A védikus irodalom az anyagi világot Kunta-lokának nevezi. Loka bolygót vagy világot jelent Kunta pedig félelmet. A lelki világ bolygóinak összefoglaló neve pedig Vaikunta-loka, ahol a Vaikunta név a félelem teljes hiányát, azaz félelem nélküliséget jelent. Nincs mit szépítenünk, az anyagi világ egyik fő jellemzője, hogy tele van félelemmel.

Lehetséges-e egy ilyen világban félelem nélkül élni?

Nemrég beszéltem az egyik Vaszati tanácsadónkkal, aki épp házat tervez valakinek. A folyamat épp elakadt, ugyanis nem tudtak megegyezni abban, hogy hol legyen a főbejárat. A ház adottságai megengednék, hogy egy csodálatos keleti bejáratot tervezzenek a ház keleti oldalának a közepén, ezzel létrehozva egy szép szimmetrikus homlokzatot.

Igen ám, de az építtető elolvasta egy korábbi írásomat a főbejáratokról és abból kiderült, hogy ha a keleti oldalnak pontosan a közepére tesszük a főbejáratot, annak ellenére, hogy ez egy energetikailag nagyon kedvező hely, mégis benne van az a tendencia, hogy a lakók aggódni fognak.

Nos, nálunk is pontosan így helyezkedik el a főbejárat: a keleti oldal közepén és töredelmesen bevallom, világ életemben hajlamos voltam arra, hogy túl aggódjam a dolgokat (akkor is, amikor még máshol laktam és máshol volt a bejárat). Igen, a pont középen levő keleti bejárat a sok pozitívum mellett magában hordozza ezt a tendenciát, de ahogy korábban írtam, ez az egész anyagi világ jellemzője. Igen, tele vagyunk félelemmel. Még azok is, akik ezt tagadják.

Otthonunk keleti és északkeleti részének a minősége hatással van többek között a spiritualitásunkra is, arra, hogy mennyire tudjuk elfogadni, hogy az élet valódi célja nem az anyagi világ élvezete. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor azt is el tudjuk fogadni, hogy az anyagi lét természetes velejárója, vagy mondjuk úgy, mellékhatása a félelem. Én tehát úgy tekintek a keleti bejáratunkra, (ami egyébként tényleg nagyon kedvező hely), mint egy örök emlékeztető: ez az anyagi világ (Kunta-loka) nem az örök lakhelyünk, csak átutazók vagyunk itt, és lehetőséget kaptunk arra, hogy anyagi életünk végén eljussunk a Vaikunta-lokára, ahol már nincs jelen a félelem.

Mindennapjainkat szebbé, jobbá teszi, ha kellemes környezetben élünk és az életterünk összhangban van a Vaszati elveivel. Nekem személyesen nagyon sokat számít és sok örömet ad a szép kert, a sok virág. A képen látszik az a bizonyos keleti bejárat, ami pont középen van, s emiatt szimmetrikus lehet az utcai homlokzat.

Ha valaha vettél már kezedbe egy Indiában nyomtatott Vasztu könyvet, rögtön az elején olvashattál arról, hogy a védikus építészet célja az, hogy könnyebbé tegye számunkra az anyagi létezést (egészségesek legyünk, legyen elegendő pénzünk, jók legyenek a családi és egyéb emberi kapcsolataink), s ezáltal több időt tudjunk fordítani lelki gyakorlatainkra: meditációra, szentírások tanulmányozására, templomok látogatására, embertársaink szolgálatára, támogatására) és egy kényelmes anyagi világ béli utazás után életünk végén megérkezzünk örök lakhelyünkre, a Vaikunta bolygók egyikére. (A Vaszati természetesen akkor is segít elérni az élet végső célját, ha nem a védikus hagyományok követője vagy!)

Ezek a bizonyos indiai Vasztu könyvek egy utazáshoz hasonlítják az életünket. Azt mondják, hogy a Vasztu segítségével és anélkül is el fogunk jutni A-ból B-be (a születésünktől a halálunk pillanatáig), de nem mindegy, hogy egy rozzant Moszkviccsal utazunk egy döcögős úton, vagy éppen egy Rolls-Royce-val egy szép új, sima úton. A Vaszati alkalmazásának az eredeti célja tehát az, hogy kevesebb energiánk és időnk menjen el arra, hogy jólétben és jóllétben élhessünk és több időnk jusson arra, hogy az élet nagy kérdésire választ kapjunk.

Hogyan lehetünk hát félelem nélküliek egy félelemmel teli világban? Egyáltalán mi az, amitől félünk?

