Az eddig megismert két stílusirányzatban a fő közös motívum az, hogy dobjunk ki mindent, ami fölösleges, amit nem használunk. A minimalisták célja egyértelműen az, hogy minél kevesebb tárgy vegyen körül minket (legyen az bútor vagy egyéb használati tárgy), míg Marie Kondo módszere szerint „csak” a fölösleges, nem igazán használt dolgoktól kell megválnunk. Ezzel szemben itt van a vintage stílus, ami a régi, használaton kívüli tárgyak újraértelmezéséről, felújításáról szól.

Eddig különösebben fel se tűnt, de nálunk is van egy-két újraértelmezett tárgy: A tükör valamikor egy szék háttámlája volt, amit a férjem apukája talált egy padláson és fel is újította nekünk. A kis polc (amin a Vaszati piramis van) pedig valamikor egy tálaló volt. (Azért nem írom, hogy zsúrkocsi, mert nincsenek kerekei.)

A Wikipedia ezt írja a Vintage stílusról: „A stílus jellemzői a régi, akár funkcióját vesztett bútorok és használati tárgyak újra felhasználása. Akár funkcióját veszett darabok is lehetnek ezek, mivel nem cél a rendeltetésszerű használat, sőt elvárás is a kreatív megoldások használata.”

A stílus követői tehát mielőtt kidobnának valamit megnézik, nem lehetne-e azt a bizonyos tárgyat megmenteni, valami másra használni. Biztosan láttál már régi Zinger varrógépet asztallá alakítva. (Nekünk is van egy a pincében, a nagymamámé volt és még én is ezen tanultam varrni! Jelenleg felújításra vár.) Ma már nagyon kevesen varrnak hagyományos, pedálos varrógéppel, mert az elektromossal sokkal egyszerűbb a varrás. Így aztán a régi szép varrógépek szép lassan mind-mind asztallá alakulnak.

De gondolj csak a virágtartóvá alakult bödönökre, régi zománcozott fazekakra! Ha szép emlékek kötnek egy bizonyos tárgyhoz, akkor jóleső érzés viszontlátni azt a házban vagy a kertben – még ha egészen más szerepben is, mint az eredeti rendeltetése volt.

Szintén reneszánszát éri a bontott építőanyagok használata. Legyen az bontott tégla, gerenda, régi szép cementlap, tartóoszlop, stb. A Vaszati azt tanítja, hogy a házunkba ne építsünk be használt, bontott építőanyagokat, különösen akkor ne, ha azoknak nem ismerjük az eredetét. Ennek leginkább az az oka, hogy nem tudhatjuk, hol és milyen célt szolgált az a bizonyos építőanyag. Én személy szerint nem szivesen építeném be a házamba egy régi hentesüzlet vagy vágóhíd építőanyagait, akármilyen szépek is legyenek azok. A tárgyakhoz ugyanis hozzátapad a múltjuk, ami lehet kedvező, de lehet kedvezőtlen is. Ez a múlt pedig – a régi tárgy által – jelen lesz a mi életünkben is.

Régi ereszcsatornából csinos virágláda készíthető

Ha az egyik oldalról nézzük, szép dolog megmenteni a régi értékeket, szép tárgyakat, újrahasznosítani a régi – jó állapotban levő – építőanyagokat. Ezzel talán védjük egy kicsit a környezetet, és megőrízzük őseink emlékét, értékeit. Ráadásul a régi tárgyak gyakran sokkal szebbek, mint az újak. E tekintetben tehát rendben van, ha egy-egy kidobásra ítélt tárgyról úgy döntünk, hogy „nem is kacat”.

(A környezetvédelemmel kapcsolatban azért írtam hogy „talán”, mert a felújítás szintén energia és anyagigényes lehet attól függően, hogy mennyit kell változtatni azon a bizonyos régi tárgyon.)

Ebből a szép favályúból valamikor tehenek ittak. Ma hangulatos csobogó a terasz mellett.

