ugye érzed a fenyő illatát?

Fontos, hogy csak megbízható forrásból származó, természetes illóolajokat használj még párologtatásra is! Választhatod a jól bevált édesnarancs, citrom, fahéj olajat, de ha szeretnél valami igazán különlegest, akkor ajánlom figyelmedbe a Feller Adrienne által megkomponált karácsonyi és adventi illóolaj keverékeket, melyek nem egyszerűen csak finom illatok, hanem olyan kompozíciók, amelyek segítenek az adventi, karácsonyi időszak szakrális minőségének megélésében is. Ezek a különleges keverékek már elérhetek a Vaszati shopban is!

Javaslom, hogy a hiányzó yantrák mellé – amik különleges energiájukkal szintén segítenek otthonossá tenni a lakásodat, tegyél a kosárba ezekből a finom illatokból is!

Varázsolj az idén igazán különleges decemberi, adventi, karácsonyi hangulatot az otthonodba és érezd, ahogy egyre jobbá válik a Te hanglatod is. A jó hangulat pedig jó hatással lesz az egész életedre, az egész lényedre.

Manhertz Edit

Neked ajánlom:

Legutóbb arról beszéltünk, hogy micsoda nagy felelősség van az építészek vállán. Az általuk tervezett épületeknek több követelménynek is meg kell felelniük, melyek a statika, használhatóság, esztétika, ökológia és persze a Vaszati – ez utóbbi sajnos még a legtöbb építésznél nem szempont.

Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúly kerül az ökológiára, a fentarthatóságra. Ennek lehetnek etikai okai és persze gazdasági okai. Éppen ezért egyre többen szeretnének kisebb házat építeni, kisebb épületben élni, s ezzel pénzt és energiát spórolni. Mi nagy házban élünk és főleg ilyenkor télen gyakran felmerül, hogy mennyivel egyszerűbb és olcsóbb egy kicsi házat fűteni és egyáltalán fenntartani, így teljesen megértem azokat, akik kicsi házba vágynak, vagy, akik bár vágynának nagyobba, de kicsi adatott meg.

Az elmúlt napokban egy leendő szaktanácsadónk vizsgadolgozatát javítottam és érdekes módon mind a három feladatában kisméretűek voltak a házak. (A vizsgázóknak két tervezési feladatot és a meglévő ház elemzését kell elkészíteniük.) A dolgozatot javítva azzal szembesültem, hogy sokkal nehezebb kicsi házat tervezni, mint nagyot. Hát persze, egy nagy házban könnyű helyet találni minden funkciónak, könnyű megtalálni a vágyott tevékenységekre szánt teret, könnyű nagy és impozáns bejáratot, Brahmasztánt tervezni, míg egy kicsi épületben mindez sokkal nehezebb.

Jogosan merülhet fel a kérdés: egyáltalán lehet alkalmazni a Vaszati elveit egy kicsi házban?

A válasz egyértelműen az, hogy igen, de nehezebb minden szabálynak tökéletesen megfelelni és bizony előfordulhat, hogy bele kell menni kompromisszumba, vagy éppen le kell mondani egy-egy helyiségről, mert már egyszerűen nem lehet belepréselni a házba.

Van egy nagyon kedves barátom és kollégám Svájcban, aki mini Vaszati házakat tervez. Svájcban a városokban annyira drágák a telkek és annyira picik, hogy ez egyfajta kényszer is. A házak pici alapterületűek, de gyakran akár három szintesek és csak így fér el bennük minden. Pár éve volt szerencsém élőben látni az egyik mini házát, ami bizony tényleg tele volt kompromisszummal. Mivel a ház három szintes volt, a terek élhető méretűek voltak, de cserébe lépcsőzni kellett, és a Vaszati szabályai sem tudtak maradéktalanul teljesülni.

Az a bizonyos svájci miniház Zürichben található. A képen jól látszik, mennyire pici helyre épült. Érdekesség, hogy az egész háztető egy nagy napelem. Az egyik komoly kompromisszum pedig az, hogy a ház egy erős déli lejtésű telekre épült.

Ha szeretne valaki kicsi házat építeni, kicsi házban élni, mindenképpen azt javaslom, hogy még ha több funkcióra is van szükség a házban, inkább kevesebb, de a lehetőségekhez mérten nagyobb helyiségekben gondolkodjon. Ez már önmagában vezethet kompromisszumhoz, mert lehetséges, hogy a konyhát egybe kell majd nyitni a nappalival – amit a Vaszati nem kimondottan szeret -, vagy le kell mondani a külön vécéről, külön gardróbról, gyakran még az előszobáról is.