* Szegénység (kevés bevétel, túl sok kiadás, veszteségek)

* Betegség (ez a félelem az utolsó két évben különösen felerősödött a korona járvány miatt, de ettől függetlenül is egy komoly és gyakori félelem)

* Nyilvános beszéd, egér, fogászat (a statisztikák szerint ezektől félünk a legjobban és a legtöbben – én meglepő módon egyiktől sem félek)

* Szeretteink elvesztése, magány

* Háború (a szomszédunkban dúló háború miatt sajnos ez a félelem is aktuálissá vált)

* Jövő (milyen jövő vár ránk, merjünk-e tervezni, milyen világ vár a gyerekeinkre)

* Halál (amíg nem kapunk választ az élet esszenciális kérdéseire: kik vagyunk, ki a Legfelsőbb Személy, milyen kapcsolatunk van vele, hogyan építhetjük újra ezt a kapcsolatot), addig ez a félelem rendkívül erős lehet)

Mit tehetünk azért, hogy enyhítsünk a félelmeinken?

Először is figyeljük meg az érzéseinket és azonosítsuk a félelmet. Ha már tudjuk, hogy mitől félünk, tegyünk meg mindent azért, hogy ez az érzés enyhüljön! Hogy ez miért fontos? Egy bizonyos típusú félelem magához vonzhat további félelmeket, megbéníthatja a cselekedeteinket, depresszióiba süllyedhetünk és bele kerülhetünk egy olyan lefelé tartó spirálba, ami egyre lejjebb és lejjebb ránt minket a mélybe – anyagilag, lelkileg, kapcsolataink terén. Bizony időben kell kapcsolni, hogy ebbe a spirálba ne kerüljünk bele, ha pedig már benne vagyunk, ne szégyelljünk segítséget kérni – először barátainktól, ha ez nem elég, akkor szakembertől.

Na de mit tegyünk azért, hogy elejét vegyük félelmeink súlyosbodásának?

A korábban felsorolt félelmek szinte mindegyikén segíthetünk azáltal, hogy otthonunkban alkalmazzuk a Vaszati elveit. A pénzügyekről, egészségről, kapcsolatokról már sokat beszéltünk. A jövőnk és a Vaszati kapcsolatáról szintén – leginkább a célkitűzéssel kapcsolatosan. Az utóbbi két évben és leginkább az utóbbi egy hónapban azonban olyan félelmek is előjöhettek bennünk, amelyekre esetleg  nehéz az otthonunkon belül megtalálni az ellenszert.

Ahhoz, hogy a legnagyobb félelmünkön is tudjunk enyhíteni, leginkább azt tudom javasolni, hogy erősítsük meg a lelki életünket: meditáljunk, imádkozzunk,  és olvassunk olyan könyveket, amelyekben megtalálhatjuk az élet kérdéseire adott válaszokat.  Ez valakinek a Biblia, másnak a Bhagavat Gita vagy a Srimad Bhagavatam, vagy más olyan könyv, amely segít az anyagi világ kérdéseire lelki válaszokat adni.

Jaipurban van egy híres templom, a Govindaji templom. Govindaji Istennek egy általuk imádott formája, Akit a közeli Vrndavanából menekítettek át a muzulmán hódítók elől. Sok-sok évvel ezelőtt volt szerencsém ellátogatni oda és részt vettem a kora hajnali szertartáson, ami fél 5 körül kezdődött. (Lehet, hogy 5-kor, de az is lehet, hogy 4-kor, már nem emlékszem.) Jaipurban az emberek többsége úgy kezdi a napját, hogy meglátogatja Govindajit. Üdvözli, imádkozik Hozzá, énekel Neki, majd megy a dolgára. Így tesznek az egyszerű munkások, a hivatalnokok, az ügyvédek és a háziasszonyok is. Ez az ő kapcsolatuk Istennel, s ez a kapcsolat teszi őket félelemnélkülivé és elégedetté.

Ha a világ eseményei láttán könnyen magával ragad bennünket a félelem, ne nézzük meg óránként (fél óránként) a híreket, a rádió helyett hallgassunk valamilyen meditatív vagy éppen  inspiráló zenét (tudod, a hangoknak jövőformáló ereje van!) és keressük olyan személyek társaságát, akiknek a jelenléte megnyugtató, akik nem fokozzák bennünk a félelmet.