Ott van ugyanakkor a másik oldal, miszerint nem biztos, hogy ismerjük a tárgyak eredetét. Ha családi örökségről van szó, akkor többet tudunk róluk, ha azonban a bolhapiacon, régiség kereskedésben szerezzük be a kincseket, akkor már nem tudjuk, kié volt egy bizonyos bútor vagy tárgy, milyen ember volt az illető, mire és hogyan használta azt a bizonyos tárgyat – azaz milyen karma tapad a tárgyhoz. Ha ezt a szempontot vesszük figyelembe, akkor megértjük, miért mondják a szigorú Vasztu írások, hogy használt építőanyagot ne építsünk be a házunkba.

Mit tegyünk, ha tetszik a vintage stílus? Szeretjük a régi tárgyakat, szeretünk újrahasznosítani olyan dolgokat, amiket mások kidobásra ítéltek, ugyanakkor nem akarunk ellentmondani a Vaszati elveinek sem? Azt javaslom, hogy mindenképpen végezzünk az ilyen tárgyakon mind durva- mind finomfizikai tiszítást, fertőtlenítést. A leggyakrabban használt és bevált védikus módszer a tehéntrágyás tisztítás. A tehéntrágyának ugyanis minden szempontból fertőtlenítő hatása van. (Durva- és finomszinten is!) Szerezz egy kevéske tehéntrágyát egy közeli tehenészetből (nem kell túl sok), hígítsd tiszta vízzel és mosd át velük a kérdéses tárgyakat. Ez jó módszer akkor is, ha olyan albélretbe költözöl, ahol laktak előtted. Nem kell tőle megíjedned, hiszen jó pár évtizede még itt nálunk is gyakori volt, hogy tehéntrágyával döngölték a padlót…

Ma már nem kell feltétlenül átkutatni a környék összes padlását ahhoz, hogy egy ilyen szép lábas kádad legyen. Nagyobb fürdőszoba szalonokban már újonnan is kapható. (Előnye, hogy nem kell kisúrolnod tehéntrágyával…) A kép forrása: housetohome.co.uk

Ezzel véget ért ennek a három, ma divatos irányzatnak a bemutatása. Ha igazán ügyesek vagyunk, akkor ötvözhetjük is a hármat úgy, hogy közben még a Vaszati elveit is figyelembe vesszük. Hogyan? Egyrészt ne halmozzunk fel túl sok dolgot az otthonunkban, hogy a tárgyak ne uralkodjanak felettünk (minimalista), ugyanakkor tanuljuk meg a megmaradt tárgyak optimális tárolását és a rend fenntartását az otthonunkban (Marie Kondo), ha valami szép és érdekes tárgy van a birtokunkban, de már nem használjuk, gondoljuk végig, hogyan lehetne újrahasznosítani – ügyelve arra, hogy az otthonunk ne válljon „régiségkereskedéssé” (vintage), ugyanakkor az otthonunkat és a tárgyainkat úgy helyezzük el a lakáson belül, hogy az összhatás (színek formák, stb.) a lehető leginkább harmóniában legyenek a természet törvényeivel (Vaszati).

Ha mindezt ötvözni tudjuk, nem esünk túlzásba sem a kidobálás, sem az újrahasznosítható tárgyak gyűjtése terén, ugyanakkor maximálisan figyelembe vesszük a Vaszati elveit, akkor egy izgalmas, ugyanakkor harmonikus otthonunk lehet, ahol fel tudunk töltődni és ami jó hatással van a mindennapjainkra.

Manhertz Edit

Neked ajánlom:

Legutóbb a minimalistákkal ismerkedtünk meg, akiktől megtanultuk, hogy ha túl sok tárgy vesz körül bennünket, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a tárgyainkat fogjuk szolgálni családtagjaink, barátaink helyett.

Marie Kondo – aki Japán híres „rendrakó” specialistája – egész biztos, hogy sok mindenben egyetért a minimalistákkal. A rendrakást ugyanis ő is egy nagy, átfogó selejtezéssel kezdi. Az ő mottója az, hogy az otthonunkban csak olyan dolgok vegyenek minket körül, amik örömet okoznak nekünk. A módszer lényege, hogy először alaposan selejtezzük ki a holmijainkat (ruhák, könyvek, papírok, egyéb apróságok, elméktárgyak), majd azokat tároljuk a számukra leginkább megfelelő formában. Ha ezt tesszük, az otthonunk fellélegez a sok használatlan kacat súlya alól, s ezáltal mi magunk is sokkal jobban fogjuk érezni magunkat. És persze ha ügyesek vagyunk, akkor ezt a rendezett állapotot hosszú távon is fenn tudjuk tartani.