Ha a Vaszati elveit szeretnénk minél inkább érvényesíteni egy pici házban, a fókuszunk legyen inkább ott, hogy találjunk a háznak tökéletes méretet és arányt – a svájci kollégám elsősorban erre teszi a hangsúlyt -, gondoskodjunk a megfelelő energiaáramlásról, azaz nyissuk meg az északi és a keleti oldalt és gondoskodjunk arról is, hogy a Brahmasztán, azaz a ház közepe minél inkább szabad legyen.

Nagyon fontos, hogy az egyes funkciók olyan égtájra kerüljenek, ahol kedvező helyen vannak. Itt különösen kell figyelni a bejárat, a konyha, a fürdőszoba és a hálószoba kedvező helyére. A kis méretek miatt viszont inkább tervezzünk többfunkciós helyiségeket ahelyett, hogy minden egyes funkciónak külön helyiséget akarnánk kialakítani. Ez utóbbi esetben könnyen lehet, hogy sok-sok pici, használhatatlan helyiségünk lesz, amelyben „megfulladunk” – mert ugye, ahogy egy korábbi cikkemben már írtam, az élethez tér kell!

Marcus Schmieke azt tanította, hogy egy szobában akkor érezzük jól magunkat, ha tudnánk bele rajzolni egy legalább 3 méter átmérőjű kört. Ez azt jelenti, hogy egy huzamosabb tartózkodásra szánt helyiségnek legalább 3×3 méteresnek kellene lennie, ami még mindig csak 9 m2, tehát egy félszobának felel meg. Ennél kisebb lakóhelyiséget (szobát) nem ajánlott tervezni.

A fenti cuki mézeskalács házikót Szigligeten fotóztam a múlt héten. Amikor ilyen gyönyörű, magyaros stílusú – jelen esetben Balaton-felvidéki – házikót látok, mindig azon kezdek gondolkodni, hogy vajon egy ilyen ház lehetne-e Vaszati ház. Egy meglévő ház esetében lehet, hogy nyitni kellene néhány ablakot s ezzel biztosítani az energiaáramlást, egy újonnan épülő, ház esetében pedig arra kell figyelni, hogy a jó méretek, arányok és az energiaáramlás biztosítása mellett a már említett kényes funkciók (bejárat, konyha, fürdő-vécé, hálószoba) jó helyre kerüljön. Ha ez megvan, lehet a ház nádfedeles, spalettás, tornácos, a homlokzatán megjelenhetnek a magyar népművészet szebbnél szebb motívumai, és ugyanakkor elmondhatjuk, hogy egy szép Vaszati házat építettünk.

Manhertz Edit

Neked ajánlom:

Hatalmas felelősség van az építészek vállán. Talán ők maguk sem tudatosak arról, hogy egy-egy megtervezett és elkészült épülettel – legyen szó lakóházról, közintézményről vagy éppen egy szállodáról – milyen nagy hatást gyakorolnak az épületet használókra és azokra, akik nap mint nap látják azt.

Ahogy visszaemlékszem építész tanulmányaimra, három tényező kapott igazán fontos szerepet a tervezés során:

1.) a statika, ami nagyon leegyszerűsítve azért fontos, hogy az épület hosszú távon fennmaradhasson és ne dőljön össze,

2.) az épület használhatósága – a helyiségek kapcsolatai, méretei, berendezhetősége,

3.) az esztétika – az épületünk illeszkedjen a környezetébe, legyen szép, de ugyanakkor ne legyen hivalkodó.

Statika

Az első összetevő úgy gondolom, hogy magától értetődő, erre minden valamire való építész gondosan odafigyel. Szerencsére nagyon ritka – legalábbis Magyarországon -, hogy olyan ház épüljön, amely nincs rendben statikailag. Erről most nem is szeretnék többet beszélni.

Használhatóság

A következő összetevővel már sokkal inkább lehetnek gondok. A tervezés – különösen egy családi ház tervezése – egy komoly, bizalmi feladat. A megrendelőnek bíznia kell az építészben, hogy az tényleg olyan házat fog tervezni számukra, amely élhető és az igényeik szerint berendezhető. A helyiségkapcsolatokat és azok méreteit nagyon tudatosan kell átgondolni, mert csak akkor lesz a lakótér élhető, berendezhető.