Fontosnak tartom megemlíteni Marcus Schmiekét, aki nem csak a Vaszati miatt és a Healy készülék miatt fontos számunkra,  hanem azért is, mert már évek óta tanulmányozza az egyéni tudat hatását a globális tudatra, és kutatótársaival együtt arra a következtetésre jutott, hogy az egyén tudatának komoly hatása van az egész világra. Éppen ezért most – amikor a szomszédban háború dúl – keddenként közös békemeditációra hív bennünket, amelyre a hivatalos Facebook csatornáján bekapcsolódhatunk. A meditációt Sacinandana Swami vezeti, az a személy, akinek a védikus filozófia szeretetén túl azt is köszönhetem, hogy megismertem Marcust.

Mindaz, amit Marcustól kaptam (kaptunk), nagyon sokat segít abban, hogy a mindennapjaim jobban teljenek és itt már nem csak a félelem nélküliségre gondolok. Nekem is vannak félelemeim (hajaj, talán pont emiatt írok most erről) és aggodalmaim is. Sokszor gondoltam rá, hogy ha átadnám magam ezeknek a félelmeknek és nem próbálnék meg tudatosan tenni ellenük, már rég belekerülhettem volna én is abba bizonyos lefelé tartó spirálba.

Ami számomra a Vaszati alkalmazásán túl nagy segítség az a napi meditáció, a védikus irodalom gyöngyszemének, Srimad Bhagavatamnak, az olvasása (reggel, hogy az egész napomra jó hatással legyen) és mindemellett a Healy programok futtatása, amelyek a számunkra kiválasztott frekvenciák segítségével nem csak a testünkre hatnak, hanem az érzelmeinkre, a szellemi egyensúlyunkra, vagy éppen arra, hogy jobban menjen a munka. Most például, amikor elkezdtem írni, elindítottam egy programot, aminek „pozitív gondolatok” a neve, mert szükségem volt arra. hogy  össze tudjam szedni és le is tudjam írni mindazt amit  a félelem témájával kapcsolatban fontosnak tartok. Ez egy plusz külső  támogatás a Vaszati mellé. (Az olvasást és a meditációt tartom belső támogatásnak.)

Már csak egy gondolat maradt a végére: ha valóban le akarjuk küzdeni a félelmeinket, akkor talán az összes eddig felsorolt lehetőség közül a leghatásosabb az, ha másoknak segítünk. Miközben másoknak segítünk nincs időnk arra, hogy féljünk…

Manhertz Edit

Ui: Én már leírtam, hogy nekem személyesen mi segít abban, hogy félelem nélkül éljek, vagy legalábbis kevésbé féljek. Kíváncsi lennék, hogy neked van-e valami jól bevált „recepted”, amellyel táplálni tudod a lelkedet a nehéz időkben és a mindennapokban.

Neked ajánlom:

Tegnap volt a régóta beharangozott és sokak által nagyon várt Jupiter-Szaturnusz találkozó és egyben a téli napforduló, az év leghosszabb éjszakája. Erre a napra Marcus Schmieke szervezett egy nagyon szép programot, amelyen tudósok, kutatók és spirituális tanítók beszéltek a tudat és a globális tudat hatásáról. Az online rendezvény meditációval zárult, amit lelki tanítónk, Sacinandana Swami vezetett. (Ő az a személy, aki Marcust is és engem is vezet a lelki utunkon, ő az, aki megszerettette velünk a védikus filozófiát és az ő ötlete volt az is, hogy Vaszatit tanuljak Marcustól…)

Az előadások alatt lelkesen jegyzeteltem, majd aludtam rá egyet és most megosztok veled néhány gondolatot.

Rögtön az elején egy látszólagos ellentmondással kezdem: már sokat beszéltünk róla, hogy amikor a Vaszati és az asztrológia kapcsolatát vizsgáljuk, olyankor mindig a védikus asztrológiáról beszélünk, mivel a Vaszati azzal alkot egy rendszert. Sokszor említettük már azt is, hogy a védikus és a nyugati asztrológia bár sok mindenben hasonlít (házak, jegyek), de az egyes bolygók állatövi helyzetének a kiszámításában különböznek. A védikus rendszert sziderikus állatövi rendszernek, míg a nyugatit tropikus állatövi rendszernek nevezzük. A különböző számítási módoknak köszönhetően a nyugati számítás szerint az egyes bolygók koordinátái 23 fok 53 perccel előrébb járnak a védikus számításhoz képest.

Ez az eltérés nagyon élesen látszik a napjegyeknél. Azzal azonban most szembesültem igazán, hogy más bolygók esetében is szembetűnő lehet ez a különbség. Az elmúlt időszakban nagyon sok helyen olvastam és olvashattad te is, hogy december 21-én együtt ál a Jupiter és a Szaturnusz a Vízöntő jegyben. (Ez egyébként egy hosszabb folyamat, tehát nem csak egy napig állnak együtt, de tegnap volt az, amikor asztrológiai szempontból a leginkább megközelítették egymást.)

