A védikus irodalom az anyagi világot Kunta-lokának nevezi. Loka bolygót vagy világot jelent Kunta pedig félelmet. A lelki világ bolygóinak összefoglaló neve pedig Vaikunta-loka, ahol a Vaikunta név a félelem teljes hiányát, azaz félelem nélküliséget jelent. Nincs mit szépítenünk, az anyagi világ egyik fő jellemzője, hogy tele van félelemmel.
Lehetséges-e egy ilyen világban félelem nélkül élni?
Nemrég beszéltem az egyik Vaszati tanácsadónkkal, aki épp házat tervez valakinek. A folyamat épp elakadt, ugyanis nem tudtak megegyezni abban, hogy hol legyen a főbejárat. A ház adottságai megengednék, hogy egy csodálatos keleti bejáratot tervezzenek a ház keleti oldalának a közepén, ezzel létrehozva egy szép szimmetrikus homlokzatot.
Igen ám, de az építtető elolvasta egy korábbi írásomat a főbejáratokról és abból kiderült, hogy ha a keleti oldalnak pontosan a közepére tesszük a főbejáratot, annak ellenére, hogy ez egy energetikailag nagyon kedvező hely, mégis benne van az a tendencia, hogy a lakók aggódni fognak.
Nos, nálunk is pontosan így helyezkedik el a főbejárat: a keleti oldal közepén és töredelmesen bevallom, világ életemben hajlamos voltam arra, hogy túl aggódjam a dolgokat (akkor is, amikor még máshol laktam és máshol volt a bejárat). Igen, a pont középen levő keleti bejárat a sok pozitívum mellett magában hordozza ezt a tendenciát, de ahogy korábban írtam, ez az egész anyagi világ jellemzője. Igen, tele vagyunk félelemmel. Még azok is, akik ezt tagadják.
Otthonunk keleti és északkeleti részének a minősége hatással van többek között a spiritualitásunkra is, arra, hogy mennyire tudjuk elfogadni, hogy az élet valódi célja nem az anyagi világ élvezete. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor azt is el tudjuk fogadni, hogy az anyagi lét természetes velejárója, vagy mondjuk úgy, mellékhatása a félelem. Én tehát úgy tekintek a keleti bejáratunkra, (ami egyébként tényleg nagyon kedvező hely), mint egy örök emlékeztető: ez az anyagi világ (Kunta-loka) nem az örök lakhelyünk, csak átutazók vagyunk itt, és lehetőséget kaptunk arra, hogy anyagi életünk végén eljussunk a Vaikunta-lokára, ahol már nincs jelen a félelem.
Mindennapjainkat szebbé, jobbá teszi, ha kellemes környezetben élünk és az életterünk összhangban van a Vaszati elveivel. Nekem személyesen nagyon sokat számít és sok örömet ad a szép kert, a sok virág. A képen látszik az a bizonyos keleti bejárat, ami pont középen van, s emiatt szimmetrikus lehet az utcai homlokzat.
Ha valaha vettél már kezedbe egy Indiában nyomtatott Vasztu könyvet, rögtön az elején olvashattál arról, hogy a védikus építészet célja az, hogy könnyebbé tegye számunkra az anyagi létezést (egészségesek legyünk, legyen elegendő pénzünk, jók legyenek a családi és egyéb emberi kapcsolataink), s ezáltal több időt tudjunk fordítani lelki gyakorlatainkra: meditációra, szentírások tanulmányozására, templomok látogatására, embertársaink szolgálatára, támogatására) és egy kényelmes anyagi világ béli utazás után életünk végén megérkezzünk örök lakhelyünkre, a Vaikunta bolygók egyikére. (A Vaszati természetesen akkor is segít elérni az élet végső célját, ha nem a védikus hagyományok követője vagy!)
Ezek a bizonyos indiai Vasztu könyvek egy utazáshoz hasonlítják az életünket. Azt mondják, hogy a Vasztu segítségével és anélkül is el fogunk jutni A-ból B-be (a születésünktől a halálunk pillanatáig), de nem mindegy, hogy egy rozzant Moszkviccsal utazunk egy döcögős úton, vagy éppen egy Rolls-Royce-val egy szép új, sima úton. A Vaszati alkalmazásának az eredeti célja tehát az, hogy kevesebb energiánk és időnk menjen el arra, hogy jólétben és jóllétben élhessünk és több időnk jusson arra, hogy az élet nagy kérdésire választ kapjunk.
Hogyan lehetünk hát félelem nélküliek egy félelemmel teli világban? Egyáltalán mi az, amitől félünk?
* Szegénység (kevés bevétel, túl sok kiadás, veszteségek)
* Betegség (ez a félelem az utolsó két évben különösen felerősödött a korona járvány miatt, de ettől függetlenül is egy komoly és gyakori félelem)
* Nyilvános beszéd, egér, fogászat (a statisztikák szerint ezektől félünk a legjobban és a legtöbben – én meglepő módon egyiktől sem félek)
* Szeretteink elvesztése, magány
* Háború (a szomszédunkban dúló háború miatt sajnos ez a félelem is aktuálissá vált)
* Jövő (milyen jövő vár ránk, merjünk-e tervezni, milyen világ vár a gyerekeinkre)
* Halál (amíg nem kapunk választ az élet esszenciális kérdéseire: kik vagyunk, ki a Legfelsőbb Személy, milyen kapcsolatunk van vele, hogyan építhetjük újra ezt a kapcsolatot), addig ez a félelem rendkívül erős lehet)
Mit tehetünk azért, hogy enyhítsünk a félelmeinken?
Először is figyeljük meg az érzéseinket és azonosítsuk a félelmet. Ha már tudjuk, hogy mitől félünk, tegyünk meg mindent azért, hogy ez az érzés enyhüljön! Hogy ez miért fontos? Egy bizonyos típusú félelem magához vonzhat további félelmeket, megbéníthatja a cselekedeteinket, depresszióiba süllyedhetünk és bele kerülhetünk egy olyan lefelé tartó spirálba, ami egyre lejjebb és lejjebb ránt minket a mélybe – anyagilag, lelkileg, kapcsolataink terén. Bizony időben kell kapcsolni, hogy ebbe a spirálba ne kerüljünk bele, ha pedig már benne vagyunk, ne szégyelljünk segítséget kérni – először barátainktól, ha ez nem elég, akkor szakembertől.
Na de mit tegyünk azért, hogy elejét vegyük félelmeink súlyosbodásának?
A korábban felsorolt félelmek szinte mindegyikén segíthetünk azáltal, hogy otthonunkban alkalmazzuk a Vaszati elveit. A pénzügyekről, egészségről, kapcsolatokról már sokat beszéltünk. A jövőnk és a Vaszati kapcsolatáról szintén – leginkább a célkitűzéssel kapcsolatosan. Az utóbbi két évben és leginkább az utóbbi egy hónapban azonban olyan félelmek is előjöhettek bennünk, amelyekre esetleg nehéz az otthonunkon belül megtalálni az ellenszert.
Ahhoz, hogy a legnagyobb félelmünkön is tudjunk enyhíteni, leginkább azt tudom javasolni, hogy erősítsük meg a lelki életünket: meditáljunk, imádkozzunk, és olvassunk olyan könyveket, amelyekben megtalálhatjuk az élet kérdéseire adott válaszokat. Ez valakinek a Biblia, másnak a Bhagavat Gita vagy a Srimad Bhagavatam, vagy más olyan könyv, amely segít az anyagi világ kérdéseire lelki válaszokat adni.
Jaipurban van egy híres templom, a Govindaji templom. Govindaji Istennek egy általuk imádott formája, Akit a közeli Vrndavanából menekítettek át a muzulmán hódítók elől. Sok-sok évvel ezelőtt volt szerencsém ellátogatni oda és részt vettem a kora hajnali szertartáson, ami fél 5 körül kezdődött. (Lehet, hogy 5-kor, de az is lehet, hogy 4-kor, már nem emlékszem.) Jaipurban az emberek többsége úgy kezdi a napját, hogy meglátogatja Govindajit. Üdvözli, imádkozik Hozzá, énekel Neki, majd megy a dolgára. Így tesznek az egyszerű munkások, a hivatalnokok, az ügyvédek és a háziasszonyok is. Ez az ő kapcsolatuk Istennel, s ez a kapcsolat teszi őket félelemnélkülivé és elégedetté.
Ha a világ eseményei láttán könnyen magával ragad bennünket a félelem, ne nézzük meg óránként (fél óránként) a híreket, a rádió helyett hallgassunk valamilyen meditatív vagy éppen inspiráló zenét (tudod, a hangoknak jövőformáló ereje van!) és keressük olyan személyek társaságát, akiknek a jelenléte megnyugtató, akik nem fokozzák bennünk a félelmet.
Fontosnak tartom megemlíteni Marcus Schmiekét, aki nem csak a Vaszati miatt és a Healy készülék miatt fontos számunkra, hanem azért is, mert már évek óta tanulmányozza az egyéni tudat hatását a globális tudatra, és kutatótársaival együtt arra a következtetésre jutott, hogy az egyén tudatának komoly hatása van az egész világra. Éppen ezért most – amikor a szomszédban háború dúl – keddenként közös békemeditációra hív bennünket, amelyre a hivatalos Facebook csatornáján bekapcsolódhatunk. A meditációt Sacinandana Swami vezeti, az a személy, akinek a védikus filozófia szeretetén túl azt is köszönhetem, hogy megismertem Marcust.
Mindaz, amit Marcustól kaptam (kaptunk), nagyon sokat segít abban, hogy a mindennapjaim jobban teljenek és itt már nem csak a félelem nélküliségre gondolok. Nekem is vannak félelemeim (hajaj, talán pont emiatt írok most erről) és aggodalmaim is. Sokszor gondoltam rá, hogy ha átadnám magam ezeknek a félelmeknek és nem próbálnék meg tudatosan tenni ellenük, már rég belekerülhettem volna én is abba bizonyos lefelé tartó spirálba.
Ami számomra a Vaszati alkalmazásán túl nagy segítség az a napi meditáció, a védikus irodalom gyöngyszemének, Srimad Bhagavatamnak, az olvasása (reggel, hogy az egész napomra jó hatással legyen) és mindemellett a Healy programok futtatása, amelyek a számunkra kiválasztott frekvenciák segítségével nem csak a testünkre hatnak, hanem az érzelmeinkre, a szellemi egyensúlyunkra, vagy éppen arra, hogy jobban menjen a munka. Most például, amikor elkezdtem írni, elindítottam egy programot, aminek „pozitív gondolatok” a neve, mert szükségem volt arra. hogy össze tudjam szedni és le is tudjam írni mindazt amit a félelem témájával kapcsolatban fontosnak tartok. Ez egy plusz külső támogatás a Vaszati mellé. (Az olvasást és a meditációt tartom belső támogatásnak.)
Már csak egy gondolat maradt a végére: ha valóban le akarjuk küzdeni a félelmeinket, akkor talán az összes eddig felsorolt lehetőség közül a leghatásosabb az, ha másoknak segítünk. Miközben másoknak segítünk nincs időnk arra, hogy féljünk…
Manhertz Edit
Ui: Én már leírtam, hogy nekem személyesen mi segít abban, hogy félelem nélkül éljek, vagy legalábbis kevésbé féljek. Kíváncsi lennék, hogy neked van-e valami jól bevált „recepted”, amellyel táplálni tudod a lelkedet a nehéz időkben és a mindennapokban.
Legutóbbi hozzászólások