Ez az elgondolás tökéletesen harmóniában van a Vaszati elveivel, sőt tovább megyek, remek segítséget ad ahhoz, hogy otthonunkban alkalmazzuk a 27 napos programcsomagot! Évekkel ezelőtt, amikor a 27 napos program egyes napjain gondolkodtam, az a felismerés lebegett a szemem előtt, hogy bizony nem elég kijavítani a durva Vaszati hibákat (ablakot nyitni itt-ott, áttolni a szekrényeket, megfordítani az ágyat, átfesteni a szobát, kitenni a yantrákat, stb.), hanem bizony rendet is kell tartani a házban. Ahhoz pedig, hogy rend legyen a házban az is szükséges, hogy ne legyenek az otthonunkban fölösleges kacatok, amik csak porfogók és a helyet foglalják. Marie Kondo módszere tehát nagy segítség abban, hogy a 27 napos programon sikeresen végigmenj, illetve, hogy később is fent tudd tartani a rendet.

Konmari megtanít arra is, hogy a megmaradt holmijaidat hogyan tárold. A pólótárolási módszere tényleg praktikus!

Egy másik fontos és értékes üzenete az, hogy csak olyan dolgokat tarts meg, amik örömet okoznak. A módszer hosszadalmas, de mindenképpen terápiás hatású lehet: Vegyél a kezedbe minden egyes tárgyat (kezdve a ruhákkal), és kérdezd meg magadtól, hogy örömet okoz-e neked vagy sem. Ha nem, akkor válj meg tőle. Ha ügyes és következetes vagy, a rendrakás végére csak olyan tárgyak vesznek körül, amelyek tényleg örömet okoznak.

Egy apró, de fontos részlet: nem azon van a hangsúly, hogy kidobod, amit nem szeretsz, hanem azon, hogy megtartod, amit szeretsz. Ugye érzed az árnyalatnyi, mégis jelentős különbséget?

Egy percig sem állítom, hogy ez egy könnyű folyamat. Még a ruhákról és egyéb használati tárgyakról viszonylag könnyű eldönteni, hogy örömet okoznak-e vagy sem, tetszenek-e vagy sem, használjuk-e vagy sem. Az igazi nehézség az, amikor az emléktárgyakra kerül a sor. Vannak olyan tárgyak, amikhez kellemes emlékek fűznek és szépek is. Vannak, amikhez kellemes emlékek fűznek ugyan, rondák vagy legalábbis nem olyan túl szépek. Vannak, amikhez kellemetlen emlékek fűznek, mégis őrízgetjük talán pont azért mert szépek, de lehet, hogy ráadásul nem is szépek. Ez utóbbiakat a legkönnyebb kidobni. Azokat pedig, amik szépek is és szép emlékeket is ébresztenek, könnyű megtartani. De mi van a kettő között? Szép emlék csúnya tárgy. Szép tárgy kellemetlen emlék… Marie Kondo biztosan kidobná ezeket. Hogy Te is megteszed-e, azt neked kell eldöntened attól függően, hogy milyen érzéseket váltanak ki belőled ezek a tárgyak. Ha az érzések nem jók, jobb könnyíteni a lelkeden és megválni tőlük, még akkor is, ha (most) fáj.

A Vaszati szerint (is) fontos, hogy a tárgyainkhoz, bútorainkhoz szép emlékek kötődjenek, mert így pozitív információt hordoznak számunkra.