Tegnap Marcus előadásán Christian Halper beszélt erről az együttállásról, mint nyugati asztrológus. Elmondta, hogy azért különleges ez az együttállás (ami nagyjából 20 évente megismétlődik), mert az elmúlt időszakban szinte mindig valamelyik földes jegyben állt együtt a két bolygó, most azonban a levegő elemhez tartozó Vízöntőben. Ez azt jelenti, hogy míg eddig leginkább az anyagot, az anyagi életünket tettük előtérbe – ami sajnos a fenntarthatatlan fogyasztói társadalomhoz vezetett – most más minőségek, a kommunikáció, a kapcsolatok, kapcsolati hálók kerülnek előtérbe.

Christian nagyon szépen kifejtette, hogy ha szeretnénk előre lépni az életben, nyitottnak kell lennünk a változásra, az együttműködésre. Amikor döntéseket hozunk, meg kell kérdezni magunktól, hogy ezzel a döntésemmel vagy tettemmel vajon egy olyan rendszert fogok szolgálni, ami tele van szeretettel, ami jót akar másoknak? Én magam jót teszek ezzel másoknak? Ha a válasz nem, akkor nem biztos, hogy jó döntést hoztunk és inkább más irányba kellene mennünk.

Amikor feltesszük a kérdést, hogy vajon jót teszünk-e másokkal, akkor próbáljuk a tudatunkat olyan élőlények felé is kiterjeszteni, akik nálunk sokkal gyengébbek és elesettebbek, akiknek az élete gyakran rajtunk függ.

Amikor van egy nagy asztrológiai esemény, mindenki azt kérdezi, hogy akkor ez most jó lesz nekem? Jó lesz a világnak? Jobb, könnyebb életünk lesz? (Mindenki ebben reménykedik.) Christian válasza az volt, hogy ha nyitottak vagyunk az új dolgokra és szeretnénk változtatni az életünkön, akkor egy nagyon jó időszak elé nézünk. Ha azonban ragaszkodunk a régi dolgokhoz, még akkor is, ha azok már látványosan nem működnek, akkor bizony ez egy nehéz időszak lesz.

Na de beszéljünk most egy kicsit a védikus asztrológiáról! A védikus asztrológia szerint a Jupiter és a Szaturnusz nem a Vízöntőben, hanem a Bakban állnak együtt – ami bizony egy föld minőségű jegy! Hoppá! Vajon, hogy értelmezi ezt egy védikus asztrológus? Kicsit másképp (itt elolvashatod), de a lényeg, hogy a védikus asztrológia szerint is változtatnunk kell az életünkön, a mindennapjainkon, a gondolatainkon, a tetteinken. Erre szükségünk van egyénileg és globális szinten is. A Jupiter-Szaturnusz együttállás szerencsére támogatja ezt a törekvésünket, sőt, talán kicsit kényszeríti is…

Tegnap – a Marcus által szervezett Globalis Tudatosság napján – beszélt Brenda Dunne és Dr. Roger Nelson is, akik évtizedek óta kutatják a tudat hatását egyénileg és globális szinten is – a világ több pontján elhelyezett mérőműszerek, ún. random generátorok segítségével.

Kutatásaik fő következtetése, hogy a tudat befolyásolja az anyagot és a fizikai folyamatokat. (Erről a kvantumfizika is beszél.) Egy adott embercsoport tudata hatással van az egész világra. Hs sok ember ugyanazt érzi (pl. szeretetet, együttérzést, vagy akár félelmet, gyűlöletet), ez az érzés létrehoz egy rezonanciát (ezt műszerekkel is mérték), és ez hatással van a világra.

Gondolj csak a karácsony estére! A legtöbb ember szíve megtelik ilyenkor szeretettel. Ez a szeretet elsősorban a szűk családra irányul, de kiterjed másokra is: a közelebbi és tágabb környezetünkre, különböző embercsoportokra, legfőképpen a nélkülözőkre. (Nem véletlen, hogy a karácsony előtti időszakban megnő az adakozó kedv, ami nagy segítség a különböző segélyszervezeteknek…) Ha karácsony este végigsétálsz az utcán, szinte érezni lehet a levegőben a szeretetet. Aztán ez az év végéig átmegy egyfajta nyugalomba, pihenésbe, hogy aztán az új évben mindenki ott folytassa, ahol karácsony előtt abbahagyta… (Mert általában a nagy, alkoholmámoros újévi fogadalmak ellenére sajnos  mindenki ugyanott folytatja, ahol abbahagyta…)