Az építési és fenntartási költségek növekedése maga után vonja azt, hogy amennyire csak lehet, szeretnénk spórolni a négyzetméterekkel, amit teljesen érthető is. Ez a spórlás azonban néha (vagy gyakran) odavezet, hogy a megálmodott épület helyiségei szűkösek, berendezhetetlenek, hosszútávon élhetetlenek. Gyakran találkozhatunk azzal, hogy kicsi helyre kellene túl sok helyiséget bezsúfolni, s ennek az lesz az eredménye, hogy picurka, berendezhetetlen helyiségekből áll a ház.

Nincs azzal gond, ha valaki kisebb házat szeretne, de akkor lehet, hogy egy-két helyiségről le kell mondania: inkább kevesebb szoba legyen, de azok legyenek élhetők és berendezhetők!

A mini házak problémájáról tíz évvel ezelőtt írtam, ha van kedved, ide kattintva el tudod olvasni! >>

Az építész felelőssége az, hogy az építtetőnek elmagyarázza, lerajzolja, modellezze, hogy mekkora helyre van szükség egy-egy tevékenységhez. Gyakran látok olyan hálószobákat – főleg társasházakban – ahová szinte nem fér be egy franciaágy. Vagy ha be is fér, csak oldalazva lehet körbejárni. Nem csak az a gond, hogy kényelmetlen, de – ha nem tudnak nyitott ablaknál aludni, pl. télen -, akkor reggelre bizony az oxigén is elfogyhat…

A helyiségek kapcsolatait viszgálva mindig nagy hangsúly helyeződik a nappali-konyha-étkező kapcsolatára, ami tényleg fontos is, hiszen a legtöbb családban ezekben a helyiségekben zajlik a közös élet, itt vannak együtt a családtagok. Nagyon fontos, hogy az építész ezeket a helyiségeket tényleg a család igényei szerinte alakítsa ki! Ha napi szinten főznek, nyaranta befőznek, akkor fontos, hogy a konyha tágas, kényelmes és akár elszeparálható legyen, de mégis közel legyen az étkezőhöz és a nappalihoz.

Van, akinek az a fontos, hogy főzés közben is mindenki együtt lehessen – ők ragaszkodnak a nappalival egy légtérben levő konyhához -, mások viszont, mint például én is, egyedül szeretnek főzni és szereteik, ha a konyhára rá tudják csukni az ajtót. Megjegyzem, a Vaszati is ez utóbbit szereti, de ezt nem mindenki tudja maradéktalanul elfogadni. Úgy gondolom, ennek más okai is lehetnek: a lakberendezési magazinok állandóan azt szajkózzák, hogy milyen jó a nagy egybe-nyitott nappali-konyha-étkező, tehát ennek a befolyásoló hatása is szerepet játszik és persze az is, hogy helyet is lehet azzal spórolni – főleg egy társasházban -, ha a nappali egyik sarkára ráfogjuk, hogy az az „amerikai konyha”.

Hosszasan lehetne még sorolni, hogy mi mindenre kell egy építésznek odafigylenie ahhoz, hogy az általa tervezett ház élhető és kényelmes legyen, de menjünk most tovább!

Esztétika

Az épületek esztétikai értéke nagyon kényes és szubjektív dolog, hiszen ahány ember, annyi ízlés. Sajnos gomba módra nőnek ki a földből a jellegtelen, csúnya, rossz arányú, ronda színű, formátlan, ormótlan és még sorolhatnám milyen épületek – és most hírtelen csak a családi házakra gondoltam. De mondhatnám, hogy az új középületek között is egyre nehezebb igazán szépet találni. Természetesen, amit én rondának vagy ormótlannak tartok, az másnak -talán – tetszik, de bőven van olyan épület, amiről igazán nehéz elképzelni, hogy az bárki szerint is szép lenne.

Néhány éve készült egy intejú a Budapestre látogató amerikai építészkritikussal, Justin Shubow-al. Ezt mondta Budapestről:

„Budapesten az elmúlt 100 évben csak minőségromboló házak épültek. Ráadásul ezen idő alatt az önök fővárosa nagyon sokat veszített az értékes épített örökségéből is. Pótolhatatlanul sokat. Amit omladozó, megcsonkított állapotában véletlenül meghagytak, vagy valamilyen okból megmaradt, csak az számít még most is Budapest értékének, karakterének és lényegének. Csak ezekért, a XX. század elejéig megépült házaik, és persze a gyógyvizeik miatt keresik fel az önök fővárosát a turisták, s nem a modern épületeik miatt.”