A Vaszatit tanulmányozva gyakran hallhattad vagy olvashattad azt, hogy a minket körülvevő tárgyak bizonyos információkat raktároztak el, s a tárgyakra rápillantva ezek az információk megelevenednek. Általában a karosszék példáját szoktam felhozni. Lehet, hogy van egy gyönyörű karosszéked, amihez kellemetlen emlékek kötődnek. Akármikor ránézel erre a karosszékre, rossz kedved lesz ettől az emléktől. Az ilyen tárgyaktól – a Vaszati szerint – jobb megválni. Lehet azonban egy másik karosszéked, ami kicsit ütött-kopott ugyan, de nagyon szereted, mert a nagymamád mindig ebben a székben ült, amikor mesét olvasott neked. Az ilyen darabok maradhatnak – persze ha szükséges, ajánlott felújítani őket. Ez a Vaszati elv tökéletesen egybecseng Marie Kondo tanításával.

Ha most lelkes lettél, és úgy döntöttél, kipróbálod Marie Kondo módszerét és elolvasod a könyvét (a címe: Rend a lelke mindennek), akkor mindenképpen azt javaslom, hogy olvasd a könyvet nyitottan, de ugyanakkor fenntartásokkal. Nagyon sok olyan dolgot ír ugyanis benne, ami nálam – finoman szólva – kiverte a biztosítékot. Ha azonban kiszűröd belőle azt, ami már túlzás, akkor hasznos útmutató lehet abban, hogy az otthonod végre kicsit fellélegezzen.

Néhány dolog, ami nekem már sok volt:

1. Engem személyesen nagyon érzékenyen érintett, amikor a könyvek selejtezéséről volt szó. Nagyon szeretem a könyveket, bár tény, hogy általában nem veszek „egyszer elolvasós” könyveket. Marie Kondo egy drasztikus selejtezést javasol a könyvek között is. Amit nem fogsz elolvasni, vagy belekezdtél, de félreraktad, vagy még nem olvastad el, pedig már régen megvan, esetleg már elolvastad és – szerinte – úgysem olvasod el még egyszer, azt ő mind kidobná… Gyerekkoromban nagyon sok könyvünk volt. Rengeteg olyan sorozat, mint a Világirodalom remekei, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond írásai. Sok-sok – kívülről nézve – egyforma köny, amik ott álltak a polcon. Gimis koromra elegem lett a „pöttyös és csíkos” kamaszregényekből – helyesebben már mindet elolvastam -, és bizony szétnéztem a szüleim könyvespolcán, hátha akad ott valami izgalmas. És igen: gazi kincsek porosodtak a polcokon! Nos, ha azért kidobunk egy-egy könyvet, mert minket már nem érdekel, vagy nem volt rá időnk, akkor elvesszük a lehetőséget a család többi tagja elől, hogy  egyszer majd ők elolvashassák és felébredjen bennük az igazi könyv iránti szeretet.

A könyveimet nem adom! Még Konmrainak sem!

2. A megmaradt könyvekkel is elég tiszteletlen Kondo kisasszony bánásmódja. Az előszobában, a cipősszekrény egyik polcán tartja őket! (Persze az akutális ponyvaregényt lehet, hogy én is betenném a cipők közé, mint ő, de azért feltételezzük már azt az emberekről, hogy olyan könyveik is vannak, amik értéket képviselnek!)

Helyesbítek: Még egy ponyvaregényt sem tennék a cipősszekrénybe…

3. Szeret cipősdobozban tárolni dolgokat, mivel a cipősdoboznak nagyon praktikus a mérete. A cipősdoboznak azonban van két nagy hibája: az egyik az, hogy egyáltalán nem steril. (Mégis csak egy cipő volt benne, amit előttünk jópáran felpróbáltak.) Meg kell tehát jól gondolni, hogy mi az, amit ebben nyugodt szívvel tárolhatunk. (Ő pl. beleteszi a tepsit… ??!!) A cipősdoboz másik nagy hibája azt, hogy ha csak nem vagy cipőmániás, vagy nem dolgozol cipőboltban, akkon nem képződik olyan gyorsan cipősdoboz, mint amilyen gyakran szükdséged lenne rá…

4. Nem igazán törődik a higiéniával, amit a cipősdobozos tároláson túl az is bizonyít, hogy mosogatás után kiviszi az edényeket a teraszra száradni. Furcsa szokás, főleg egy poros, szmogos nagyvárosban… Hát, lehet, hogy rend van nála, de nem biztos, hogy mernék nála enni…

Igen, vannak benne furcsaságok, amik nem a módszer alapelveit érintik, inkább csak a részleteket, s ezek a részletek egyszerűen nem férnek bele az értékrendembe és talán a tiedbe sem.