A karácsonyfánkhoz és a kültéri karácsonyi dekorációhoz a kertünkben levő fenyőkről szoktunk ágakat vágni. Háááát, az idei „karácsonyfánk” kicsit alternatívra sikeredett, de tudni kell, hogy a fenyő, amiről származnak az ágak, az egyik kedvenc fenyőnk… Így egyszerre van fenyőillat a házban, de ehhez nem kellett fenyőt kivágni. A kerti fenyőnk pedig egyébként is vágyott már egy új frizurára… Egyébként fenyőfa állításban nem számítunk követendő példának, nyugodtan állíts szebb fát, főleg, ha nálatok van karácsonykor a vendégség!

Vagy gondolj csak arra, amikor mindenki fél valamitől! Lassan egy éve a vízcsapból is az folyik, hogy félni kell egy ismeretlen vírustól. Minden nap elmondják több tucatszor, hogy hány új beteg van, hányan haltak meg és aki háttérzajként egész nap a rádiót vagy a tévét hallgatja, annak még akkor is beül a félelem a fülébe, a tudatába ha nem is figyel igazán oda. Ha pedig még oda is figyel, akkor szinte garantált a járvány tudat és az is, hogy előbb-utóbb meg is betegszik az illető. És ez a globális félelem szintén benne van a levegőben, mindenki érzi még akkor is, ha azt állítja, hogy nem fél a járványtól. Én is érzem, pedig nincs tévénk és rádiót sem hallgatok. De a globális félelem tudat hatással van rám is és minden bizonnyal rád is.

Képzeld csak el, mi lenne akkor, ha esténként a tévében fő műsoridőben közös meditációk lennének az emberiség és saját jólétünkért? Az esti sorozat és szórakoztató butító műsorok helyett közös meditációt, pozitív gondolatokat sugároznának? Vajon milyen hatással lenne ez a globális tudatszintre? És milyen hatással van az esti híradó? Vagy a reklámok?

Tegnap Marcus rendezvényén beszélt még Prof. Dr. Chris Bache is, akinek a szavai kicsit közelebb álltak a védikus asztrológia, Jupiter-Szaturnusz találkozójához, ami a Bak jegyben zajlik (tehát nem a Vízöntőben, mint a Nyugati asztrológia szerint): Chris azt mondta, hogy globálisan és egyénileg is változtatnunk kell. (Már megint a változás!) Szembe kell néznünk a múlt szemetjével (gazdaságilag, egyénileg, politikailag, egyházi szinteken, mindenhol). A tisztulási folyamat intenzív lesz (és ez a folyamat már 2020 elején elkezdődött!), sok trauma érhet bennünket a tisztulás során és nagyon fontos, hogy legyen egy mély, belső menedékünk (erről nemrég beszéltem), és nagyon tudatosak legyünk az életünk eseményeiben, döntéseiben. Ahogy Cristian Halper mondta: minden tettünk és döntésünk előtt tegyük fel a kérdést, hogy ezzel jót teszek-e magamnak és másoknak, vagy nem.

Itt most szeretném megjegyezni, hogy a védikus és a nyugati asztrológia két különálló, teljes rendszer, amelyeket nem szabad összemosni. Nem mondhatjuk, hogy egyik jobb mint a másik: mindkettő teljes és ha az asztrológus érti a dolgát, akkor a nyugati és a védikus rendszer alapján is nagyjából hasonló következtetésre kell jutnia egy adott időszakot illetően. Ehhez hasonlóan a Vaszati és a Feng Shui is két különálló építészeti rendszer, amelyeket nem szabad összemosni. Nem szabad a Vaszatiban a fa elemet és a szerelem sarkot keresni, mint ahogy a Feng Shuiban sem keressük az éter elemet. Ha egy rendszer az évek során meg tudta őrízni az eredeti tanítást, akkor az a rendszer működik, függetlenül attól, hogy Vaszatinak, vagy Feng Shuinak hívjuk…

Tegnap hallhattunk egy csodálatos kínai imát is a toista Master Blinding Truth-tól, amelynek a fordítása arra emlékeztetett bennünket, milyen sokat kapunk a természettől, amiért hálásak lehetünk. Nagyon szép volt! Meghallgathattuk ősi kínai nyelven, majd az angol fordítást is. Na ezt a hálaadó imádságot minden este lejátszanám a tévében!

