Kedves Katalin!

Köszönöm, hogy írtál!
Nagyon elgondolkodtató néhány gondolatod, főleg ami azzal kapcsolatos, hogy túl sokan vagyunk és egy helyre akarunk tömörülni. Sajnos Magyarország még mindig túlságosan Budapest centrikus, ami abból a szempontból jó, hogy az ország minden részéről néhány óra alatt elérhető, ha valami rendezvény (koncert, előadást, stb.) van, de hátrány is, amiatt, hogy míg Budapest túlterhelt, a vidék nem fejlődik megfelelően.
Én megrögzött vidékiként nem tudom elképzelni, hogy ismét Budapesten éljek, főleg azt nem, hogy egy magas épületben másokkal összezsúfolva. Van, akinek ez nem gond. Most eszembe is jutottak a híres/ hírhedt japán „kapszulalakások” vagy kapszulahotelek, amelyeket találóan „összkomfortos koporsónak” is szoktak hívni. Na ez már a másik véglet, bízom benne, hogy nálunk ilyesmi sosem lesz.
Azt viszont kíváncsian várom, hogy végül mi fog Rákosrendezőn épülni.

Visszatérve Rákosrendezőre: akármi is fog ott épülni, ezeknél a panelházaknál biztosan szebb, élhetőbb és korszerűbb lesz – legalábbis bízom benne.

Kedves Tibor!

Köszönöm, hogy megosztottad velünk a véleményedet!

Egyetértek veled abban, hogy Budapest patinás régi épületeit sokkal jobban meg kellene becsülni, karbantartani és korszerűsíteni. Ténylegy sok épületen még látszanak az 56-os golyónyomok is és sok régi épületben még ma is előfordulnak nagyon korszerűtlen, szinte élhetetlen lakások. E régi házak felújítása, rehabilitációja is nagyon fontos lenne.

Ami a felhőkarcolókat illeti: lehetnek építészetileg szépek – vagy legalábbis értékesek, és minden bizonnyal jól meg van tervezve az infrastruktúrájuk is. Az én gondom a túl nagy magasság.

Nem tudom, mi volt a legmagasabb épület, ami ben laktál, de én éltem még diák koromban kb. fél évig egy 10 emeletes panelház 10. emeletén. E toronyházakhoz képest ez nem egy nagy magasság. Persze be lehetett látni az egész várost, de az az utca, ahol a ház állt, már túl messze volt, nem lehetett látni, hogy kik sétálnak el éppen a ház előtt.

(Persze tudom, nem is azt nézegetjük egész nap, hogy ki megy el az utcán, de néha jó kinézni és látni, hogy mi történik.)

Ott a tizediken az ablakot csak bukóra mertem nyitni, ablakot pedig egyáltalán nem mertem pucolni, pedig kb. 20 éves lehettem akkor…

Ettől eltekintve én is támogatom, hogy egy város épüljön, feljöldjön, szépüljön, de valahogy én jobban örülnék, ha megmaradnának az emberi léptékek.

Kedves Kitti!

Nagyon tetszett amit írtál: „az egymás iránt és a természet iránt érzett szeretetünket kellene felhőkarcoló méretűre növelnünk”.

Köszönöm!

Szerintem egy felhőkarcoló is lehet szép. Nekem valahogy a fejlődést a technikát jelképezi. Egy fővárosban igenis helye van a szépen megépített felhőkarcolóknak.
Lásd Párizs, London, Bécs. Viszont aminek nincs helye az a koszos máladozó vakolatok, érdemtelenül elhanyagolt VIi. VI. VIIi kerületi csodálatos épületek sora a bűz, ami az utcákon terjed .A körutak siralmas állapota, a kirakatok igénytelensége. Na ezen lehetne keseregni. Nem a luxus felhőkarcolókkal kellene riogatni. Itt azt is meg lehetne említeni, hogy ezek a „luxus” lakók itt fognak költeni a szolgáltatásokat igénybe venni, jó estben adózni, ami az egész városra pezsdítőleg hatna. Ezzel szemben a buli negyed vendégei, elsősorban a vizeletüket hagyják az utcákon és nem a költenek annyit, ami az egész városra pezsdítőleg hatna. Igenis helye van Budapesten a szép modernvonalú felhőkarcolóknak. Úgy gondolom , hogy véleményemmel nem állok egyedül, de mi nem tüntetünk, nem hangoskodunk. Ha felhőkarcolók épülnek, attól még épített örökségünk ugyanolyan értékes marad. A már említett fővárosok városképén sem rontottak semmit sem a jól elhelyezett magas épületek. XXI század van. Nem múzeumban, hanem egy fejlődő, lüktető fővárosban akarunk élni, ahol a felhőkarcolóknak is van létjogosultsága.

Az az emberi dolog, amit naponta tud használni!
Zoltán

Köszönöm, Soraya a hozzászólásodat!
A nagy fa melletti kopott piros pad nagyon előttem van…

Ó, igen! Már mutattam is a férjemnek a hozzászólás legfontosabb részét: „kérem utazzon…”

Egyébként Párizsban és Bécsben jártam (a cikkem egyik fotója Párizsban készült), de bevallom, jobban lenyűgözött a régi belváros… Nem igazán találtam a modern negyedből csak ezt a fotót.

Ahogy a cikkben is írtam: az új városnegyedeket egész biztosan szépen megtervezik, parkosítják. Nem ezzel van gond, hanem azzal, hogy egy bizonyos magasság fölött a elvész a kapcsolat a földdel, a talajjal, a természettel. Ezzel elveszhet a magasabb szinteket használók stabilitása. Ha kinéznek az ablakon és lenéznek az utcára, mit látnak? Ahogy Radnóti is írta: nem látják az embert! Nem látja az anyókát, nem látja a gyerekeket, nem látja a komondort vagy a baktert… Ez a gond.