Gondolj csak bele! Tegyük fel, egy divattervező tervez egy nadrágot vagy egy pulóvert, ami néhány embernek tetszik, de az emberek többsége szerint ronda. (Általában ilyesmiket lehet látni a divatbemutatókon, melyek célja – szerintem – inkább a polgárpukkasztás, mint a valódi divat bemutatása.) Elkészül ez a ronda nadrág és hozzá a még rondább pulóver. Milyen hatással lesz rád vagy rám? Szembejön velünk, szörnyülködünk egyet, esetleg jót nevetünk és aztán eflelejtük. Igen kicsi az esélye, hogy nap mint nap szembejönne veled. Aki megvette, felveszi néhányszor, hazaviszi, beakasztja a gardróbszekrénybe és nem árt vele senkinek.

A múlt század fordulóján épült legtöbb budapesti épület homlokzata szép, szimmetrikus, van ritmusa. Az építészek célja nem a polgárpukkasztás volt, szerettek szépet alkotni.

Na de képzeld el, hogy felépül egy ház. Legyen az lakóház vagy középület, forgalmas helyen vagy egy csendes utcában, teljesen mindegy. Azt a házat hosszú évtizetedekig fogja minden arra lakó vagy arra járó látni. Az a bizonyos ház – ha szép, kellemes formájú, szép homlokzatú – akkor nap mint nap örömöt fog okozni az arrajáróknak. Ha azonban otromba, olyan, ami egyáltalán nem illlik a környezetébe és ráadásul az emberek többségének nem tetszik, akkor semmiféle örömöt nem fog okozni az arrajáróknak, sőt, talán – ha van erre érzékenységük -, nap mint nap bosszantani fogja őket az épület csúnyasága. Egy idő után talán megszokják azok, akik nap mint nap látják, de nem jobb lenne egy szép épület látványát megszokni?

Szerintem egyetértünk, hogy nem a hátam mögött látható üveg épület miatt megyünk Párizsba… (A Louvre híres üvegpiramisát azért érdemes megnézni!) A legfelső, nyitó kép szintén Párizsban készült.

A múlt év végén felröppent a hír, hogy Rákosrendezőn mini Dubai-t álmodott meg egy dubai-beli befektető felhőkarcolókkal, modern, acél-üveg monstrumokkal. Tény, hogy Rákosrendező nem éppen egy szép része Budapestnek, és mivel közel van a belvároshoz, tényleg jó lenne bevonni a város vérkeringésébe, de vajon tényleg felhőkarcolókat kellene a mi gyönyörű fővárosunkba építeni? Ahol az igazi építészeti értékek leginkább azok, amelyek a XIX-XX. század fordulóján épültek?

Emlékszel még, arra, amikor arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon létezik-e élhető város? >> Koppenhága várostervezési elveit elemeztük a már 87 éves Jan Gehl építész és várostervezővel készült interjú alapján. Az ő szemlélete szerint egy emberközpontú városban az épületek nem magasak. Idéezm az akkori írásomból:

„Az épületek magasságát a sétáló ember szemszögéből határozzák meg. Amikor sétálunk, általában nem az eget nézzük és nem is a földet, hacsak nem a kátyukat vagy a kutyakakit kerülgetjük. A látómezőnk a horizonthoz kapcsolódik, nem megy feljebb néhány emelet magasságnál. Éppen ezért egy fontos szempont, hogy a várost, illetve a házakat embereknek tervezik, emberi léptékekkel, magasságokkal.”

Sajnos amikor egy nagy ingatlanbefektető toronyházakat épít, a célja – a hivalkodáson túl – az, hogy kis földterületen minél több lakást, irodát stb. alakítson ki, s ezáltal minél nagyobb legyen a profitja. Nem igazán gondol azokra, akik majd huszadik, harmincadik vagy épp a negyvenedik emeleten dolgoznak vagy laknak. Ilyen magasságból – ha egyáltalán ki mer nézni az ablakon – semmit nem érzékel abból, hogy mi történik az utcán. Ilyen magasságban már ablakot sem nagyon lehet nyitni, ezek a toronyházak gyakran fix üvegtáblákkal készülnek, szellőztetőrendszerek biztosítják a friss levegőt. Egy ilyen házban szinte katasztrófát okoz, ha pár órára elmegy az áram… Az ilyen épület elveszíti a emberi léptéket.

Természetesen alacsony épület is lehet ronda sőt, egyenesen visszataszító. Justin Shubow fejtette ki a vele készült interjúban, hogy gyakran még azok is, akik egyébként minimalista, modern vagy éppen brutalista szellemben terveznek, egy kedves, hagyományörző házban élnek. Idézem:

„Nyílt titok, hogy amikor a brutalista szellemben alkotó Rem Koolhaas sztárépítész-provokátort megkérdezték, hogy ő milyen házban lakik, akkor eleinte folyamatosan hárított, hogy érdektelen ez a kérdés, s csak a sokadik újságírói rákérdezésnél merte bevallani, hogy az otthona egy öreg viktoriánus stílusú ház. Mi ez, ha nem képmutatás és csalás? Amíg mi szenvedünk az embertelen és technokrata házaitól, addig ő pont ott keres menedéket, amit megsemmisíteni kíván.”

Rem Koolhaas egyik brutalista stílusú épülete. Az a szörnyű benne, hogy hosszú évtizedekig, talán évszázadokig fogja elcsúnyítani a környezetét,

Egy igazán felelősségteljes építész mindenképpen odafigyel erre a három fontos tényezőre: statika, használhatóság, esztétika. Mindehhez hozzátehetünk még két fontos tényezőt:

4.) ökológia, fenntarthatóság – az utóbbi évtizedekben végre kezdjük felismerni a jelentőségét,

5.) Vaszati – remélem, eljön majd az idő, amikor ezt nem csak néhányan tartjuk fontosnak.

Ökológia

Az ökológiukus építészet mást-mást jelenthet attól függően, hogy honnan közelítjük a kérdést. Jelentheti azt, hogy az épület fenntartása környezetbarát, ami elsősorban az épület energiafelhasználásán múlik. Van, aki szerint attól lesz egy épület környezetbarát, ha tele van a háztető napelemmel és olyan fűtési és melegvízellátó rendszere van, ami nem szennyezi a környezetet, magyarul nem füstöl. Mások szerint a napelemek gyártása és mindannak a gyártása, amitől egy ház „nem füstöl” szintén környezetszennyező, hiszen az azt előállító gyárak, vagy a hozzávalók bányászata szintén kizsigereli a természetet. Meg kell találni az egyensúlyt, és a lehetőségekhez mérten megtalálni a legjobb megoldást.

A környezetbarát építészet másik oldala pedig maga az építőanyag. Az én nézőpontom az, hogy az építés során részesítsük előnyben a természetes építőanyagokat! Használjunk téglát beton helyett (itt a falakra gondolok), fapadlónk legyen laminált padló helyett, faablak műanyag helyett. Válasszunk olyan festékeket és felületkezelő anyagokat, bútorokat amelyekből nem párolognak ki egészségre ártalmas anyagok. Próbáljuk a házunkat minél inkább természetes anyagokból felépíteni. Hegyvidéken – ahol beleilleszkedik a tájba – építhetünk fából is, de vissza lehet kacsintani a vályog építészetre is, hiszen a mai vályogház már messze nem olyan, mint gyerekkorom vályogházai, amelyek vizesedtek, omladoztak.

Hegyvidéken, ahol helyben van a faanyag, teljesen természetes dolog fából építeni. Ez a ház a svájci Kienthalban található.

Vaszati

Végre megérkeztünk a Vaszatihoz! Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem?

A Vaszati egy nagyon fontos dolgot ad hozzá az eddig felsoroltakhoz: azt a célt, hogy az épület használói vagy lakói igazán jól érezzék magukat. Ha egész röviden akarom megfogalmazni, ez a Vaszati lényege.

Na de nézzük, miért is olyan fontos, hogy egy épület tervezésekor figyelembe vegyük a Vaszatit? Milyen pozitív hatása van az épületre és a lakókra vagy dolgozókra nézve, ha egy épületet a Vaszati szerint tervezünk?

Egy Vaszati szerint tervezett épület harmóniában van a természet törvényeivel, a rezgései, energiái egy hullámhosszon vannak a természettel, s ez jót tesz mind az épületnek, mind a lakóknak.

Amikor Vaszati házat tervezünk, figyelembe vesszük a Vaszatinak mind a három fő törvénycsportját:

1. Az energetikai törvények gondoskodnak arról, hogy a házba bejussanak a pozitív életenergiák, s ezek házon belüli áramlása támogatni fogja a lakók egészségét, s azt, hogy a lakók – férfiak és nők egyaránt – jól érezzék magukat otthonukban.

2. Az információs törvények, amelyeknek a védikus asztrológiával van szoros kapcsolatuk, segítenek meghatározni, hogy az egyes égtájakon mely helyiségek lesznek a legjobb helyen. Egy építész, aki nem ismeri a Vaszatit, csak a Nap mozgását, a benapozottságot veszi figyelembe, de még azt sem mindig. A közelünkben épült egy ház, ami szinte teljesen délre van tájolva: azon az oldalon hosszú a homlokzat és ez a homlokzat végig ablakos. Elméletileg besüthetne a Nap a sok déli ablakon keresztül. Igen ám, de a háznak ez a homlokzata annyira közel van a szomszéd házhoz (ahogy leléptem, maximum 4 méter lehet a távolság, ami nem is szabályos, mert legalább 6 méternek kellene lennie), szóval annyira közel van a szomszéd házhoz a déli oldal, hogy ott aztán fizikai képtelenség, hogy bejusson a napfény. Szóval, még a benapozottság sem mindig sikerül, hiába van délre tájolva a ház…

Na de visszatérve az információs törvényekre: kiegészülve további égtájakra vonatklozó törvényekkel, egyrészt segítenek meghatározni, hogy mely helyiség mely égtájon van a legjobb helyen, másrészt az információs törvények segítségével személyre szabhatjuk az épülő házat. A leendő lakók születési adatai alapján meghatározhatjuk azokat az égtájakat, amelyek számukra kedvezők és azokat is, amelyeken jobb, ha nem tartózkodnak huzamosabb ideig. Ezek az információk időnként felülírják az általános Vaszati elveket. Erről is olvashattál korábban. >>

3. A Vaszati geometriai törvényei pedig abban segítenek, hogy a ház formája, pontos mérete és arányai által még inkább együtt rezegjen a természettel. A háznak olyan méreteket választunk, amelyek vonzzák a jólétet, a gazdagságot, vagy éppen az egészséget és olyan arányokat, amelyek egy-egy rágához, azaz védikus zenei hangsorhoz kapcsolódnak. A védikus építészetben 22 rágát, azaz zenei hangsort alkalmazunk, melyek a ház arányaiban jelennek meg.

A dél-indiai, Tamilnádu állambéli Tandzsávúr híres Síva templománál is, mint minden dél-indiai templomnál kiemelkedő szerepe van a méretek és arányok szimfóniájának.

A ház arányainak és méreteinek gondos kiválasztása egy olyan kellemes rezgést ad a háznak,  mely egy megmagyarázhatatlan, kellemes érzést kelt abban is, aki a házban él és abban is, aki csak látja az épületet vagy éppen elmegy mellette. És ez az érzés még nincs feltétlenül összefüggésben a ház esztétikai értékével!

Budapest egyik gyöngyszeme a Szent István Bazilika csodálatos példája annak, hogy a szakrális építészet nem csak Indiában, hanem Európában is képes volt csodálatos, fennkölt épületeket alkotni.

A ház méreteihez és arányaihoz ha hozzáadjuk a nyílászárók kellemes formáját, arányát és elosztását, ha a háznak választunk egy szimmetriát – ami lehet központi szimmetrika, tükör szimmetria vagy akár szvasztika szimmetria – akkor a ház kap egy olyan ritmust, mely kiegészíti a kellemes méreteket és a rágákkal harmonizáló arányokat és mindez összeáll egy olyan szinfóniává, mely a harmonikus Vaszati házként testesül meg.

Ha az építészek az első négy összetevőt (statika, használhatóság, esztétika, ökológia) figyelembe vennék a házak tervezése során, már sokkal szebb, élhetőbb lenne a környezetünk. Sajnos gyakran látni, hogy egyes építészek célja inkább saját „tehetségük” fitogtatása. Ha az épület tervezéséhez hozzátesszük az ötödik tényezőt, a Vaszatit, az nem csak a környezetünkbet változtatná meg, hanem az emberek életét, gondolkodásmódját is. Bizony, erre lenne a legnagyobb szükség!

Manhertz Edit

Neked ajánlom:

Az előadást 2016. november 3-án, Egerben rögzítettük:

Arra kérlek, hogy miután megnézted az előadást, gondolkodj el azon, mi az, amin változtatnod kellene a lakásodban és az életedben; és azon, hogy számodra vajon mi az igazi menedék.

Remélem, hogy legközelebb személyesen is találkozunk!

Manhertz Edit