Az est végén Sacinandana Swami – még az általa vezetett meditáció előtt – arról beszélt, hogy a problémánk fő oka, hogy el vagyunk különülve másoktól, hogy egyedül vagyunk. A probléma forrása, hogy a tudatunkat és tetteinket két kifejezés vezérli aham (én) és mameti (enyém). Ez ÉN vagyok, ez pedig az ENYÉM. De amit megtanuljuk kitágítani a tudatunkat és a szerves egész részeként tekinteni magunkra – mint aki nem független másoktól és a Legfelsőbb Személytől sem -, akkor megnyílik előttünk a világ és csodákat tapasztalhatunk.

Példaként elmesélte, hogyan élnek a Amerikában a mammutfenyők. Ezeknek a faóriásoknak egyáltalán nincs mély gyökerük, amivel mélyen tudnának a talajba kapaszkodni. Ehelyett a mammutfenyőknek sekély, de vízszintesen szerteágazó gyökereik vannak, amelyekkel szorosan egymásba kapaszkodnak és egymást tartják. Történt egyszer, hogy egy mammutfenyőbe belecsapott a villám és teljesen leégett. Néhány hónap vagy év múlva azonban az élet jeleit kezdte mutatni. A szomszédos fák gyökérzetének segítségével maradt még annyi energiája, hogy újra ki tudjon hajtani!

Olyan ez, mint az afrikai törzsek „ubuntu” filozófiája, amelynek a fő alapelve az, hogy hogyan lehetnék én boldog, ha más boldogtalan? (Az ubunturól a Dalai Lama és Desmond Tutu érsek beszélgetéseit lejegyző könyvben, „Az öröm könyvében” olvashatsz bővebben.) De az alábbi nagyon kedves történetből könnyen megérheted az ubuntu filozófiáját:

Az mondták egy kis csoport afrikai gyereknek, hogy „nézzétek, itt van egy kosár alma. Fussatok el addig a fáig, és aki először ér a célba, az övé lesz az összes alma.” Mit csináltak a gyerekek? Megfogták egymás kezét és nevetve együtt futottak a fáig. A csodálkozó „miért” kérdésre pedig azt felelték: „Hogyan lehetnék boldog, ha a barátom szomorú?” Az ubuntu szellemében nincs versengés, hanem szoros egüttműködés van. Na ez az, ami nem jellemző sem az oktatási rendszerre, se a felnőttek világára…

Kicsit elkanyarodtunk az eredeti témától, de a tegnapi rendezvény és persze a közelgő karácsony ezeket a gondolatokat ébresztette bennem.

1. Ne ragaszkodjunk azokhoz a dolgokhoz, amik nem működtek a múltban, vagy ami nincs jó hatással másokra!

2. Legyünk nyitottak a változásra és merjünk változtatni!

3. Ne a saját fejlődésünkre összpontosítsunk (amire a motivációs trénerek bíztatnak), hanem fejlődjünk együtt másokkal! Ez sokkal több örömet is okoz, mert együtt tudunk örülni másokkal!

4. Ha szeretnénk a Vaszati (vagy akár a Healy) segítségével jó eredményeket elérni az élet bármely területén, vizsgáljuk meg, hogy mi az, amin változtatnunk kell azon túl, hogy kitesszük a yantrákat, vagy lefuttatunk egy-két frekvencia programot a Healy-n! (Talán a táplálkozásunkon? Esetleg azon, hogy hogyan viszonyulunk másokhoz? Le kellene valamiről szokni? Rá kellene valamire szokni? Többet mozogni? Kicsit lazábbnak lenni és kevesebbet görcsölni? Többet nevetni?) Az év végi pihenősebb időszakban szánj rá egy kis időt és gondold végig, min kellene változtatnod ahhoz, hogy elérd azokat a céljaidat, amelyek miatt a Vaszatihoz fordultál segítségért! Írd is le ezeket és kezdd el a változást! Ma magunktól nem változunk, az élet fog rákényszeríteni és az mindig sokkal fájdalmasabb, mint ha mi magunk hozzuk meg a döntést!