S végül, van egy nagy különbség Konmari (ez a beceneve és egyúttal a módszerének a neve is) és a minimalisták között. Bár minkét irányzatban alapvető fontosságú a selejtezés, a minimalisták a megmaradt használati tárgyakra továbbra is tárgyakként tekintenek, amelyekre szükségük van a mindennapokban. A felszabaduló idejüket a barátaikkal, családjukkal vagy éppen elmélkedéssel töltik. Konmari viszont már-már személyeknek tekinti a megmaradt tárgyakat, beszélget velük, megköszöni, hogy vannak, hogy szolgálják őt… (Ezt egyébként sok könyvkritikus és blogger élesen bírálja a Konmari módszerben.)

Mindent összevetve a módszerrel nincs gond. Ha kellő nyitottsággal tanulmányozod, úgy, hogy közben észben tartod a Vaszati elveit és a saját értékrendedet is, akkor biztos vagyok benne, hogy segítségedre lehet abban, hogy a Vaszatit még jobban tudd alkalmazni az otthonodban, s ezáltal jobb életed legyen.

Manhertz Edit

Neked ajánlom:

A sorozat első részében a minimalistákkal ismerkedünk meg. A minimalista irányzat nem tévesztendő össze a minimál lakberendezési stílussal! A minimalista irányzatot akár egy életstílusnak is tekinthetjük, sőt, nyugaton – főleg a tengeren túlon – már mozgalommá nőtte ki magát. Innen jön a minimalizmus elnevezés.

Egy minimalistának ez már sok is lenne. Minek oda a kandalló mellé egy váza?

A minimalisták két leghíresebb képviselője Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus. (A könyvük magyarul is megjelent, címe: Minimalisták – Minden, ami igazán fontos.) Filozófiájuk lényege egész egyszerűen az, hogy minél kevesebb tárgy van a birtokunkban, annál több idő marad értékes emberi kapcsolatokra, értékes időtöltésre. Ahelyett, hogy a tárgyaink szolgálatával töltenénk az értékes időnket, törődhetünk helyette az egészségünkkel, ápolhatjuk emberi kapcsolatainkat.

A minimalizmus követői általában az anyagi gazdagságtól megcsömörlött emberek, akiknek elegük lett abból, hogy egy csomó pénzt keressenek azért, hogy megvegyenek egy csomó kacatot, amit aztán nem is használnak, de amelyek folyamatosan figyelmet követelnek maguknak. Ahelyett, hogy a tárgyainkat szolgáljuk, elgondolkodhatunk az élet nagy kérdésein, az élet értelmén, azon, hogy kik is vagyunk mi valójában.

A minimalista életérzéshez a minimalista lakberendezés áll a legközelebb, de nem ez a lényeg. Azt hiszem, a háló mögött látszó gardrób túl nagy egy igazi, vérbeli minimalistának…

A kevésbé „keményvonalas” minimalisták egy hatalmas selejtezéssel, lomtalanítással kezdik az új életstílusukat, ami tökéletes összhangban van a Vaszati elveivel is. Amikor a Vaszatit nem egy új épület tervezésére, hanem a meglévő otthonunk korrigálására használjuk, akkor azon túl, hogy átrendezzük a szobákat, átfestjük a falakat, ablakot nyitunk vagy éppen elhelyezünk néhány yantrát, végig kell gondolnunk azt is, hogy mik azok a tárgyak, amelyek fontosak az életünkben, és mik azok, amikre semmi szükségünk nincs. Megvizsgáljuk azt is, hogy melyek azok a tárgyaink – legyen szó bútorról, dísztárgyról vagy akár egy képről -, amelyekre rátekintve örömet érzünk, és melyek azok, amelyeket a hátunk közepére kívánunk. Ez utóbbiaknak bizony menniük kell. A dísztárgyakkal kapcsolatban ajánlom figyelemdbe egy korábbi írásomat, amit ide kattintva találsz.>>)

Amikor évekkel ezelőtt a 27 napos programon dolgoztam – még nem hallottam sem a minimalistákról, sem a sorozat következő részében bemutatásra kerülő Marie Kondoról), mégis a program egyik fő vezérelve, hogy szabaduljunk meg minden olyan dologtól, aminek a puszta jelenléte is gyengíti otthonunk pozitív energiáit.

