Az a hatalmas szerencse ért, hogy az elmúlt heteket Dél-Indiában tölthettem. Bár jártam már Indiában, a legutolsó látogatásom óta sok idő telt el, és most teljesen új helyeket fedezhettem fel. Dél-India azért különleges, mert itt érezhetően jelen van a brahmanikus kultúra, a középkori muzulmán hódítások nem tettek olyan nagy kárt az ősi kincsekben, templomokban és szokásokban, mint északon.

A védikus építészeti emlékek legkiemelkedőbb példái természetesen a templomok, melyek közül a legszebbekről részletesen is írok majd. (Nagyon sok fotó és videó felvétel is készült – már, ahol engedték. Sajnos több templom belsejébe még csak be se vihettük a fényképezőt, de azért van néhány, ahol – kamerajegy ellenében – lehetett fotózni.)

Tirupati mellett, a Tirumala hegyen találjuk Balaji templomát.

Tirupati mellett, a Tirumala hegyen találjuk Balaji templomát. Az épületegyüttest i.sz. 300 körül kezdték építeni. A kép közepe táján látható kupolát 1517-ben kezdték aranyozni.

A dél-indiai templomok jellegzetességei a magas főkapuk, amiket gopuramnak nevezünk. Gyakori, hogy amikor egy-egy híres templomról fotó készül, akkor ezen a fotón csak a templomhoz tartozó valamelyik gopuram látható, így aztán a gyanútlan szemlélő azt hiheti, hogy ez a hatalmas torony maga a templom. Pedig nem, a templom fő építészeti csodája “csak” egy kapu:

A híres Menaksi templom egyik gopuramja Maduraiban. A fotó baloldalán látható vörös-fehér csíkor fal a templom komplexum külső fala, a kép jobb oldalán pedig megcsodálhatod az indiai villanyszerelés egy konszolidált példáját...

A híres Menaksi templom egyik gopuramja Maduraiban. A fotó baloldalán látható vörös-fehér csíkos fal a templomegyüttes külső fala, a kép jobb oldalán pedig megcsodálhatod az indiai villanyszerelés egy konszolidált példáját…

A falakon belül található templomépület – kisebb templomok esetében – gyakran elég egyszerű, de a híres, ősi templomok esetén belül is csodaszép dolgokat láthatunk és hatalma területen. A Maduraiban található Menaksi templom például belül is rendkívüli szépségeket rejt.

A Menaksi templomban csodák-csodájára megengedték, hogy bent is fotózzunk (de csak mobiltelefonnal). A belső oltárig azonban sajnos nem mehettünk el, mert oda csak született hinduk mehentek.

A Menaksi templomban csodák-csodájára megengedték, hogy bent is fotózzunk (de fura módon csak mobiltelefonnal). A belső oltárig azonban sajnos nem mehettünk el, mert oda csak született hinduk mehetnek.

Erről a templomól később részletesen is írok majd. Előljáróban egy kis érdekesség: a templom jellegzetes színes domborműveit és belső freskóit 12 évente újra újrafestik. Egy másik érdekesség pedig, hogy a gopuramok kupoláiban több tonna gabonát helyeznek el arra az esetre, ha valamilyen természeti csapás miatt éhínség ütné fel a fejét.

A domborműveket 12 évente újrafestik. A festés 9 hónapig tart.

A domborműveket 12 évente újrafestik. A festés 9 hónapig tart.

Ezek az ősi templomok azonban nem csak a kupoláikban levő gabonaraktáraiktól gazdagok. A naponta többezer, gyakran több tízezer látogató nem jön üres kézzel. Akár Visnu, akár Siva templomáról legyen szó, a zarándokok ajándékokkal, általában pénzadománnyal, vagy éppen ékszerekkel kedveskednek imádott uruknak. Egészen 2007-ig az elsőként említett tirumalai templom, Balaji (ejtsd: Baladzsi) temploma volt a világ leggazdagabb templomaként számontartva. 2007-ben azonban kiderült, hogy szintén dél-Indiában, Thiruvananthapuram-ban (vagy, ahogy az angolok hívták: Trivandrum-ban) van egy templom, ami jóval gazdagabb Balajinál is.

Gondolnád, hogy ez a viszonylag egyszerűbbnek számító gopuram a világ leggazdagabb templomának főkapuja? Sajnos mi, európaiak csak a kapuig jutottunk be, ahol egy gépfegyveres ő gondoskodott róla, hogy ne menjünk tovább...

Gondolnád, hogy ez a viszonylag egyszerűbbnek számító gopuram a világ leggazdagabb templomának főkapuja? Sajnos mi, európaiak csak a kapuig jutottunk el, ahol egy gépfegyveres őr gondoskodott róla, hogy ne akarjunk továbbmenni…

Később elmesélem, hogy mi történt 2007-ben, bár lehet, hogy emlékszel erre-arra, mert még a magyar hírportálokon is téma volt, hogy egy dél-indiai templomról kiderült, hogy a titkos kamrái mesés kincseket rejtenek… A hír eléggé megváltoztatta az itteni életet. A nagyobb indiai templomokban eleve is komoly biztonsági ellenőrzéseken kell átesni mielőtt belépnénk, itt azonban még nagyobb a szigor:

A rend szigrú őre épp a férjemnek magyarázza, hogy nem kellene közelebb menni azzal a kamerával a templomhoz. (A furcsa kendő a fején itt a naptól, máshol a légkonditól nyújtott életmentő védelmet...)

A rend szigrú őre épp a férjemnek magyarázza, hogy nem kellene közelebb menni azzal a kamerával a templomhoz. (A furcsa kendő Józsi  fején itt a naptól, máshol a légkonditól nyújtott életmentő védelmet…)

Eddig főleg a múltról írtam… Na de vajon jelen van még ma is a védikus építészet Dél-Indiában? Vajon alkalmazzák új épületek, lakóházat tervezésekor? A válasz, hogy jelen is van és nincs is. Tirupatiban például egy új építésű templomhoz tartozó vendégházban szálltunk meg. Ennél az élületegyüttesnél egyértelműen érezni és látni lehetett, hogy figyelembe vették a Vaszati elveit. (Majd erről is beszélünk még részletesen!)

Tirupati, ISCKON templom főbejárata (természetesen keleten), a templomtól délre a vendégház, ahol mi is megszálltunk.

Tirupati, az ISCKON templom főbejárata (természetesen keleten), a templomtól délre a vendégház, ahol mi is megszálltunk. Az épületegyüttes egészen új, 2010-ben lett készen.

Ha jobban megnézed a fenti képet, láthatod, hogy pont a templom bejárata előtt van egy zászlórúd. Ehhez hasonló zászlórudat a legtöbb templom előtt találunk Dél-Indiában, és a templomban imádott Személyt jelképezi. Ha valaki nem tud bemenni a templomba, de látta a zászlórudat, az olyan, mint, ha bent lett volna. Érdekes megjegyezni, hogy míg egy családi ház bejárata előtt rendkívül kedvezőtlen bármilyen pózna, oszlop, vagy éppen zászlórúd, a templomok bejárata előtt ez teljesen rendben van.

A családi házak esetében már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Az indiai viszonylatban jómódúnak számító Keralában szebbnél-szebb házak sorakoznak az utcákon. A tapasztalatom az, hogy ahogyan az ayurvédikus konyhaművészet (amiről órákig tudnék mesélni) szinte a “vérükben van”, ehhez hasonlóan, ösztönösen alkalmazzák a védikus építészet fő elveit is.

Az ilyen szimmetrikus, harmonikus homlokzató házak esetében, ahol már a hármas tagolás is megfigyelhető, jó eséllyel alkalmazták a Vaszati elveit.

Az ilyen szimmetrikus, harmonikus homlokzatú házak esetében, ahol még a hármas tagolás is megfigyelhető, jó eséllyel alkalmazták a Vaszati elveit.

Pár évszázaddal ezelőtt a védikus építészet még inkább élő volt a lakóházak építésekor is. Mahabalipuramban meglátogattunk egy Skanzent, ami elsősorban Tamil-nadu és Kerala építészeti hagyományait mutatta be, de voltak ott India más tájaira jellemző lakóházak is. A legtöbb épületre jellemző volt az ég felé teljesen nyitott Brahmasztan. Ez a gyakorlatban egy, a ház közepén levő belső udvart jelentett, ami – az éghajlatnak köszönhetően – teljesen nyitott az ég felé:

Ennek kétszinten lakóháznak is nyitott a közepe az ég felé. A nyitott középső részt körülvevő kis folyosóról nyílnak a szobák.

Ennek a kétszintes lakóháznak is nyitott a közepe az ég felé. A nyitott középső részt körülvevő kis folyosóról nyílnak a szobák.

Azonban – ahogy sok minden másban is -, az építészetben is érezhető a nyugat hatása és a hagyományok felejtése, emiatt sajnos nagyon sok olyan családi házat láttam, ami inkább hivalkodó volt, mint szép és ami már nem igazán mutatta magán a védikus építészet jellegzetes vonásait…

Szeretik az élénk színeket...

Szeretik az élénk színeket…

Még ha  – a Vaszati elveit tekintve – nem is tökéletes a házuk, vagy éppen egy egészen kicsi kunyhóban élnek, akkor is odafigyelnek arra, hogy a házban patyolat-tisztaság és rend legyen. És – lehetőségeik szerint – arra is odafigyelnek, hogy a bejáratnál vagy a házon belül kedvező és szép mandalákat fessenek, rajzoljanak vagy épp virágszirmokból készítsenek.

Ez a szépség virágszírmokból készült. A szirmok egy tál vízben úsznak, hogy egész nap frissek maradjanak.

Ez a szépség virágszírmokból készült. A szirmok egy tál vízben úsznak, hogy egész nap frissek maradjanak.

A templomokban több helyen is láttunk színes mandalákat a padlóra festve. Ezek tartós festékkel készülnek, nem kell minden nap újra rajzolni.

Kanchipuramban az egyik templom padlóján fotóztam ezt a csodaszép mandalát. (Ez tartós festékkel készült, nem kell minden nap újra rajzolni.)

Kanchipuramban az egyik templom padlóján fotóztam ezt a csodaszép mandalát.

A házak és az üzletek bejárata előtt pedig nap, mint nap újrarajzolják a kedvező jeleket. A rajzok általában rizslisztből készülnek és némelyik igazi művészi alkotás, vagy éppen egészen egyszerű. A lényeg a törekvés: a reggeli sepregetés után megrajzolják a kedvező ábrákat, hogy aznap jó legyen a forgalom az üzletben és minden kedvező legyen a család életében a nap folyamán.

A rajzok lehetnek egészen egyszerűek. Itt még India szent növényét, Tulasi-devit is láthatod.

A rajzok lehetnek egészen egyszerűek. Itt még India szent növényét, Tulasi-devit is láthatod.

A végtelenségig tudnék még mesélni! Dél-India örök életemre ott marad a szívemben, akár visszamegyek még valaha, akár nem. (Sajnos sok mindenre tényleg csak a szívemben tudok emlékezni, mivel nem engedték, hogy fotózzak.) Az ízek, az illatok, színek, a virágok, az épületek, mind-mind magával ragadóak. De ami leginkább megfogott, az az emberek végtelen kedvessége…

Bármikor készen állnak egy közös fotózásra!

Bármikor készen állnak egy közös fotózásra!

Most egy időre elhallgatok, de ígérem, fogok még részletesen is mesélni egy-egy jelentősebb épületről, templomról, látnivalóról. A legfontosabb azonban, hogy miközben ezekben a szépségekben gyönyörködünk, vagy éppen az érdekességekről hallunk, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy vajon ez a sok-sok információ Indiáról, a védikus építészetről és az ottani szokásokról, hogyan teszi jobbá a mi életünket?

 

Manhertz Edit

Manhertz Edit