5. Ha szeretnénk, hogy a világ kicsit magasabb közös tudatszintre kerüljön, kezdjük a saját tudatunk fejlesztésével! Töltsük meg a tudatunkat pozitív gondolatokkal, pozitív információkkal és szeretettel. Ez átterjed majd a közeli hozzátartozónkra, majd a távolabbi ismerősökre is és még tovább. De csak akkor, ha elkerüljük mind azokat a dolgokat (tévé, rádió, facebook rémhirei) amelyek negatív hatással vannak a tudatunkra. Amikor két kutya harcol egymással, az fog győzni, amelyik jobban táplált. Ehhez hasonlóan, azok a gondolatok lesznek hatással a tudatunkra, azok a gondolatok fognak felülkerekeni a másikon, amelyeket tápláljuk…

Ezekkel a gondolatokkal kívánok szeretettel teli karácsonyt és kívánom, hogy a lehető legjobb hatással legyen rád a Jupiter-Szaturnusz együttállás, legyél nyitott a változásra és kívánom, hogy a Vaszati segítse a törekvéseidet!

Manhertz Edit

Neked ajánlom:

Ha teljes életet szeretnénk élni, akkor az életünket úgy kell felépíteni, mint ahogyan egy fát megalkotott a természet. Mit is jelent ez?

Gondolj csak egy fára! Kiterjedt gyökereivel kapaszkodik a földbe, miközben az erős törzse tartja a szerteágazó ágait, amelyeken fényes zöld levelek, sőt akár virágok is nőnek. A fák erősek, szépek, rendkívül hasznosak és sok-sok élőlénynek nyújtanak menedéket – köztünk nekünk, embereknek is.

Na de mi közünk nekünk a fához? Mit jelent az, hogy az életünk fája?

A fa gyökere képviseli az életünkben a lelki, spirituális alapokat. Ha erős a fa gyökere, ha alapokon állunk lelkileg, akkor jó esély van rá, hogy szép nagy, erős fák leszünk, azaz, az életünk többi területe is rendben lesz.

A fa törzse képviseli a testi jóllétünket, amibe az egészségen túl az anyagi jólétünk is beletartozik.

Figyelem! A két szó nem keverendő össze!  A jólét gondtalan anyagi helyzetet jelent, míg a jóllét az az állapot, amikor valaki jól van, egészséges. Mindkettő nagyon fontos!

Nézd, milyen gyönyörű, erős törzse van ennek a fának!

Az ágak képviselik az életünkben az érzelmi jóllétet, amihez hozzátartozik az is, hogy jó emberi kapcsolatokat ápoljunk.

A fa levelei a szociális vagy társadalmi jóllétet képviseli, ami azt jelenti, hogy önzetlenül segítsünk másokat. Ha életünk másik három összetevője rendben van, akkor (ideális esetben) természetes úton felébred bennünk a vágy arra, hogy adjunk másoknak: odafigyelést, szeretetet, tanítást, adományt.

A Vaszati – természetesen – a segítségünkre van abban, hogy teljes életet éljünk, hogy, hogy életünk fájának a gyökere, a törzse, az ágai és a levele is egészséges legyen.

Az alábbi videó még az év elején, januárban készült a sárvári arborétumban, csodálatos fák között. Az arborétumban sétálva nem véletlen, hogy eszembe jutott ez a fontos téma, azaz az életünk fája.

A videót készítése közben kicsit kísérletező kedvemben voltam: a telefon fő kameráját használtam (nem a szelfi kamerát), ezért előfordulhat, hogy időnként csak az orrom látszik a képen séta közben… Ezt csak azért írom, hogy próbáld úgy nézni a filmet, mint egy kisérleti felvételt és ne kritizáld nagyon az operatőrt… ;o)

Néhány hónappal ezelőtt, amikor a felvétel készült, még nem sejtettem, hogy ebben az évben milyen nagy szerepet fog kapni a fának mind a négy összetevője:

Ebben a járványos, karanténos időszakban sajnos veszélybe került az egészségünk (fa törzse), a kibontakozó válság miatt a pénzügyeink (fa törzse), a karantén és elszeparáltság miatt az emberi kapcsolataink, az érzelmeink (ágak). Ez az időszak azonban remek lehetőség arra, hogy megerősítsük a fa gyökerét, azaz kicsit befelé forduljunk, különösen most Advent idején, kicsit ápoljuk a lelkünket. (Ha ezt nem tesszük, sokkal nehezebb elviselni a korlátozásokat és karantén esetén a bezártságot.) Ez a nehéz időszak arra is jó lehetőség, hogy segítsünk másoknak.

Ennek a fának kicsit meghajlott a törzse, de mivel erős a gyökere, képes újabb és újabb ágakat és tavasszal leveleket növeszteni

Ha megnézted a videót, vagy ha már elég régóta ismered a Vaszatit, akkor nagyon jól tudod, hogy mint mindig, most is elsősorban az északkelet jó minőségén van a hangsúly. Természetesen a többi égtáj is fontos, de az északkelet egy olyan égtáj, aminek a kialakításánál nem köthetünk kompromisszumot. Ha súlyos hibái vannak, azonnal cselekednünk kell!

Javaslom, hogy gondold végig, hogy életed fájának melyik része az, amely most nem elég erős. Talán a gyökere? A törzse? Az ágai? Vagy úgy járt életed fája, mint ősz végére a fák többsége: lehullottak a levelei? Vajon mit tehetsz azért, hogy életed fája újra egészséges legyen?

Manhertz Edit

Neked ajánlom:

Itt most olyan cikkeket válogattam össze neked, amelyek az északkelethez kapcsolódnak. Ha úgy gondolod, hogy ráférne egy kis ápolás az életed fájára, akkor ajánlom, hogy nézegesed át ezeket a régebbi írásaimat és amit csak tudsz, alkalmazd is otthonod északkeleti területén! Ez az az égtáj ugyanis, ami garantáltan hatással van életed minden területére!

Vaszati tanárunk, Marcus Schmieke a Healy World első magyarországi konferenciájára érkezett újra Budapestre 2019. áprilisában. A rendezvény előtt találkozott a Vaszati tanácsadókkal, akik számára előadást tartott a tér, idő, tudat és tudatalatti (Jung szavaival: tudattalan) összefüggéseinek mélyebb megértéséről. (Régi jó szokása szerint kicsit próbára tette a fordítói képességeimet…)

Marcus érdekes filozófia kérdéseket boncolgatott a létezésről, a térről, időről, a tudatról és a tudattalanról és arról, hogy mindez hogyan kapcsolódik a Vaszatihoz.

Marcus beszélt arról, hogy miután néhány évig tanulmányozta a védikus építészetet, a Vasztut, valami hiányzott még neki. A Vasztu a teret írja le, de valami nagyon hiányzott még ahhoz, hogy a Vasztu tudományát személyre szabottá lehessen tenni. Ez az összetevő az idő. Ezt felismerve, az asztrológiát is hozzáadva az építészethez, született meg az, amit ma Vaszatinak hívunk. De itt még nem állhatunk meg, ehhez hozzá kell adnunk a quantumfizika tanításait.

Ha csak a térrel foglalkozunk, akkor az idő hiányzik. Ha csak a térrel és az idővel foglalkozunk, akkor is hiányzik még valami, mégpedig a tudat és a tudatalatti (Jung szavaival: tudattalan). Ha a tér kapcsolatba lép a tudattal, akkor létrejön az érzékelés, ha az idő és a tudattalan lép kapcsolatban, akkor létrejön az intuíció. Ha a tudat az idővel lép kapcsolatba, akkor létrejön a gondolkodás, ha pedig a tér a tudattalannal kapcsolódik, akkor az érzés, ahogyan ezt az alábbi ábrán is láthatod:

A Marcus által készített magyarázó rajz magyarul

A vidám hangulatú előadáson sok egyéb érdekességről is volt szó, javaslom, hogy nézd meg! Az előadás végén felmerült egy fontos kifejezés, ez pedig a rezonancia, amely komoly hatással van a mindennapjainkra, az egészségünkre, a kapcsolatainkra. A Vaszati, az asztrológia és a rezonanciákon alapuló holisztikus gyógyítás együttesen járulnak hozzá az emberek személyes fejlődéséhez, gyógyulásához és ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben.

Marcus azt is megemlítette, hogy ha egy tálcán levő homokot egy bizonyos frekvencián megrezegtetünk, akkor egy bizonyos mandala vagy yantra fog kirajzolódni. Kisérletek bizonyították, hogy a védikus OM (AUM) megfelelő kiejtésével a Sri yantra formája rajzolódik ki a homokban.

Az om tonoszkópos felvétele és a Sri yantra

Mindennek, a teremtésnek is az alapja a rezgés, a rezonancia. A yantrákra visszatérve: többrször beszéltünk már arról, hogy a yantrák a védikus mantrák képi vagy geometrikus megnyilvánulásai. Egy Svájci tudós, Hans Jenny még a múlt században készített egy olyan eszközt (tonoszkópot), amellyel fényképet tudott készíteni bizonyos hangokról, illetve azok rezgéséről. Ő készítette el a Sri yantrának is a tonoszkópos felvételét úgy, hogy az OM hangot szólaltatta meg.

Na de visszatérve Marcus előadására: a konklúzió az, hogy amikot a teret (Vaszati, élettér) és az időt (Asztrológia) vizsgáljuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ott élőket, azok tudatát, tudattalanját és e négy kombinációját: az érzékelést, intuíciót, gondolkodást és az érzést.