Nagyjából így nézhet ki egy szoba a nagy minimalista átalakítás után. Szerintem a díszpárnák sem maradnak sokáig…

A minimalistákkal leginkább akkor tudok nagyon együttérezni, amikor takarítani kezdek és le kell törölnöm a port a különböző dísztárgyakról, vagy a dísztárgyakkal díszített polcokról. Mennyivel könnyebb dolga van ilyenkor egy minimalistának!

A könnyebb takarításon túl persze van más előnye is annak, ha azt az elvet valljuk, hogy minél kevesebb tárgyunk legyen. Ezzel az életstílussal ugyanis adunk egy nagy pofont a fogyasztói társadalomnak is. Azáltal pedig, hogy kevesebb dolgot vásárolunk, teszünk egy keveset a környezet védelméért is – kivéve, ha ugyan csak egy okos telefonunk van, de az évről-évre mindig a legújabb, vagy ha csak egy laptopunk van, de évente újat veszünk, stb.

Eszembe jutott egy fontos gondolat a környezetvédelemmel kapcsolatban. Mindannyian tudjuk, hogy milyen állapotban vannak a folyóink. India legszentebb folyója, a Yamuna, miután keresztül folyik Delhin, gyakorlatilag egy halott folyó. Nincs benne élet. A Föld tele van szeméttel, amit nem lehet megsemmisíteni. Vannak olyan nagyvárosok, ahol a szmog miatt arcmaszkban járnak az utcán. Mégis, ha igazán mélyen belegondolunk, nem a levegő szennyezése, a víz vagy a föld szennyezése a legrosszabb, hanem az éter beszennyezése! Hogyan lehet beszennyezni az étert? Természetesen nem megfelelő hangvibrációval. Ha még nézel tévét vagy hallgatsz rádiót, akkor tudod miről beszélek. Ha nem nézel tévét és nem hallgatsz rádiót, tegyél egy próbát! Kapcsold be a tévét reggel és csak este kapcsold ki! Kiproóbálhatod a rádióval is…

Biztos vagyok benne, hogy ha az emberek nem néznének tévét, nem hallgatnának rádiót (vagy csak nagyon minimális mennyiségben és csak tudatosan megválasztott, értékes műsorokat – van néhány ilyen), akkor sokkal nyugodtabb, békésebb és tisztább világban élnénk. Az állami propaganda nem tudna irányítani, megfélemlíteni és befolyásolni bennünket, a reklámok nem csábítanának újabb és újabb fölösleges vásárlásokra, az értelmetlen „szórakoztató” műsorok pedig nem butítanának bennünket…

Nagyjából ennyi holmi lehet egy keményvonalas minimalista gardróbjában…

Na de térjünk vissza a minimalistákhoz! Tanuljuk meg tőlük azt, hogy az egyre több és több tárgytól (legyen az használati tárgy, dísztárgy, ruha vagy épp bútor) nem leszünk boldogabbak, sőt, gyakran még az értékes időnket is elrabolják, vagy épp legyengítik az energiaszintünket. Fontos azonban, hogy – mint ahogy majd a másik két irányzatot is – ezt is megfontolva, a Vaszati elveivel és a saját személyiségünkkel összhangban alkalmazzuk az életünkben. Ha egyik napról a másikra mindenünket kidobáljuk és csak 52 használati tárgyat tartunk meg – mint ahogyan Colin Wright, egy másik híres minimalista tette -, akkor nem biztos, hogy elégedettséget érzünk majd az elménkben – főleg akkor nem, ha egyébként szeretjük a szép tárgyakat.

Mint mindenben, itt is fontos megtalálni azt az egészséges egyensúlyt, ahol szabadok lehetünk – azaz nem válunk a tárgyaink rabszolgáivá – ugyanakkor az otthonunk nem veszíti el a szépségét és a személyes, ránk jellemző hangulatát.

Manhertz Edit

Neked ajánlom: